Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez
_ ERTEKEZESEK 2. táblázat Tájegység megnevezése Az adózó háztartáso k száma összesen Az adózáshoz összeírt Összes adózó Egy adózó háztartásra jutó Tájegység megnevezése Az adózó háztartáso k száma összesen szántóföld rét szőlő Összes adózó szántófold összes adózó Tájegység megnevezése Az adózó háztartáso k száma összesen teriilet magyar holdban Belső-Dunántúl 10507 134344 19059 18191 171594 12,8 16,3 Külső-Dunántúl 40836 393800 44984 179383 618167 9,6 15,1 Északnyugat 26097 171263 30813 72211 274287 10,5 Észak 26530 195085 36769 22321 254175 7,4 9,6 Északkelet 8651 47988 16128 9550 73666 5,5 8,5 Alföldi északi per. 12825 135742 25886 23337 184965 10,6 14,4 Keleti- Alföld 13304 90372 31802 25327 147501 6,8 10,9 Déli- Alföld 1363 39110 2411 1069 42590 28,7 31,2 Nagyalfold 24826 330323 51434 77755 459512 13,3 18,5 Összesen: 164939 1538027 259286 429144 2226457 9,3 13,5 nem csodálkozhatunk az összeírás azon megállapításán sem, hogy csak igen kemény munkával lehet megművelni a földet. A község lakóinak bevallása szerint „egy vetés után négy pozsonyi mérőt szokott teremni a földjük". A legelő elégtelenségére is van utalás: „legelője száz szarvasmarha számára elég, pedig kétszázat is kihajtanak". Az összeírás fenti megállapítása arra enged következtetni, hogy az állattenyésztés fontosabb szerepet játszott a betelepülés idején, mint a földmüvelés. Ez természetes is, hiszen ez jellemző volt a török által elpusztított területek egészére. III. A primitív gazdálkodási formák újjáéledése A jobbágyok és a földesúr viszonya az egyéni birtoklási forma kialakulásáig 1. A szabadfoglalás időszaka A volt hódoltsági területen a népesség és a művelési eszközök nagy arányú pusztulása következtében az ország más tájaitól elütő viszonyokjöttek létre. Ezen eltérő viszonyok legfontosabb jellemzői: a primitív gazdálkodási formák és a földközösség újjáéledése, a jobbágyok kontraktualista állapota, a majorsági gazdálkodás hiánya, illetve kései megindulása. A XVIII. század elején a gyér népesség és a földbőség következtében kb. 1730-ig „a mezőgazdálkodásban olyan sajátos fonnák alakultak ki, amelyek nem az állandó földművelésnek, hanem a földekkel való rablógazdálkodásnak a céljait szolgálták." 2 8 Az első időben „a falu ha28 SOÓS Imre: i. m. 6. o. 56
