Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez

TISZAVILÁG V. tárát az új betelepülők szabad foglalással vették ismét birtokukba, mel^ a sík vidéken a gyep feltörését jelentette".-" Kezdetben földbőség volt, a birtokszerzést, a földfoglalás teljes sza­badságát csak a jobbágy és igaerejének munka­bírása korlátozta. A szikes, nehezen szántható, vízállásos földek első feltöréséhez, mint ami­lyenekkel Cibakháza község is rendelkezett, 6-8 ökröt kellett az eke elé fogni. így a legfon­tosabb termelőerő ebben az időszakban a dolgozó ember mellett a jármos ökör volt. Ez határozta meg általában a vállalt föld nagy­ságát, és ennek alapján rétegződött a jobbágy­társadalom. Az igaerő szerint tagolt paraszt­társadalom a következő képet mutatta: egész ekés jobbágy, aki rendelkezett a föld szántásá­hoz szükséges igásökörrel, félekés-, 2/3-, 1/3-ekés jobbágy, aki arányosan kevesebb ökörrel rendelkezett. Végül az alsó fokon állt a manualista, akinek nem volt igás állata, de földje lehetett. A XVIII. század eleji szolnoki Tiszatájon általában kevés volt az igásállat. Az igaerővel való ellátottságról vall az 1728-as összeírás. A szolnoki Tiszatájon az összeírt 15 községben 86 egészekés, 363 négy-kétökrös cimborás, 340 gyalogjobbágy és 77 zsellér volt. " Cibakháza község nem szerepel ebben az összeírásban, így a dicalis összeírásokat kell vallatóra fognunk az igaerővel való ellátott­ságot illetően. Jól ismert, hogy ebben az időben dívik az adócsalás, sokszor a földesurak bele­egyezésével. Azonban ha nem is tudjuk meg az igás ökrök számát, a bevallott adatokból követ­keztetni lehet a tényleges állapotra. Az 1721—22-es összeírás szerint a feltüntetett 28 adózó háztartásfő közül 6 rendelkezett igás­ökörrel, a kezükön lévő ökrök száma 14 volt. Ugyanekkor 8 adózónak 12 lova volt." Az 1724-es összeírás szerint pedig a 25 adózó közül tízen rendelkeztek összesen 22 jármos ökörrel, és 6 adózónak összesen 12 lova volt. 32 1725-ben két összeírás is készült az adótár­gyak megállapítása céljából. 3 1 A vagyonössze­írás szerint 26 adózó közül tíznek volt összesen 19 jármos ökre, 16-nak pedig egyáltalán nem volt. Nyilvánvaló, hogy ezen adatok nem felel­nek meg a valóságnak. Mutatja az adatok pon­tatlanságát az is, hogy ugyanebben az évben készült egy összeírás azzal a céllal, hogy fel­mérje, kinek hiányzik igaerő a napi munká­jához, és eszerint 19 adózónak van egy igás­marhája vagy kocsi-lova, és 21 adózónak hiányzik a napi munkájához egy állat. A két összeírás között, sőt az utóbbiban magában is ellentmondás van, hisz ha csak egy állat hiányzik egy jobbágy napi munkájához, akkor feltétlenül van több állata. Ez pedig nem tűnik ki az összeírásokból. Mindennek ellenére feltételezhetjük, hogy a falu lakossága kezdetben kevés igásállattal ren­delkezett. Az 1725-ös összeírások megjegyzé­seiből azonban az is kiderül, hogy inkább az állattenyésztés az, amivel a lakosság ebben az időben döntően foglalkozott. Ezért bérelték a földesuraktól Gyüger pusztát és Gyalu község­től egy tágas legelőt. Itt még idegen állatokat is legeltettek, ami 7 forint jövedelmet hozott a falu lakosainak. Az állattenyésztés mellett a halászat is döntő foglalkozási ág lehetett, hi­szen „halászati haszonvételük is van" — a földesúr engedélye alapján — derül ki az összeírásból. Az összeírok megjegyzése szerint a kifogott halmennyiség egyharmad részét a földesúrnak kellene adniuk, de nem adják. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a lakosság jelen­tős része foglalkozott halászattal — pákászat­tal, ez egyben azt is jelenti, hogy a különböző összeírások alkalmával ez az általunk jelentős­nek vélt népesség adóképtelensége miatt el­kerülte az összeírok figyelmét. Ez megerősíti azt a feltételezésünket, hogy ha az adóképesek összeírásából akarunk a teljes népességre következtetni, igen magas szorzószámot kell alkalmaznunk. A megtelepülést követő első időszakban a Tisza vidéken általában egyszer szántott a gaz­da. Az 1720-as regnicoláris összeírásból meg­tudjuk, hogy Cibakháza községnek „egy szántása-vetése és egy nyomása van." 3 4 Ugyan­ez az összeírás vall arról is, hogy a föld meg­29 SOÓS Imre: i. m. 6. o. 30 SOÓS Imre: i. m. 7. o. 31 EÁL. Adóösszeírások 1721 -1722 Ksz. 571. 32 EÁL. Adóösszeírások 1723 Ksz. 564. 33 EÁL. Vagyonösszeírás 1725 Ksz. 1766. 57

Next

/
Thumbnails
Contents