Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
ÉRTEKEZÉSEK - Kalóz Sándor: A Tisza holocén kori mederváltásai Tiszaföldvár környékén
_ ERTEKEZESEK így ír: „az előtteni tavasszal készült a csurgói alsó gát és a káposzta földet a víztől oltalmazó töltések is. " Ez utóbbi gát jótékony hatására utal Palugyay Imre a Földvárról szóló szócikkben: „megterem egy kiszárított nagy laposa mindennemű zöldséget, kendert, káposztát!, burgonyát s dinnyét". Az MHSZ-nyiladékot elzáró kb. 200 m hosszú töltés — amelynek anyagát a „Csurgóból" termelték ki — teremti meg a Mártírok út— Lehel út vonalától D-re, DNy-ra elterülő „kiszárított nagy lapost." A káposztafoldeket védő gáttal egyidejűleg építik meg az ún. „csurgói alsó gátat". Ez a gát a „kanyar" Barta saroknál lévő torkolatát zárja le. Bár az MHSZ-nyiladék irányából már nem jöhet víz, nyomós oka lehet annak, hogy mégis megépítik. A Kurázsi Egyenes úton termelik ki a 150 m-es töltés építéséhez szükséges, kb. 10000 nr'-nyi anyagot. Az őseim, más szőlősgazdákkal együtt, ezt a töltést erősítik 1895ben, így védik az 1860-as évektől telepített virághegyi szőlőiket. Megoldódik a rejtély Amíg ezek a gátak nem épültek meg, addig az árvizek „forgatókönyve" a következő volt: a tavaszi árvíz elönti mindhárom morotva területét. Az MHSZ-nyiladéktól dél felé ömlő víz végigfut a Mirhón, és eléri a Barta sarki torkolatot. Mivel magas a vízállás, a Homoki-tó nem képes befogadni a vizet, így az a torkolattól visszatorlódik. A Virághegyi iskola környékén kialakul egy kb. 200 m-es sugarú körben a Homoki-tó öblözete. Amennyiben újabb vízutánpótlás érkezik — ez gyakori —, az öblözet tovább emelkedő vize keresi lefolyását. A víz így találja meg egykori Virághegy—Egyenes út—Bátorkapu— Egyes-halom medrét, és ezen az úton jut a Székestóba. Nem számított kivételnek az 1837-es év: „Amikor olly tartós lévén az árvíz a réten, hogy az késő őszig sem ment el egészen. " azaz szinte összeér a következő év áradásával. Évszázadokon át így jut vízhez a Székestó. Valóban nem szárad ki soha, legfeljebb a vízfelület nagysága változik. A vízelöntéses területek kiszáradása lassú folyamat. Ezért tekinthető hiteles közlésnek egy évtizeddel a gátak megépülte után Palugyay „soha ki nem száradó tóról" szóló beszámolója. Irodalom ALDOBOLYI Nagy Miklós 1954: Talajtöldrajzi megfigyelések a Tiszazugban. In: Földrajzi Értesítő 1954/3. 507-543. o. BÉL Mátyás 1735—42: Notitia Hungáriáé novae historico-geographico, Bécs BÉRES Mária — KALIVODA Béla 2000: A Közép-Tisza vidéki táj változásának hatása az élővilágra. In: Sári Zsolt (szerk.) „A Tiszavölgy: fajtánk bölcsője" Ezer év a Tisza mentén. Szolnok, 31-50. o. BULLA Béla 1962: Magyarország természeti földrajza, Budapest HORVÁTH Anikó 2000: Hazai újholocén klima- és környezetváltozások vizsgálata régészeti adatok segítségével. In: Földrajzi Közlemények 48. 149-158. o. IHRING Dénes (szerk.) 1973: A magyar vízszabályozás története, Budapest KISS Lajos 1997: Földrajzi nevek etimológiai szótára I—II. Budapest MOLNÁR Béla 1986: A Föld és az élet fejlődése, Budapest PALUGYAY Imre 1854: Jász-Kún Kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása, Pest SIKLÓDI Csilla 1982—1983: Kora rézkori település Tiszafoldváron, SzMMÉ 11-31.0. SUGÁR István 1989: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe (1790-1845), Bodó Sándor és Havassy Péter (szerk.) Eger URBANCSEK János 1961: Szolnok megye vízföldtana és vízellátása, Szolnok VADÁSZ István: Jász-Nagykun-Szolnok megye természetföldrajzi viszonyai. In: Sári Zsolt (szerk.) „A Tiszavölgy: fajtánk bölcsője" Ezer év a Tisza mentén. Szolnok, 51-70. o. H. VADAY Andrea 1986: Ásatások Tiszafoldvár — téglagyáron. In: 30 éves a Tiszafoldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum. Szolnok, 12-15. o. Google Maps, Url.: http://maps.google.com/ 26
