Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Benke Ferenc János: Emlékezés Szabó nagymamára
^ ^^ LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL ^Hazaszállítva ez adta a tüzelőt a kemence felfűtéséhez. Egyébként a nagy kert biztosította a zöldségféléket, krumplit, miegymást, míg a kinti földön megtermett a kenyérnek való búza, amit a szemben lakó Süvegesék takarítottak be, és náluk is lett elcsépelve. Az aratásra és az augusztus eleji cséplésre mindig Jani bátyám jött el — ekkor még legényember volt —, és ő intézte a dolgokat. Amíg a nagymama vezette a csárdát, a nyár nagyjából minden esztendőben így telt el. Egy sajátságos tiszai élményről feltétlenül szólnom kell, ez pedig a tiszavirágzás 2. Ez minden évben egy olyan visszatérő jelenség június közepén, végén, ami abban az időben is szenzációszámba ment. A jelenség legfeljebb két-három napig tartott, estefelé, hat óra tájban. Maximum egy-másfél óra alatt lejátszódott a színpompás nász, de ez a kilencven perc fantasztikus élmény volt mindenki számára, aki látta. Miből állt ez a jelenség? Csak azokon a napokon jelentkezett, amikor csendes, derült idő volt. Ha szeles, netalán borongós időszak köszöntött be, a kérészek násza elhalasztódott. A jelenség mindig naplemente előtt kezdődött, amikor a Tisza a maga csendességében, szinte fodrozódás nélkül surrant lefelé. Először néhány előhírnök szállt gyéren a folyó felett egymásfél méter magasan, majd mind sűrűbben jöttek a hosszú farkú kérészek. És hat óra tájban megindult a virágzás. Már messziről hallani lehetett a sok millió bogár bariton hangú zümmögését, amint szálltak a víz felett a folyás és a lemenő nap irányába. Aki tehette, igyekezett a partra, mert a fenséges élményből senki nem akart kimaradni. A magas partra állva a nézelődőt egy csoda fogadta. Amilyen széles volt a szőke Tisza, olyan szélesen, parttól partig milliónyi bogár zümmögve kavargott, röpködött közvetlenül a víz fölött, és verdeső szárnyuk a lemenő nap fényében sárgásvörösen csillogott, s közben összetapadva párjukkal hulltak, hulltak ezerszámra a csendesen suhanó Tisza vizébe, amihez a nászzenét a többiek szárnyzümmögése adta. A folyót lassan ellepték a bogarak teljes szélességében, és a víz felszínén kínlódva megkezdték vedlésüket, lassan kibújva vékony pergamenszerű bőrükből. Ha lement az ember a vízpartra, és a folyás ellenében végignézett a következő kanyarig, csak sűrű bogárfelhőt látott, amint özönlenek a víz fölött kb. másfél méter vastagságban. Érdekes volt, hogy a víz fölött még kavarogva röpködtek, ám a folyótól fél méterre alig néhány kérész szálldosott. A jelenség így ismétlődött két-három napon át, majd mind gyérebben jöttek a bogarak, és a csoda ahogyan jött, úgy múlt el a következő esztendőig, hogy majd ismét eljöjjön a természet örök rendje szerint. Az események után nagymama kosarat nyomott a kezünkbe, és mi gyerekek belegázolva a vízbe a folyás irányába fordítottuk a kosarat, és az megtelt kérésszel. Ezekben a napokban a kacsák vastag beggyel totyogtak a helyükre. Fenséges eledelük volt. (Itt jegyzem meg, szegény nagymamának a nyár minden napja azzal telt, hogy a vadkacsákat üldözze, vagy üldöztesse, de soha nem tudta elkerülni, hogy tavaszra négy-öt tarka kis kacsája ne kelt volna.) A Tisza-parti csárda a harmincas évek közepén Jani bátyámé lett. Miután megnősült, Szarvák Ilonával leköltöztek a Weekendházba, és ezzel annak egy szép és eleven korszaka lezárult. A családi tanács úgy döntött, minthogy anyám annak idején kapott 500 pengőt a bolt megnyitásához, Vilma néném kapja meg a Virág utcai házat, Jani bátyám pedig örökli a csárdát. Ebben az időben már nagymama sem bírta a strapás lejárást, az ottani nehéz munkát, és egyszerűen feladta, amiben persze benne volt az asztmája és az a társadalmi regula is, amely előírta, hogy a fiataloknak megélhetést kell biztosítani — nagymama pedig tudta a kötelességét. A csárdában új élet kezdődött, megszűnt az ivó igazi jellege, annak a nagymamánál megszokott tisztasága. Amikor nagymamának a régi vendégek panaszkodtak, szegény fogta magát és egy-egy hétvégére lement rendbeszedni a csárdát és környékét. Ilyenkor felkötötte a magával vitt fehér mellyes kötényt és dagasztott, főzött, sütött. Az effajta kiruccaná2 A Tiszazugban és még sok más Tisza menti helyen ma is gyönyörködhetünk ebben a természeti jelenségben. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kis filmjén a látogatók megtekinthetik, hogyan zajlik a tiszavirágok rajzása a folyó felett. A rovar ma már védett, gyűjtése tilos (a szerk.).
