Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata

TISZAVILÁG TV. század folyamán. Igen nagy műveltségi igénye volt és van a Körös—Tisza—Maros szög magyarságának. Öreg parasztembereknél nem ritka „Kossuth emigrációs iratai", vagy „Kossuth összes művei", politikai irányú könyvek, Jókai, Petőfi stb. ponyva kiadásai. A Csongrádvármegyei Múzeum szorgalmas látogatói parasztok. A makói hagymatermelő parasztok könyvtárában a következő írók találhatók: Pázmány, Mikes, Gvadányi, Csokonai. Berzsenyi, Vörösmarty, Eötvös, Jókai, Petőfi, Arany, Kemény, Szabó Dezső, Móricz, Ady, Tamási, Nyírő, Illyés, Kodolányi, Erdélyi József, Kós, Gorkij, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Flaubert, Balzac, Svift stb. stb. És olvassák is ezeket. Ezt a könyvtárat parasztok válogatták össze. — Látjuk tehát, hogy rendkívül alkalmas talaj volt a múltban és ma is a Körös—Tisza—Maros szöge egy gyökereiben magyar parasztszociálizmus kifejlődésére. Nem a mi célunk részleteiben is kikutatni ezt a fejlődést. Mi csak rámutattunk arra, hogy mennyire a földhöz tapad, mennyire a földből nő ki még egy szellemi mozgalom is Magyarországon, ha az eredeti és magyar! Értekezésem végére érve, a kezdő geográfusból kibuggyan a magyar, akinek ősei évszázadokon át itt törték a földet, itt vészelték ki a törököt, németet. Talán optimista, talán gyermek vagyok és azért merek ábrándozni öntözőcsatornákról, sűrű és magyarízű (a mai nem az!) iskolarendszerről, jó és széles útakról, tanyai kórházakról, Kakasszéken, vagy Gyopároson munkás és paraszt szanatóriumokról, rengeteg fáról, erdőről, gazdasági szakoktatásról, kisvasútakról, kertekről és gyümölcsösökről, földgáz kutatásról, halastavakról és még sok mindenről, amit le sem merek írni. Mikor lesz mindez meg ? — Csak akkor, ha alkalmazkodunk fajtánk jellemvonásaihoz és nem parancsuralmi rendszerrel, hanem egy hatalmas „alulról és felülről" egyaránt megindult önkéntes mozgalommal (a hangsúly az önkéntes szón van) rávezetjük a Népet arra, hogy csak ő csinálhat olyan nagy átalakító új honfoglalást, amelynek nyomán újra tekintély lehet a magyarság Kelet-Európában területi csökkenése ellenére is. Ehhez az első lépés: megadni a Népnek az igényes élethez a lehelőségeket és a megélhetés ne a létminimum határán mozogjon. Igényességre szükségünk van! Ez a haladás egyik feltétele és ez az egyik megkülönböztetőnk az állattól. Mindent lehet és mindenre van lehetőség! Csak felelősség elvállalás kell. Meg kell szabadulni attól a legújabb kori végzetünktől, hogy minden mozgalom, minden tett az ellankasztó hétköznapiasságba, a nyárspolgári „fontolva haladásba" és elavult tradíciók posványába fullad Magyarországon. Jellemző tünetei ennek a jelenségnek az ankétozás, az egyesiiletesdi és a szóáradat — en gros! Hiába számította ki valaki, hogy mennyi sót lehetne kapni a hajdúszoboszlói fúrásokból, ha inkább giccsszobrokra költjük a drága magyar pénzt. Hiába dolgoztak Treitz, Z'igmond s a többiek, ha évtizedek után is csak kísérleti telepeink vannak. A megálmodott új honfoglalásba méltóan kapcsolódhat be a Körös—Tisza—Maros szöge. A nép értékes és már most is nagy haladást, felfelé és előrefelé menetelt mutat az egészségügy, célszerűség, műveltség, gazdasági élet stb. terén. Sok száz kisbirtokon fordultam meg, ahol következetesen fásítanak, mézet, gyümölcsöt termelnek. Sohasem felejtem el azt a csodálatos 50 holdas gazdaságot Királyságon, ahol a lehető legteljesebb, de még egészséges, önellátást találtam meg. A tűzi- és szerszámfától kezdve a mézen, Újévkor elfogyasztható friss dinnyén, hús-, szappan-, gyümölcs-, bőr stb. ellátáson keresztül, a magukszőtte búzászsákok százáig mindent megtalálunk. A gazdának hivatalosan ugyancsak négy elemije van, de egyetemi színvonalú növény- és állattani munkákat forgat. Természetes esze megóvja őt a polgáriasodás felszínes jeleitől. Nem egykézik, hanem úgy védi a földet a szétdarabolás ellen, hogy az egyik fiának diplomát adott a kezébe, a lányát kiházasítja. A föld így nem négy felé, hanem csak két felé esik szét, mert még van két fia, de még az is lehet, hogy ezek közül is az egyiknek a jussával egyenértékű megélhetést szerez. A Körös—Tisza—Maros szög embereinek van egy gyönge oldala is. Nincs politikai öntudatuk. Ezért azonban nem ők, hanem az 1867-es korszak felelős. A Körös—Tisza—Maros szög népi talajából nőtt ki a hatalmas szellemi erejű, ma már nem olvasott Horváth Mihály (Szentes), a történetíró püspök, az 1849-i független (debreceni) kormánynak közoktatásügyi minisztere.