Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Szabó László: Balogh László, a nyelvész

ÉRTEKEZÉSEK t " Balogh László, a nyelvész Dr. Szabó László * The linguist, László Balogh - This script is about the teacher-poet - linguist László Balogh 's path with a honourable mention. László Balogh was born is Szamosszeg, he taught in the high school of Tiszaföldvár, then worked in Debrecen. He was not just a good poet, but an excellent teacher and great linguist, too. He made important researches on the area of the geographical names. A magyar nyelvtudomány egyik legmaradandóbb és legnagyobb hatású vállalkozása az utóbbi fél évszázadban a földrajzi nevek módszeres, községenkénti összegyűjtése és közreadása. Már mennyiségével is tekintélyt parancsol, és az, hogy mindezt még azelőtt sikerült a végső pusztulástól megmenteni, amikor a nevek még a használatban is elevenen éltek, s a kollektivizálásra ítélt hagyományos szerkezetű mezőgazdaság fontos része, sokrétű információt őrző része volt, különösen értékessé teszik. A kialakított, egybeszántott földek, lebontott tanyák, mélyszántással eltüntetett térformák, kiirtott, mert útban levő erdők, beszántott dűlők, mezsgyék még nem ítélték halálra a több évszázados értékeket. Külön érdeme e nagy vállalkozásnak az is, hogy nem csak a szakemberek ügye volt, hanem tanárok, diákok, érdeklődő emberek, helytörténészek egyaránt részesei voltak a gyűjtőmunkának, s legtermészetesebben azok, akik az adatokat szolgáltatták. A földrajzi név gyűjtés, az ezzel való foglalatosság ekkor közügy volt. Egy nemzet ügye. Zala megye földrajzi nevei hatalmas kötetben 1957-ben láttak napvilágot. Ezt tekintette a szakma mintának, és azt a módszert követendőnek, ahogyan annak gyűjtését megszervezték, a helyi viszonyokhoz igazítva mindenki ezt szerette volna megismételni. Sajnos Szolnok megyében nem volt olyan felsőfokú intézmény, komoly humán kutatóhely, melynek munkatársai kézbe vehették volna az ügyet. Akadtak azonban elhívatott emberek, akik legalább saját szülőhelyükön vagy, ahol épp dolgoztak, megkezdték a gyűjtést. 1963-ban, a Damjanich Múzeumba kerülve kezdtem a szervező munkához. A megyébe került debreceni egyetemi hallgatókat, főként évfolyamtársaimat buzdítottam a gyűjtésre, illetve felkerestem mindazokat, akik néprajzivagy nyelvjárásgyűjtőként már eredményeket mutathattak fel. Mivel Zala megye apró településeitől megyénk nagy térségü határai jócskán különböztek, új mintát is kellett adni. Kakuk Mátyás kunszentmártoni tanár dolgozata, melyet mintaként kiadtunk, csakhamar közismertté vált a megyében. A munka, ha lassan is, de megindult. A néprajzi és nyelvjárási pályázatokra egyre többen küldtek alkalmas gyűjtéseket, s tanfolyamainkat, előadásainkat is mind többen hallgatták. Kitűnő tanári gárda szervezett több helyen szakköröket, s küldtek be neveltjeik pályamunkát (dr. Dienes Erzsébet Szolnok, dr. Varga Lajos Tiszaföldvár, Zsoldos István Kisújszállás, Szabó Antal Törökszentmiklós, Kakuk Mátyás Kunszentmárton, Kiss Éva Mezőtúr, illetve a jászberényi Tanítóképző Főiskoláról maga Farkas Ferenc és szakdolgozat író tanítványai). Mindezek ellenére eléggé lassan haladtunk. Egy alkalommal a debreceni egyetem Nyelvészeti Tanszékén Kálmán Béla professzor urat vártam, hogy beszámolhassak neki, miként haladunk ezzel a munkával, mikor egykori tanárom, az akkor még tanársegéd Jakab László lépett az intézetbe és kezdett velem beszélgetni. Tőle tudtam meg, hogy Tiszaföldváron volt egy kitűnő nyelvész, akit 1956A néprajztudomány akadémiai nagydoktora. Damjanich Múzeum, H-5000 Szolnok, Kossuth tér 4.; E-mail: ethno2@t-online.hu. 50