Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Szabó László: Balogh László, a nyelvész

TISZAVILAG IV. ban írt versei miatt elitéltek, de már szabadult. Itt él Debrecenben és valahol a KÖJÁL-nál dolgozik, mert nem engedik tanítani. Tudtával ő földvári tanár korában összegyűjtötte a Tiszazug nagy részének földrajzi neveit, s így nyitott kapukat döngetünk, mert, ha valaki alapos munkát végzett, akkor ő azt. Keressem fel, s vegyem rá, hogy publikálja anyagát. Ez segítene is rajta, mert nagy lelki válságban is van. Amellett, hogy nem taníthat, egészsége is megromlott, a börtönben jól helybenhagyták az ÁVÓ-sok. Képzeljem el, hogy beszéli a vogul nyelvet, sőt több nyelvjárást is ismer. Évfolyamtársai őt tartották a „legvogulabb" magyarnak. Ennek híre elkísérte első munkahelyére is, mert mint maga írta finn és vogul tudása miatt tiszaföldvári neve a diákok között Obul lett. Kálmán Béla bent akarta tartani egyetemi tanszékén, de akkor nem volt hely. Kálmán professzor úr mindezt egy órával később megerősítette. Harmadnap már szüleim debreceni lakásán fogadhattam. Minden úgy volt, ahogyan nyelvész tanáraim elbeszélték. Nagyobb öröm nem is érhetett volna. Hát még, amikor tisztázódott, hogy szamosszegi, s így falubelije édesapámnak. Oda való, ahol nagyszüleim több mint negyven évet tanítottak. Abban a kis szamosháti faluban a betűvetésre nemcsak az ő szüleit, egész rokonságát, de őt magát is tanították az egész falu népével. Ettől kezdve vége-hossza nem volt a szombat-vasárnap esti beszélgetéseknek a csak hét végén hazatérő és szamosszegi, gyermekkori emlékeiben fürdő, sütkérező édesapámmal. Nemcsak itt, hanem egy idő után Szolnokon is rendszeresen megjelent, és a múzeumban bent lakó történész öcsémmel, a feleségével és velem éjszakákon át beszélgetett, tervezgetett. E beszélgetések során alaposan megismertük egymást. Nyitott könyv volt előttem ő maga és sanyarú sorsa. Szinte átéltük megpróbáltatásait, börtönéveit. Pontosan láttuk tudományról alkotott felfogását, terveit és elveit. Igazi szellemi ember volt, aki hallatlan szorgalmával, nagy munkabírásával, az összefüggéseket azonnal és mélyen átlátó képességével, alkotó készségével és íráskészségével normális emberi körülmények között hazai nyelvészetünk kiemelkedő tudósa lehetett volna. Jómagam ebben az időben dolgoztam ki és érlelgettem társadalomnéprajzi elméletemet. Keresve sem lehetett volna különb partnerem és instruktorom nála, illetve az ekkor szintén száműzetését Szolnokon töltő Zsolnay Józsefnél, aki pedig a pedagógia megújításán, a később Zsolnay-módszerként bevezetett oktatásinevelési rendszerén dolgozott. Balogh László körünkben adta elő a földrajzi nevek rendszerezésének világos, átlátható és zseniálisnak mondható tervét. Maga írja erről az elméleti cikkéről, hogy véletlenül összefutva az egyik szlavista professzorral a szerkesztő szobája előtt, ezt a véleményt hallhatta: „Gratulálok, Balogh kolléga! Olvastam kéziratát. Remek dolgot müveit! — Annak az egyébként kitűnő tanulmánynak az egyetlen szépséghibája, hogy Ön írta Balogh kollega!" Erről az esetről mit sem tudva tervezgettünk. Első rendű feladatnak azt tekintettük, hogy Balogh kolléga már lejegyzett anyagát hozzáigazítsuk ahhoz a rendszerhez, melyben a magyar földrajzi neveket közölni kellett (bizonyos források beiktatása, térképek megszerkesztése, megkívánt hangjelölés, csoportosítás, névmagyarázat stb.). Másrészt kiegészítsük úgy, hogy az 1960-as közigazgatási térkép szerinti járási határokhoz igazodjék, s valamennyi járásban lévő települést felöleljen. Ő ugyanis részben többet, részben kevesebbet gyűjtött össze, mint amit e térkép lefedett. Ellenőrző gyűjtésre éppen úgy szükség volt, mint kiegészítésre a tekintetben, hogy az azóta (1957 után) keletkezett új nevek is bekerülhessenek, s így egységes legyen, igazodjék a megye más területein már feltárt anyaghoz. Ehhez helyszíni szemle, új terepbejárás szükségeltetett. Reméltük azt, hogy ezzel a munkával újra bekapcsolódhat majd a nyelvtudomány vérkeringésébe, majdan kezébe veheti az egész megye gyűjtésének, szervezésének irányítását, rehabilitálják, s visszatérhet az iskolába vagy múzeumi, kutatóhelyi állásra szerezhet jogot. Ebben az időben gyűjtöttük össze a Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának községenkénti anyagát is. Úgy véltük a két nyelvészeti kérdés összefoglalója, a kötet nyelvészeti szakértője Kakuk Mátyással csakis ők lehetnek. Felvillanyozódott ő maga is, és sorra adta elő névtani búvárlatainak egész sorát, villantotta fel különös képességét és sajátos szempontjait az irodalmi szövegek elemzése területén is. Emlékezetem szerint akkortájt egyik kedI 51