Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban

TISZA VILÁG IV. san és ritkán fordul elő. Leginkább száraz, homokos területek lakója. A Közép-Tisza vidékéről korábbról csak Pély környékéről volt ismert. Ujabban a Tiszakürthöz tartozó Bogaras közelében, degradált homoki gyepről kerültek elő bizonyító példányai. Latorcai gyászfutó (Pterostichus latorcaensis) — Viszonylag újként felfedezett faj, amelyet a múlt század vége felé írtak le a Latorca mellől. Szük elterjedési területe a Nyugati-Kárpátok néhány pontjáról, a Latorca és a magyarországi Felső-Tisza vidékén van. Korábban ismert elterjedési területén, legdélebben a Tisza mentén, Gávavencsellő környékén került elő. Tiszakürtnél a Tisza hullámterének Nagy-kubik nevü részén, jó természetességű kubikerdőből igen sok egyede került elő 2008 nyarán, ami életképes populáció jelenlétére utal. Nyúlánk gyászfutó (Pterostichus elongatus): Délkelet Európában és Közép-Európa délkelet területein honos nagy testméretü gyászfutó. Magyarországon igen szaggatott az elterjedése, mindenekelőtt síkvidéki területeken. Nádas, mocsaras élőhelyeken fordul elő. A Közép-Tisza-vidéken két előfordulását ismerjük, amelyek közül egyik a Csépai-fertő partján van. Kerekhátú gyászfutó (Pterostichus incomntodus): Közép-Európa délkeleti részén elterjedt. Magyarországon csak néhány adata ismert. Az Alföldről eddig nem publikált adatait ismerjük egy Karcag melletti tölgyligetből. Kengyel határában a Gulyajárás nevű területen, egy fás széles mezsgyéből került elő legújabban több egyed. Erdős puszták, maradvány jellegű, veszélyeztetett, természetvédelmi oltalmat érdemlő bogárfaja. Szegélyes kisfutó (Agonum marginatum): Majdnem az egész Palearktikumban elterjedt, de a Kárpát-medencében meglehetősen ritka és szórványosan előforduló, melegkedvelő faj. A Közép-Tisza-vidéken eddig három előfordulása ismert, amelyek közül egy a Tiszazugban, a Nagyrév feletti hullámtéren található. Termetes kisfutó (Platynus longiventris): Európa középső sávjától Nyugat-Szibériáig elterjedt. Igen kevés hazai előfordulását ismerjük, és azok főleg a Tisza-vidéken vannak. A Tiszazugban Nagyrévnél került elő. Zömök gabonafutó (Zabrus spinipes): Délkelet-Európában honos, melegkedvelő faj. Hazánkban főleg a domb- és hegyvidéken jegyezték fel. Az Alföldről kevés helyről mutatták ki, és főleg a Tiszától nyugatra eső területeken. A Közép-Tisza-vidékről eddig nem volt ismert. Két évvel ezelőtt Kengyel határában erdőssztyepp jellegű, széles mezsgyéből mutattuk ki. Díszes bűzfutó (Chlaenius festivus): Ez a rendkívül szép, viszonylag nagy testű faj Európa délkeleti részén, a Kelet-Mediterráneumban és Kisázsiában terjedt el. Magyarországon föleg a Tiszántúlon ismert számos előfordulása. Szikes mocsarak és mocsárrétek a jellemző élőhelyei. Altalánosságban véve a ritka fajok közé sorolható, de csapadékos idő14. kép. A díszes bűzfutó az Alföldi mocsarak és mocsárrétek jellegzetes, sajnos egyre ritkább futóbogara szakokban sok helyen elszaporodik, és akár tömegesen is megjelenhet. Az Alföldön élőhelyeit az egyre hosszabban tartó és mind súlyosabb aszályok és az emberi beavatkozások együttesen veszélyeztetik. Azúr bűzfutó (Chlaenius decipiens): Ennek a rendkívüli szépségű dél európai fajnak, a közép-európai elterjedési területe túlnyomó részben a magyarországi Alföldre esik. Főleg a Tiszántúlon vannak még apró, elszigetelt állományai. Tapasztalataink szerint főleg a viszonylag száraz, laza talajú, löszgyep jellegű területeken fordul elő. A Közép-Tisza-vidéken eddig három helyről került elő, amelyek közül a 23