Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban

§ ÉRTEKEZÉSE K legstabilabb állományt a Tiszakürthöz tartozó, Csukás-fertő melletti gyepekről ismerjük. Nagy pajzsosfutonc (Licinus cassideus): Elterjedése Közép- és Délkelet-Európára esik, bár inkább régi adatai vannak. Löszpusztákra jellemző melegkedvelő faj. Magyarországon meglehetősen szórványosan jelentkezik. A Közép-Tisza-vidékről eddig három előfordu­lását ismerjük. A Tiszazugban Cserkeszőlő (Nagy-fertő) és Kengyel (Gulyajárás) környé­kéről került elő. Kékes laposfutó (Cymindis variolosa): Európa déli felén fordul elő, de kelet felé egészen Délnyugat-Szibériáig elterjedt. Nálunk a száraz, laza talajú füves puszták meglehe­tősen ritka és igen szórványosan előforduló futóbogara. A Közép-Tisza vidékéről eddig csak három adat ismert, és mindegyik veszé­lyeztetett élőhelyről. Egy adata a Martfű mel­letti Szigeti-legelőről származik. Sutafutó (Polystichus connexus): Európa középső és déli részén honos, de a legtöbb ismert élőhelyéről már rég kihalt. Magyaror­szágon a löszpuszta jellegű gyepek ritka, de lokálisan néha tömegesen megjelenő futó­bogara. Az alföldi tájakon gyakoribb, mig a domb- és hegyvidéken és a Dunántúlon igen ritka. Ismert élőhelyei a Közép-Tisza-vidéken főleg Szolnok környékén fokozottan veszélyez­tetettek, illetve nagy részük az elmúlt évtized során megsemmisült. Tiszazugi előfordulása is már több mint egy évtizedes, a Cibakházához tartozó Telekmajor nevű területről. Pusztai parányfutó (Microlestes corti­calis): Észak-Afrikától Európa déli felén ke­resztül Nyugat-Ázsiáig elterjedt, de Európában mára nagyon megritkult faj. A Kárpát-meden­cében is ritkán fordul elő. Főleg az Alföldről ismertek adatai, ezek közül előkerült egyed a Tiszaug-Körtvélyes lelőhelyen is. Bordás pöfögőfutó (Brachinus ejaculans): Délkelet-Európában elterjedt faj. A Kárpát­medencére vonatkozó adatai már jóval ré­gebbiek egy évszázadnál, és erdélyi lelőhe­lyekre vonatkoznak. Bizonyító példányok nem ismertek. Magyarországra vonatkozóan egyet­len újabb adata kissé bizonytalan, és a Dráva­mentéről, Putony környékéről származik. A Csépai-fertő partján 2008-ban regisztráltuk egy egyedét, amely Tallósi Béla magángyűjte­ményébe került. Kétfoltos pöfögőfutó (Brachinus bipustula­tus): Délkelet-Európái faj. A Tiszántúl szikes pusztáinak nedvesebb területein szórványosan fordul elő, főleg a Nagykunságban és a Horto­bágyon, olykor jelentős egyedszámmal. A Közép-Tisza mentén csak a Tiszazugból is­merjük, pontosabban a Tiszakürthöz tartozó Sziget és Csépai-fertő helyekről. Pajzsfoltos pöfögőfutó (Brachinus pla­giatus): Délkelet-európai, Kelet-Mediterrán elterjedésü faj. Csak néhány magyarországi adata van. Inkább a Tiszántúlon fordul elő. A Hortobágyon és a Nagykunság szikes pusztáin erős populációit ismerjük. A Közép-Tisza mentén eddig két előfordulásáról tudunk. Szol­nok környéki élőhelyei fokozottan veszélyez­tetettek vagy az elmúlt évtizedben elpusztultak. A Tiszazugban a Csépai-fertőn találtuk meg. Óriás nüniike (Meloe cicatricosus)'. Dél­kelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában a sztyeppzónában fordul elő. Magyarországon sokfelé megtalálható, de a ritkuló fajok közé tartozik. A Közép-Tisza-vidéken főleg a gyep­területek legeltetésének és kaszálásának elma­radása, valamint a lárvák fejlődéséhez elenged­hetetlen méhfajok ritkulása miatt egyre ritkább. Mindenek előtt a mentett ártér magasabb fek­vésű, laza talajú gyepfoltjain, széles mezsgyéin és a töltéseken lehet vele találkozni. Felje­gyeztük Kengyel, Martfű, Cibakháza és Kun­szentmárton térségében. Pompás nüniike (Meloe variegalus): Euró­pa délkeleti felétől Délnyugat-Ázsiáig terjedt el. A legszebb, aranyosan vagy bronzosan szí­nezett nünükefajunk. Magyarországon sokfelé előfordul, főleg laza talajú löszgyep jellegű élőhelyeken. Szépsége és ritkasága miatt mél­tán megérdemelné a természetvédelmi oltal­mat. A Tiszazugban egy előfordulását ismerjük a tiszaugi Körtvélyesről. Körteeszelény (Rhynchites giganteus): Dél­kelet-európai elterjedésü faj. Magyarországon elsősorban a Dunától keletre fordul elő. A leg­nagyobb testű hazai eszelényfaj. Az alföldi vadkörtés fáslegelők eltűnése miatt egyre ve­szélyeztetettebb. A Tiszaug melletti Körtvélyes nevű fáslegelőn gyűjtött példányok, egyben a faj Közép-Tisza-vidéki egyetlen előfordulási adata is. Gyepormányos (Brachysomus fremuthi): Ez az apró ormányos Délkelet-Európában elter­24

Next

/
Thumbnails
Contents