Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban
§ ÉRTEKEZÉSE K legstabilabb állományt a Tiszakürthöz tartozó, Csukás-fertő melletti gyepekről ismerjük. Nagy pajzsosfutonc (Licinus cassideus): Elterjedése Közép- és Délkelet-Európára esik, bár inkább régi adatai vannak. Löszpusztákra jellemző melegkedvelő faj. Magyarországon meglehetősen szórványosan jelentkezik. A Közép-Tisza-vidékről eddig három előfordulását ismerjük. A Tiszazugban Cserkeszőlő (Nagy-fertő) és Kengyel (Gulyajárás) környékéről került elő. Kékes laposfutó (Cymindis variolosa): Európa déli felén fordul elő, de kelet felé egészen Délnyugat-Szibériáig elterjedt. Nálunk a száraz, laza talajú füves puszták meglehetősen ritka és igen szórványosan előforduló futóbogara. A Közép-Tisza vidékéről eddig csak három adat ismert, és mindegyik veszélyeztetett élőhelyről. Egy adata a Martfű melletti Szigeti-legelőről származik. Sutafutó (Polystichus connexus): Európa középső és déli részén honos, de a legtöbb ismert élőhelyéről már rég kihalt. Magyarországon a löszpuszta jellegű gyepek ritka, de lokálisan néha tömegesen megjelenő futóbogara. Az alföldi tájakon gyakoribb, mig a domb- és hegyvidéken és a Dunántúlon igen ritka. Ismert élőhelyei a Közép-Tisza-vidéken főleg Szolnok környékén fokozottan veszélyeztetettek, illetve nagy részük az elmúlt évtized során megsemmisült. Tiszazugi előfordulása is már több mint egy évtizedes, a Cibakházához tartozó Telekmajor nevű területről. Pusztai parányfutó (Microlestes corticalis): Észak-Afrikától Európa déli felén keresztül Nyugat-Ázsiáig elterjedt, de Európában mára nagyon megritkult faj. A Kárpát-medencében is ritkán fordul elő. Főleg az Alföldről ismertek adatai, ezek közül előkerült egyed a Tiszaug-Körtvélyes lelőhelyen is. Bordás pöfögőfutó (Brachinus ejaculans): Délkelet-Európában elterjedt faj. A Kárpátmedencére vonatkozó adatai már jóval régebbiek egy évszázadnál, és erdélyi lelőhelyekre vonatkoznak. Bizonyító példányok nem ismertek. Magyarországra vonatkozóan egyetlen újabb adata kissé bizonytalan, és a Drávamentéről, Putony környékéről származik. A Csépai-fertő partján 2008-ban regisztráltuk egy egyedét, amely Tallósi Béla magángyűjteményébe került. Kétfoltos pöfögőfutó (Brachinus bipustulatus): Délkelet-Európái faj. A Tiszántúl szikes pusztáinak nedvesebb területein szórványosan fordul elő, főleg a Nagykunságban és a Hortobágyon, olykor jelentős egyedszámmal. A Közép-Tisza mentén csak a Tiszazugból ismerjük, pontosabban a Tiszakürthöz tartozó Sziget és Csépai-fertő helyekről. Pajzsfoltos pöfögőfutó (Brachinus plagiatus): Délkelet-európai, Kelet-Mediterrán elterjedésü faj. Csak néhány magyarországi adata van. Inkább a Tiszántúlon fordul elő. A Hortobágyon és a Nagykunság szikes pusztáin erős populációit ismerjük. A Közép-Tisza mentén eddig két előfordulásáról tudunk. Szolnok környéki élőhelyei fokozottan veszélyeztetettek vagy az elmúlt évtizedben elpusztultak. A Tiszazugban a Csépai-fertőn találtuk meg. Óriás nüniike (Meloe cicatricosus)'. Délkelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában a sztyeppzónában fordul elő. Magyarországon sokfelé megtalálható, de a ritkuló fajok közé tartozik. A Közép-Tisza-vidéken főleg a gyepterületek legeltetésének és kaszálásának elmaradása, valamint a lárvák fejlődéséhez elengedhetetlen méhfajok ritkulása miatt egyre ritkább. Mindenek előtt a mentett ártér magasabb fekvésű, laza talajú gyepfoltjain, széles mezsgyéin és a töltéseken lehet vele találkozni. Feljegyeztük Kengyel, Martfű, Cibakháza és Kunszentmárton térségében. Pompás nüniike (Meloe variegalus): Európa délkeleti felétől Délnyugat-Ázsiáig terjedt el. A legszebb, aranyosan vagy bronzosan színezett nünükefajunk. Magyarországon sokfelé előfordul, főleg laza talajú löszgyep jellegű élőhelyeken. Szépsége és ritkasága miatt méltán megérdemelné a természetvédelmi oltalmat. A Tiszazugban egy előfordulását ismerjük a tiszaugi Körtvélyesről. Körteeszelény (Rhynchites giganteus): Délkelet-európai elterjedésü faj. Magyarországon elsősorban a Dunától keletre fordul elő. A legnagyobb testű hazai eszelényfaj. Az alföldi vadkörtés fáslegelők eltűnése miatt egyre veszélyeztetettebb. A Tiszaug melletti Körtvélyes nevű fáslegelőn gyűjtött példányok, egyben a faj Közép-Tisza-vidéki egyetlen előfordulási adata is. Gyepormányos (Brachysomus fremuthi): Ez az apró ormányos Délkelet-Európában elter24
