Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban

TISZA VILÁG IV. lábon elhaló idős fákhoz kötődik, sokfelé visszaszorult. Az Alföld ültetvény jellegű, gondozott tölgyeseiből szinte teljesen hiányzik. A Dunántúlon, az alacsonyabb hegyvidéken és Szatmár-Beregben gyakoribb. A KözépTisza-vidéken és általánosan az Alföldön igen ritka. A Tiszazugban leginkább a Tiszakürti Arborétumban adottak számára a megfelelő életfeltételek. Ez a terület egyben a faj egyetlen biztos élőhelye a térségben, bár bizonyító példány és újabb megfigyelési adat nem áll rendelkezésre. Megfigyelések szerint olykor kőrisben, dióban, gesztenyében, szilben, sőt fűzben is fejlődik. Hosszú (5 éves) fejlődése és speciális élőhely igénye miatt veszélyeztetett. Pézsmacincér (Aromia moschata•): Európa, 13. kép. A hőscincér mára legfeljebb az olyan idős tölgyállományokban marathatott fenn, mint a Tiszakürti Arborétum régi magterülete Nyugat-Szibéria és az Észak-Kaukázus képezi areáját. Magyarországon főleg a folyók menti fűzesekben jellemző igen szép, nagytestű cincérje. A Tisza és a Körös mentén mindenhol előfordul, és egyáltalán nem ritka. Lárvái főleg idős füzekben fejlődnek. Az öreg füzesek fokozatos eltűnésével a faj várhatóan a jövőben egyre ritkább lesz. Magyar kutyatejcincér (Oberea euphorbiae): Délkelet-európai faj. Magyarországon főleg a folyók mentén fordul elő. A KözépTisza-vidéken, s így a Tiszazugban is mindenütt elterjedt, ahol a tápnövénye, a mocsári kutyatej megtalálható. Macskahere cincér (Pilemia hirsutula): Délkelet-Európától Kisázsiáig fordul elő. Magyarországon főleg a Dunától keletre, az alacsonyabb dombvidéken és a síkvidéken gyűjtötték. Állítólagos tápnövénye a macskahere, de a Közép-Tisza-vidéken számos helyről ismertek adatai, ahol a tápnövény nem fordul elő. Főleg a folyók töltés rézsűjén lehet rá számítani. Itteni „alternatív" tápnövényét még nem sikerült beazonosítani. A Tiszazugból eddig csak Cibakháza Telekmajor helyről került elő, de egyáltalán nem kizárható szélesebb elterjedtsége. Szalmacincér (Calamobius filum): Középés Dél-Európában és a Kaukázusban elterjedt. Magyarországon főleg az Alföldön fordul elő nagyobb gyakorisággal magasfüves gyeptársulásokban. Korábban jóval ritkábbnak hitték. A Közép-Tisza mentén és a Tiszazugban az ecsetpázsitos réteken és a töltések rézsűjén egyaránt előfordul. Hengeres szalmacincér (Theophilea cilindricollis): Diszjunkt elterjedése DélkeletEurópára és Nyugat-Ázsiára esik. Magyarországon korábban nagyon ritkának gondolták, de az utóbbi évtizedekben, főleg az Alföldről és alacsony dombvidékek több területéről számos új adatát ismerjük. A Tiszazugban az előző fajjal együtt sokfelé előfordul magasfüves gyepeken és töltésrézsűkön. Laposorrú ormányosbogár (Gasterocercus depressirostris): Európai elterjedésü faj. Magyarországon számos előfordulását ismerjük, de az igen ritka fajok között tartjuk nyilván. A Vörös Könyv a kihaltnak tartott fajok között említi. Az utóbbi évtizedekben folytatott kutatások létező populációt tárták fel. Csak jó természetességű, idős tölgyesekben él, az alacsonyabb hegyvidéktől az Alföldig. A KözépTisza-vidéken eddig két előfordulását ismerjük, amelyek közöl az egyik a Tiszakürti Arborétum. Faunisztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű bogárfajok a Tiszazugban Foltos sziki homokfutrinka (Lophyridia littoralis nemoralis): Az alfaj Közép-Európa délkeleti részén, de főleg a Kárpát-medencében elterjedt. Homokos vízpartokon, nedves szikes területeken szórványosan jelentkezik, és idő21