Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban

« ERTEKEZESEK lyeztetetté. Magyarországon sokfelé előfordul, de léte attól függ, vannak-e állandó szabadban legeltetett szarvasmarhák, amelyek trágyájához kötődik a faj viszonylag összetett egyedfejlődése. A Tiszazugban Cibakháza, Tiszaföldvár és Tiszaug környékéről van régebbi, több mint tíz évvel ezelőtti adatunk róla. [Remetebogár (Osmoderma eremitaA faj a Pireneusoktól az Urálig majdnem egész Európában elterjedt. Un. őserdei faj, amely az élőhelyek pusztulása és degradációja miatt Európa legtöbb országában igen megritkult, illetve kipusztult. Elterjedése a Kárpát-medencében föleg az alacsonyabb fekvésű, jó természetességű erdős területekre korlátozódik. A Tiszazug vonatkozásában csak régi, legalább negyven évvel ezelőtti Csongrád környékére vonatkozó adatát ismerjük. Előfordulása nem kizárható, bár annak a hullámtérben kicsi az esélye, így inkább a Tiszakürti Arborétumban képzelhető el megjelenése. Jellegzetes élőhelyei a sík- domb- és hegyvidéki tölgyesek, esetleg bükkösök, de előfordul a folyók árterének jellegzetes idős füzeseiben is. Odvasodó, nagyméretű fákban fejlődik. A kifejlett állatok keveset mozognak, így diszperziós képessége a fajnak viszonylag gyenge. Mint a fában fejlődő, nagytestű fajok többségének, a remetebogár egyedfejlődése is meglehetősen hosszú, és 3-4 évig tart. Pompás virágbogár (Cetonischema aeruginosa): Elterjedési területe Közép- és DélEurópa. Hazánkban sokféle erdőtípusban előfordul, de leggyakoribb az idős tölgyesekben. A Tiszazugban különösen gyakori a Tiszakürti Arborétumban és a Tisza-hullámtér jó természetességű erdeiben. Fakorhadékban fejlődik. Állandóan magasan, a fák koronájában tartózkodik, és ritkán kerül szem elé, ezért jóval ritkábbnak vélhető, mint amilyen valójában. Bogáncs virágbogár (Potosia fieberi): Közép-Európában elterjedt faj. Főleg tölgyesekben fordul elő, és az előző rokonához hasonlóan szintén magasan a lombkoronában él. Hazánkban korábban az igen ritka fajok közé sorolták, de a nemrég óta alkalmazott ún. boroscsapdák alkalmazásával egyre több helyről kerül elő nagy egyedszámmal. A Tiszazugban főleg a jó természetességű erdőkben él, a hullámterekben és a mentett ártéren egyaránt. A Tiszakürti Arborétumban végzett megfigyelések erős populációról tanúskodnak. Magyar virágbogár (Netocia ungarica): Főleg Európa délkeleti felében és NyugatÁzsiában él. Nálunk korábban gyakrabban fordult elő, de a gyepterületek csökkenése és degradációja következtében mára jóval ritkábban figyelhető meg. Jellegzetes élőhelyei az erdőspuszta jellegű területek. A Tiszazugból egyedül a Tiszakürthöz tartozó Csukás-fertő környéki gyepekről van róla régebbi adatunk. Főleg a bókoló bogáncs virágzatában figyelhető meg. Diófa cincér (Megopis scabricornis): A palearktikum délnyugati részén honos. Hazánkban elterjedt és nem ritka. Nagytestű polifág cincérfaj, bár viszonylag ritkán kerül szem elé. Ez utóbbinak oka részben az, hogy az imágók csak éjszaka bújnak elő. A Közép-Tisza-vidék leggyakoribb nagycincérje. Idős nyárfákon lehet leginkább megtalálni. A hullámtérben és a mentett ártéren sokszor kisebb facsoportokban, fasorokban is előfordul. Tiszainoka és Tiszakürt környékéről rendelkezünk róla újabb adatokkal. [Hőscincér (Cerambyx cerdo)]: Egész Európában előfordul kelet felé Nyugat-Ukrajnáig, Ukrajna keleti és déli felében, a Kaukázusban és Kisázsiában. A Kárpát-medencében általánosan elterjedt. Európa nyugati felén ma már igen ritka, sokfelé kipusztult. Eltűnésének és veszélyeztetettségének a legfőbb oka a technokrata szemléletű és elsődlegesen haszonelvű erdőgazdálkodás. Tölgyesekben az ország egész területén előfordul. Mivel fejlődése a 12. kép. A diófacincér a térségben gyakrabban szem elé kerülő legnagyobb cincérfaj 20