Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban
ÉRTEKEZÉSE K Csukat, Öcsöd: Cifraduda-erdö, Tiszakürt: Tiszakürti Arborétum és Szigetmajor, Tiszaug: Akasztóhegy helyekről. Aranypettyes bábrabló (Calosoma auropunctatum): Ma már csak Európa keleti felében él, de délkeleti irányban egész Egyiptomig elterjedt. A sztyeppzóna jellegzetes faja. A Kárpát-medencében leginkább a dombvidéken és a síkságon fordul elő. Az agrárterületeken is megjelenik, ahol a szántóföldi növényeket károsító hernyókat tizedeli. Az inszekticidek alkalmazása következtében megritkult. A Közép-Tisza-vidéken a ritkábban előforduló nagytestű futóbogarak közé tartozik. A Tiszazugban Öcsöd: Puszta-bábocka, Tiszaföldvár: Érhalom és Szelevény környékéről ismerjük. Mezei futrinka (Carabus granulatus): Palearktikus elterjedésü. Nálunk nedves réteken és a folyókat kísérő puhafás erdőkben az egész országban a leggyakoribb védett futrinka. A Közép-Tisza-vidéken, így a Tiszazugban is minden számára megfelelő nedves élőhelyen gyakori. A Tisza és a Körös hullámtéri puhafás erdeiben és a kubikerdőkben gyakran jelenik meg tömegesen. [Bőrfutrinka (Carabus coriaceus coriaceus)]: Európa-szerte elterjedt és nagyszámú alfajt képező faj. Magyarországon a domb- és hegyvidéki lomberdők egyik leggyakoribb futrinkája. Az Alföldön kifejezetten ritka. Szolnokról van biztos adata. A Tiszazugban egyedül Martfű környékéről és a Tiszakürti Arborétumból vannak róla információk, előfordulása nem zárható ki, de bizonyító példányok nem ismertek. Ragyás futrinka (Carabus cancellatus tibiscimisEurázsiái faj. Elterjedési területén igen sok alfaj alakult ki. Magyarországon szélesen elterjedt. Az Alföldön föleg erdőlakónak tartjuk, de a Hortobágyon ismertek nedves réten élő populációi is. A Közép-Tisza-vidéken sokfelé megjelenik, még a Tisza hullámterében is, de soha nem nagy egyedszámmal. A Tiszazugban nem túl száraz erdős területeken lehet rá számítani, de eddig csak a Tiszakürti Arborétumból és Mesterszállás környékéről a Körös mentett árteréről került elő. Rezes futrinka (Carabus ullrichi planitiae'): Közép- és Délkelet Európában honos, szintén számos alfajjal rendelkező futrinka. Megjelenésében nagyon hasonló a ragyás futrinkára, bár annak nem közvetlen rokona. Nálunk a domb- és a hegyvidék egyik jellemző erdei faja. Az Alföldön igen ritkán jelentkezik. A Közép-Tisza-vidékről eddig csak a két tiszazugi, Cserkeszőlő (Nagy-fertő) és Mesterszállás (Zug) lelőhelyről ismerjük. Mindkét élőhely ligetes rét jellegű. Szárnyas futrinka (Carabus clathratus auraniensis): Palearktikus elterjedésü. Hazánkban sokfelé előfordul, de csak a Tiszántúlon számít gyakori fajnak. A Tiszazugban föleg a mocsárrét jellegű területek meghatározó nagytestű futóbogara. A folyók hullámterében sem ritka. Díszes nünüke (Meloe decorus): Közép- és Kelet-Európában honos faj. Magyarországon a domb- és síkvidéki löszgyepek ritkának mondott faja. A Közép-Tisza-vidék több pontjáról is ismerjük, egyes években, az első kora tavaszi meleg napokon föleg a Tisza árvízvédelmi töltésein lehet vele gyakran találkozni. Lárvája méhfészekben fejlődik. A Tiszazugban is elsősorban a töltéseken fordul elő: Tiszakürt, Tiszasas, Szelevény, Öcsöd. Pannon hólyaghúzó (Mylabrispannonica)'. A Kárpát-medencében bennszülöttnek tartott faunaelem. Számos rokonához hasonlóan nálunk elsősorban a löszgyep jellegű élőhelyeken fordul elő. A Tiszazugban a Tisza árvízvédelmi töltésein, a füves pusztákon és a széles mezsgyéken lehet rá számítani, ahol júniusban virágzó növényeken, főleg cickafarkon találhatjuk meg. Tiszasas, Cserkeszőlő, Cibakháza környékéről ismerjük. 9. kép. A ragyás futrinka főleg erdős élőhelyeken fordul elő 18
