Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban
TISZAVIIAG TV. A természetes élőhelyek mind nagyobb homogenizálódásával és beszűkülésével a rejtőzködő és többnyire apró állatok terepi tanulmányozása külön felkészültséget és a vizsgált terület alapos ismeretét igényli. Egy adott élőhelyen végzett gyűjtés csak akkor lehet eredményes, ha azt célirányosan és több gyűjtési módszer alkalmazásával végezzük. Felületes vizsgálódással legfeljebb az adott időben éppen rajzó gyakori fajok közepes vagy nagy testméretű egyedeit vesszük észre. A bogarakra jellemző az is, hogy az egy-egy évben gyakori, akár tömegesen megjelenő fajok egyébként évekig vagy évtizedekig lappangva várják a környezeti feltételek újbóli kedvezővé válását. Hosszan sorolhatnánk az ilyen időszakonként gyakori, különben pedig csak nehezen kimutatható fajokat. Vannak közöttük a szélsőségesen nedves időszakokra, vagy éppen fordítva, a nagy szárazságok idejére jellemzőek. Más részről az élőhelyen ható egyéb tényezők is kiválthatják egy-egy ritka faj „berobbanását". Az úgymond hétköznapi fajok mellett tehát sokszorta több „rejtőzködő" lehet egy adott élőhelyen. Természetvédelmi oltalom alatt átló bogárfajok a Tiszazugban A védett fajok listáját közzé tevő jogszabályban (13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről) szereplő bogarak közül eddig 26 faj előfordulása ismert a Tiszazugból. A védettként nyilvántartottak közül nem mindegyik számít ebben a térségben ritkának, sőt néhány, mint például a mezei futrinka, kedvező életfeltételek között a Tisza hullámtéri puhafás erdeiben kifejezetten gyakori és tömeges is lehet. Néhány, a területen élő faj megóvásának nemzetközi jelentősége is van, és azok szerepelnek a különböző természetvédelmi egyezményekben: Európai Közösség Természetvédelmi Irányelvei — a Tanács 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek és vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséről (Habitats Driective), Berni Egyezmény — 1990/7 Nemzetközi Szerződés a környezetvédelmi minisztertől. Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről, Bonni Egyezmény 1986. évi 6. törvényerejű rendelet a Bonnban, az 1979. évi június hó 23. napján kelt, a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről. Az elmúl másfél évtized során folyt kutatás legalaposabban a lütóbogarak és az ormányosbogarak megismerését eredményezte. A begyűjtött több ezer futóbogár-adat feldolgozásával 165 faj előfordulása bizonyosodott be. Az alábbi felsorolásban az előkerült védett és faunisztikai szempontból különösen jelentős fajokat mutatjuk be. Azokat a fajokat, amelyek jelenléte régebbi megfigyeléseken alapszik, és nem rendelkezünk belőlük bizonyító példányokkal vagy saját adattal, szögletes zárójelben tüntetjük fel. Aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta): Majdnem egész Európában, széleskörűen elterjedt faj, amellyel melegebb vidékeken, főleg lomberdőkben, esetleg gyümölcsösökben lehet találkozni. Azok közé a nagytestű futóbogarak közé tartozik, amelyek leginkább a fákon és cserjéken tartózkodnak, ahol hernyókra vadásznak. A tölgyesek lombját néha tarra rágó gyapjaslepke egyik fő ellensége. A Tiszazugban sokfelé előfordul és néha még a hullámtérben is megjelenik, időszakonként jelentős egyedszámmal. Adatunk van róla Cibakháza: Gáborfok, Kunszentmárton-Kungyalu: « 8. kép. : aranyos bábrabló a tölgyesek nagytestű futóbogarainak legszebb faja 17
