Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban
TISZAVILAG TV. J elmúlt századok során főleg szőlő- és gyümölcstermesztés céljára hasznosították, amelynek során az eredeti növényzetük majdnem teljesen eltűnt. Ezeknek a homokpuszta jellegű élőhelyeknek a sok tekintetben egyedi élővilágára a növényvédő szerek széles körű alkalmazása és a különböző tájidegen faültetvények (akác és nemesnyár) és inváziós fajok (bálványfa, selyemkóró) rohamos terjedése mérte a legdrasztikusabb csapást. Napjainkban, szerencsés esetben, apró, meglehetősen degradált foltokban lelhetők fel korábban minden bizonnyal a kiskunsági homokvidékekével rokonítható élőlényegyüttesek. A leromlott természeti állapot ellenére, főleg a régóta nem bolygatott helyeken, elsősorban a különböző homoki fútóbogárfajok értékes fajai telepedtek meg. Valószínűleg az elmúlt évtizedekben történt intenzív területhasználat következtében megritkultak a homokvidékeinkre jellemző olyan impozáns megjelenésű cserebogárfajok, mint a csapó cserebogár (Polyphylla fullo) és a keleti cserebogár (. Anoxia orientális•), de a szőlészeti kártevőként is ismert nagy fináncbogár (Anomala vitis) rajzásai is kisebbek. A folyók két részre osztott árterén mesterségesen fenntartott vízjárási viszonyok döntő mértékben meghatározzák az erdők szerkezetét. A hullámtérben keményfás ligeterdők kialakulására és megmaradására nincs esély, legfeljebb a mocsártölgy és a magyarkőris szórt egyedeivel lehet találkozni. Az ilyen erdők jellemző szintjei és egyéb karakterfajai hiányoznak. A tölgyhöz kötődő bogárfajok csak ritkán, és inkább véletlenszerűen fordulnak itt elő. A fűz-nyár puhafaligetek egy-egy jó természetességű állományát ezzel szemben viszonylag gyakran láthatjuk a mély fekvésű, vízjárta területeken. Ezekben az állományokra jellemzők a fűz- és nyárfajokhoz kötődő olyan érékes bogárfajok, mint pl. a skarlátbogár (Cucujus cinnabarinus), továbbá számos levélbogár, cincér és ormányosbogár faj. A mentett ártéren sokfelé vannak kisebb-nagyobb, többnyire nem éppen kedvező termőhelyekre telepített kocsányos tölgyesek. Ezek az erdők rendszerint homogén faj- és korszerkezetüek, cserjeszintjük általában hiányzik, lágyszárú flórájukban pedig legfeljebb elvétve fordul elő 6 kép. A karcsú szélesfutó mint röpképtelen. tipikusan erdeifaj a kizárólag a Tiszakürti Arborétumban megmaradt természetes eredetű kemény fás ligeterdőben fordul elő egy-egy tipikusan erdei faj. A kedvezőtlen életfeltétek hatására még a természetesnek ható idősebb állományokban is szegényes a jellemző erdei bogárfauna, és elsősorban a jól repülő, nem túlságosan igényes fajokat találjuk meg bennük. Az Alföld jellemző erdőtárulásának, a tölgy-kőris-szil állományokkal meghatározott keményfás ligeterdőknek maradványait a Tiszakürti Arborétum őrizte meg. A természetvédelmi oltalom alatt álló arborétum természetközeli részein végzett felmérések során jelentős számban kerültek elő olyan bogárfajok, amelyek az Alföldről már majdnem teljesen kivesztek. A nyílt élőhelyekkel szemben az Alföld ilyen kedvezőbb természeti állapotú 15 5. kép. A Tiszaug melletti Körtvélyes változatos rovaregyüttesek élőhelye
