Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban

ER TEKEZESHK 4. kép. A hantfutó a löszgyepek futóbogáregyütteseinek jellemző, viszonylag nagytestű futóbogara bogárfajok: alföldi gyászfutó (Pterostichus macer), selymes pöfögőfutó (Brachinus psophia), feketecsápú pöfögőfutó (Brachinus nigric or n is). Főleg száraz tavaszokon gyakoriak az egyébként fűfélék gyökérzetén fejlődő gyalogcincérek, a nyolcsávos (Dorcadion spopolii) és a kétsávos gyalogcincér (Dorcadion pedestrae). További karakterisztikus cincérek jellegzetesen magasfüves gyepekben élnek. Elsősorban két apró védett faj érdemel említést: a szalmacincér (Calamobius filum) és a hengeres szalmacincér (Theophilea cylindricollis). A virágzó kalászokon a már említett futóbogarak mellett néha nagy tömegben jelenik meg az osztrák szipoly (Anisoplia austriaca). Az Alföld legnagyobb diverzitású sztyepptársulásai a löszpuszták, amelyek a réti vagy a szikes talajoknál jóval kedvezőbb adottságú lösztalajokon alakultak ki. Természetközeli állapotban ma már csak kis, növényzetükben degradálódott foltokban maradtak fenn, pl. a szikes puszták szigetszerű kiemelkedésein, kunhalmokon, erdőszéleken, árokpartokon, dülőutak mentén és töltéseken. A Tiszazugban viszonylag nagy, növényzetükben némileg elszegényedett foltjaikat a Tiszaug határában elterülő Körtvélyes-legelőn és a Csukás-fertő környékén lelhetjük fel. Az árvízvédelmi töltéseken és egyéb erősebben emberi hatás alatt álló területeken kisebb-nagyobb mértékben degradálódott, másodlagos löszgyeptársulásokat találunk, amelyek azonban egy-egy esetben értékes bogárfajoknak adhatnak otthont. A tiszazugi löszpuszták bogáregyütteseibe több, országosan is ritka faj tartozik. Az egyik legjellegzetesebb löszgyepi futóbogár a hantfutó (Dolichus halensis), amely főleg fényre történő gyűjtéseknél figyelhető meg, esetenként nagy tömegben. A löszpuszták további jellemző bogarai a különböző hólyaghúzó bogarak. Nevüket onnan kapták, hogy a fajok többségénél testnedvük mérgező kantaridint tartalmaz, amely nagyobb koncentrációban a bőrön hólyagosodást okoz. A hólyaghúzó bogarak jellegzetes képviselői a nünükék, amelyek imágóival április-májusban lehet gyakran találkozni. Gyakoribb fajok a közönséges nünüke (Meloe proscarabeus) és kéknünüke (Meloe violaceus). Az árvízvédelmi töltéseken a tavasz első hírnökei között jelentkezik a nünükékkel közeli rokonságban álló a kétfoltos élősdibogár (Apalus biniaculatus). Nyáron a virágzó cickafarkon vagy katángon darázsra emlékeztető sárga-fekete szalagos hólyaghúzókkal találkozunk. Ezek közül a legértékesebb faj a „bennszülött" pannon hólyaghúzó (Mylabris pannonica). A löszpuszta jellegű élőhelyek jellegzetes bogarai közül nem hagyhatók ki a tavaszi és koranyári estéken gyakran megfigyelhető cserebogarak, az áprilisi (Rhizothrogus aquinoctialis) és a sárga cserebogár (Amphimallon solstitialis). Legalább ennyire feltűnő és jellemző faj az orrszarvú bogarak szerény megjelenésű képviselője, a butabogár (Pentodon idióta). A löszgyepek fajokban gazdag növényevő bogárfaunájának rendszeresen szem elé kerülő képviselői a különböző gyalogcincér fajok. A korábbiakban már említett fajokon kívül az ilyen gyepeken különösen a barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) gyakori. A hajtásos növényeken élő nagyszámú fitofág faj közül a Tiszazugban sok helyen előfordul a feltűnő orbáncfű levélbogár (Chrysomela hyperici), az ormányobogarak közül pedig a nyíljeles barkó (Coniocleomts nigrosuturatus). A Közép-Tisza Szolnok alatti árterén, ajobb oldalon Tiszajenőtől, a bal oldalon pedig Szandaszőllőstől dél felé haladva kiterjedt, buckás homokhátak emelkednek ki. A Tiszazugban Tiszaföldvár, Cibakháza, Cserkeszőlő és Tiszakürt térségében találhatunk jelentősebb kiterjedésű homokos területeket. Ezeket a viszonylag magas fekvésű, száraz területeket az 14