Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban

TISZA VILÁG IV. gonus spp.), de a környező lösz- homok- és szikespuszta jellegű élőhelyek számos további bogárritkaságot őriznek. Az Altöld jellegzetes bogárélőhelyei közül a leginkább jellemzőek, és az élőhelyspecifikus fajok szempontjából a legjelentősebbek a különböző gyepterületek. Ezeknek növényzetét döntően befolyásoló tényezők az egymással szintén kölcsönhatásban lévő vízjárás és talajtani adottságok, amelyek együtt határozzák meg a bogáregyüttesek összetételét. Az úgynevezett vízrendezés utáni időktől főleg a szikes területek kiterjedése növekedett, amelyek a Tiszazugban is, mint az Alföld más vidékein, főleg a mély fekvésű, időnként vízjárta, lefolyástalan területeken fordulnak elő. Jellemző rájuk a mozaikos struktúra, ami az életfeltételek viszonylag nagy diverzitását teszi lehetővé. A mikrodomborzat változatosságának következtében a talajviszonyok kis területegységenként jelentősen különböznek. Ez utóbbi a növénytársulások összetételét éppen úgy meghatározza, mint a bogár-együttesekét. Az ilyen élőhelyeken uralkodó szélsőséges életfeltételek miatt, jellegzetes élőviláguk sokfélesége is messze elmarad a jobb adottságú egyéb gyepekétől. A mozaikos szerkezetnek köszönhetően a tipikus faunaelemek mellett rendszeresen előfordulnak a kedvezőbb területrészekről bevándorló fajok is. Hasonlóan az Altold egyéb füves, puszta jellegű területeihez a szikesek bogáregyütteseiben is a különböző fútóbogárfajok vannak többségben. A jellegzetes fajok közül gyakran találkozhatunk a sötétlábú bársonyfútóval (Ophonus cribricollis), amely a szikesek jobb talajadottságú részein fordul inkább elő. Elterjedését és élőhelypreferenciáját tekintve igen érdekes futóbogár a szőrösszárnyú fémfútó (Harpalus aenetis), amely az Alföldön majdnem kizárólag a vakszikes, kietlen területeken él, míg az egyébként nagy elterjedési területén, a tengerpartoktól egészen a magashegyi legelőkig és erdei tisztásokig merőben más élőhelyek gyakori futóbogárfaja. A későbbiekben sorra kerülő ritka fajok mellett további jellegzetes sziki fútóbogár az apró fémfútó (Harpaluspygmaeus), amelyet leginkább a veresnadrág csenkesszel meghatározott növénytársulásokban találunk meg. A Tisza menti szikesek gyakori, és a futóbogarakhoz hasonló megjelenésű gyászbogárfaja a fürge szemétbogár (Cypticus quisquilius), amelyet még a legforróbb napokon is láthatunk, amint futkározik a kopár vakszikes foltokon. Egyéb csoportok jellemző növényevő bogarai ezeken a füves élőhelyeken a gyepi gyaloglevelész (77marcha goettingenis) és a szürke répabarkó (Cleonus cinereus). A jellegzetes sziki növényzettel borított részekkel mozaikoló jobb talajadottságú, nedvesebb foltok meghatározó fűfaja a réti ecsetpázsit. Az ecsetpázsitos rétek nagy területeket foglalnak el mind a folyók hullámterében, mind a gátakon kívüli ártér mélyebben fekvő, jó vízellátottságú területein. Az utóbbi évtized folyamán az elmaradó kezelés, illetve hasznosítás (kaszálások és legeltetés) ezeknek a gyepeknek a fokozódó elgyomosodáshoz vezetett. A legnagyobb problémát az olyan invazív fajok jelentik, mint pl. a gyalogakác (másik, igen találó nevén víziakác) jelenti. A nagy vízigényű ecsetpázsitos rétek növényzete az adott évre jellemző csapadékviszonyoknak megfelelően változik. Aszályos években az ecsetpázsit nagyarányú visszahúzódása figyelhető meg, amit a különböző kétszikűek térhódítása kísér. A gyep struktúrájának megfelelően változik az adott élőhely bogárfaunája is. Az ecsetpázsithoz számos ritka bogárfaj kötődik, amelyek különösen nedvesebb években, a tápnövény virágzásakor rajzanak. Az ecsetpázsitos rétek évről-évre történő dinamikus változása az itt élő bogáregyüttesekre is hatással van. A legnagyobb faj számmal ezeken a területeken is a futóbogarak vannak jelen. Nedves években a mélyebb fekvésű tocsogós, zsombékos helyeken számos mocsári faj is megjelenik, amelyek aztán a nyári kiszáradással gyorsan el is tűnnek. Több olyan futóbogár van, amelyeknek tipikus élőhelyei éppen a mérsékelten nedves ecsetpázsitos rétek. Ezeket a fajokat egyéb helyeken hiába keresnénk, és kárpát-medencei elterjedési területük is túlnyomó részben a Tisza völgyére esik. Ilyen tipikus réti fajok a színesfútó (Diachromus germaniis), a keleti rezes fémfutó (Harpalus cupreus fastuosus) és a piroslábú, más néven tiszántúli közfútó (Amara chaudoiri incognita). Érdekességük, hogy május-júniusban a virágzó ecsetpázsit kalászain akár tömegesen is láthatjuk őket táplálkozni. A talajfelszínen mozgó, nehezebben észrevehető, de gyakori bogarak a jellemzően alföldi futó13