Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Ferenczi György: A Hajnóczy József Gimnázium, Humán Szakközépiskola és Kollégium hat évtizedes tevékenységeinek értékei

I LOKALPA TRIO TAK TOLLABOL színvonalú működtetése, az iskolai könyvtár szisztematikus bővítése, használatának folyamatos kiterjesztése, a kis tornaterem kialakítása, a 150 fős leánykollégium tanulószobával, társalgóval és könyvtárral való bővítése. Tovább gyarapodtak és egyre jobban hasznosultak az iskola külső kapcsolatai a gazdaságokkal, üzemekkel, magánszemélyekkel, szakmai műhelyekkel, más iskolákkal és a felsőoktatási intézményekkel. Összességében úgy vélem, hogy az iskola vezetése és tantestülete úgy küzdött meg az 1979—1989 között felmerült nehézségekkel, hogy eközben el tudta indítani a szakképzés megújítását, alkalmassá tette az intézményt a további fejlesztések véghezvitelére, és megteremtette a szerkezetváltás megvalósításának intézményi feltételeit. 1989-2007, igazgató Ferenczi György Ez az az időszak az intézmény életében, amelynek tevékenységét és annak értékeit a számomra a legnehezebb feladat összefoglalni. Ez nemcsak azért van így, mert olyan hosszú időszakról van szó, hogy aki a periódus első évében született, az már érettségi bizonyítványt szerezhetett iskolánkban, hanem azért is, mert jó magam voltam ebben a szakaszban az intézmény igazgatója, és hát az vagyok most is. Két hibát szeretnék elkerülni: egyrészt azt, hogy a közel 20 év alatti tevékenység értékeit érdemtelenül a magam munkája eredményének könyveljem el, másrészt pedig azt, hogy óhatatlanul jelentkezett fogyatékosságokért, esetleges melléfogásokért másra hárítsam a felelősséget. Ezért már az elején leszögezem, az amit elértünk, közös munka volt. Mindent a jobbítás szándékával tettünk meg, tettem meg. A munka folyamán előfordult tévedésekért, hibás döntésekért a vezetőknek általában — itt és most nekem pedig különösen — nagyobb felelősséget kell vállalni. A fentiekből következően azt tartom helyes eljárásnak, ha tényszerűen és tárgyilagosan ismertetem az intézmény elmúlt 18 évének legfőbb tevékenységét és eredményeit. A megtett lépések, az elért eredmények természetesen szoros összefüggésben voltak és vannak az iskolát körülvevő, gyakran változó politikai és közgazdasági környezettel. Mindaz, amit közel 20 év alatt fel tudtunk mutatni, ráépült az elődök tevékenységére, következett az iskola nevelőinek és más dolgozóinak áldozatos munkájából, a diákjaink tanulásából, a szüleik nevelő munkájából és bizalmából, valamint a városi önkormányzat fenntartói tevékenységéből és polgármesteri hivatalának szakmai segítségéből. Hálásan köszönöm meg minden nevelőnek azt, amit hozzáadott értékeinkhez. Minden hallgatóm megérti, ha külön is köszönetet mondok közvetlen vezető társaimnak, Nagy Aronné igazgatóhelyettesnek, Gyuris Ferencné kollégiumvezetőnek, Virágné Katona Zsuzsanna egykori igazgatóhelyettesnek, Kocsis Emília egykori tagozatvezetőnek. Kesztyűs Mária volt igazgatóhelyettesnek, Kovács Imrénének a szakszolgálati intézményegység vezetőjének, Szabóné Bognár Mária gazdaságvezetőnek és Dienes Lászlóné egykori gazdaságvezetőnek. Nélkülük sem napi teendőinket, sem a fejlesztési feladatainkat nem tudtuk volna megoldani. 1989-ben a már korábban ismertetett, az előző időszakban elkezdett feladatokat kellett folytatni: a szakközépiskolai és a gimnáziumi képzés átalakítása, a társadalmi igényekhez és a jogszabályi változásokhoz való folyamatos hozzáigazítása, a képzés személyi és tárgyi feltételeinek javítása. Mindeközben számolnunk kellett az egyre romló demográfiai helyzettel, és az ezzel párhuzamosan bekövetkező középiskolai expanzióval is, amely fogyó tanulói létszám mellett jelentette a képzésbe bekerült tanulók felkészültségi szintjének csökkenését. Ez utóbbival kapcsolatosan komoly módszertani feladatokat is meg kellett oldani (differenciált foglalkoztatás, szintre hozás, tehetséggondozás). Nem beszélve a nagyon komoly nevelési teendőkről, amelyek egyrészt a már említett felhígulással függtek össze (motiválatlanság), másrészt a rendszerváltozással kapcsolatos egzisztenciális problémákból, az értékzavarból, a tanulókat ért negatív külső társadalmi hatásokból adódtak. Mindezt — és még sok minden mást — úgy tudtuk megvalósítani, hogy depolitizáltuk az iskola belső világát, a munkát állítottuk az iskolai élet középpontjába. Másrészt — és ez a fejlesztés szempontjából volt fontos—, éltünk az iskolai autonómia és a közoktatás-politika által adott lehetőségekkel. Ezen kívül támaszkodtunk az 138