Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Ferenczi György: A Hajnóczy József Gimnázium, Humán Szakközépiskola és Kollégium hat évtizedes tevékenységeinek értékei

TISZAVILÁG TV. zebben lehetett a felsőfokra bekerülni. Ugyan­akkor megnőttek a felvett tanulók felkészült­ségbeli különbségei, minimumra szorult vissza a fiúk száma és aránya az iskolánkban. Meg­szűnőben volt az óvónőhiány. A gimnáziumi képzésben egyszerre kellett megoldani a tehet­séggondozást a felsőfokra való felkészítéssel együtt, a szintre hozást pedig szoros összefüg­gésben a közvetlen munkába állás elősegíté­sével. Az előbbit először a tagozat adta lehető­ségekkel, majd a fakultáció rendszerében ol­dotta meg a tantestület. Drága emlékű Kis Istvánné kolléganő és férje Kis István eredmé­nyes tanári és szervező munkája eredménye­ként német nyelvi speciális képzés is működött az intézményben. Ebből nőtt ki később az angol nyelv bevonásával az igen sikeres idegen nyelvi emelt szintű képzés. Szép számmal működtek szakkörök és előkészítők is. A szint­re hozás nagy nehézségekkel járó iskolai és kol­légiumi korrepetálással valósult meg. A köz­vetlen munkába állást elősegítendő — többféle záró vizsgával végződő — gyakorlati fakult­ációt vezettek be (gimnázium: népművelési szervezési ismeretek, nevelési alapismeretek, államigazgatási ismeretek; óvónői szakközép­iskola: napközi otthoni nevelés, nevelőotthoni nevelés és gondozási ismeretek, gyermek- és itjúságvédelmi ismeretek). A gimnáziumi képzés átmenetileg, az akkori helyzet súlyos ellentmondásait magában hor­dozva, de mégis csak stabilizálódott. Az óvónői szakközépiskolai oklevél konvertálhatósága is nőtt valamelyest, de a továbbtanulásra való fel­készítő funkciója csak szűk határok között tu­dott erősödni (a lányok óvónők akartak lenni, a közismereti tárgyak alacsony óraszáma miatt nem lehettek versenyképesek a gimnazistákkal szemben). Mindezek ellenére a felsőfokra fel­vettek aránya 1979-től növekedett ugyan, de nem kellő szintre és ütemben. Nyolc esetben született kiváló eredmény az OKTV-n (föld­rajz, magyar nyelv, német nyelv és történelem). Ezek között két döntős helyezés is volt (magyar nyelv és német nyelv). A szakközépiskolások közül 11 tanuló lett döntős az országos verse­nyeken (OSZTV, Révész Géza Pszichológiai Verseny). Ugyancsak hozzájuk kötődnek a kórusaink kitűnő szereplései, hangfelvételei és a képzőművészet terén elért sikerek is. A 80-as évek végére nyilvánvalóvá vált. hogy megszűnőben van az óvónői szakközép­iskolai képzés közvetlen munkába állítást elő­segítő funkciója, sőt az is, hogy a képzést magát is megszüntetik. Ugyanekkor lehetőség és ége­tő igény mutatkozott arra, hogy szociális asszisztensi képzés szerveződjön középiskolai képzés keretében. Óriási érdeme az akkori igaz­gatónak, a vezetésnek és a tantestületnek, hogy élt ezzel a lehetőséggel. A 80-as évek második felétől a hatalom puhulása, engedékenysége, majd bukása következtében egyre jobban érvé­nyesült az iskola, a nevelőtestület autonómiája, szabadabb pályára került és hasznosulni tudott az itt dolgozó pedagógusok innovatív készsége. A nagyobb szabadság nagyobb felelősséggel és több munkával is járt. Erre, és az óvónő­képzésben felhalmozott szellemi tőkére építve tette meg a tantestület az első úttörő lépést a profilváltás terén. Az iskola az Országos Pe­dagógiai Intézet munkatársainak segítségével, nagyon sok előkészítő munka után — az or­szágban másodikként — bevezette a 4+l-es rendszerű kísérleti szociális asszisztens kép­zést. Az előkészítés során a tantestület megta­nult team-munkában dolgozni, belekóstolt a tanterv, a jegyzet- és a pályázatírás gyötrelmes, de mégis szép és alkotó munkájába. Az új tantárgyak, a fiatalok emberi és szociális érté­keinek fejlesztése új típusú tudást és szem­léletet igényelt. A kísérleti osztály bevezeté­sével az iskola olyan formáció bevezetéséről döntött, amely sajátos tematika alapján egy­szerre készített fel a továbbtanulásra és a közvetlen munkába állásra, a szociális ellátás és a gyermekvédelem területén. Az emberköz­pontú szemlélet és az óvónőképzés során fel­halmozódott szellemi tőke nem csak meg­erősödött és felhasználódott az új szakma okta­tása gyakorlatában, hanem tovább is fejlődött. A képzés bevezetésének előkészítése során megalapozódott a nevelőtestület arra való kész­sége és képessége, hogy a 90-es években ered­ményesen végre tudja hajtani a szükséges pro­filváltásokat, és hogy el tudja készíteni az iskola működéséhez szükséges alapvető doku­mentumokat. A fentieket tartom a szóban forgó 10 éves időszak legnagyobb értékének. (Ezek az értékek természetesen jellemezték az intéz­ményt a következő időszakban is.) Teremtőd­tek az említetteken túl másféle értékek is: a gyakorló óvoda egész évtizedben történt kiváló

Next

/
Thumbnails
Contents