Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Ferenczi György: A Hajnóczy József Gimnázium, Humán Szakközépiskola és Kollégium hat évtizedes tevékenységeinek értékei

I LOKALPA TRIO TAK TOLLABOL Ennek a megépítését az akkori tervutasításos rendszerben csak rafinériával lehetett megoldani. Az iskola tanterembővítésre kapott engedélyt (óvodaépítés nem szerepelt az ötéves tervben!). Az 1976-ban 14 millió Ft-ból megépített, az iskolához toldott épület első emeletén szaktantermek létesültek, a fölszintjén pedig gyakorló óvoda. A végeredmény a tervkészítőket már nem érdekelte. Ugyanakkor nemcsak a képzésben érdekeltek örülhettek a gyakorló óvoda létesítésének, hanem a nagyközség lakossága és vezetői is, hiszen a település új, korszerű óvodát kapott az óvónői szakközépiskolai képzés hozadékaként, és az akkori igazgató kijárása, merészsége eredményeként. Az új profil beindítása, a tanulólétszám növekedése más épület-átalakításokat is kikényszerített: az étterem és a kollégium bővítése, átalakítása, zeneterem, rajzterem, könyvtári olvasóterem és klubszoba kialakítása. 1975ben megtörtént a kollégium és az iskola összevonása, egy(séges) pedagógiai irányításba vonása. Kiváló eredmények születtek 1972-1978 között. Öt OKTV országos helyezettje volt az iskolának, történelem (2), valamint földrajz, kémia és német nyelv tantárgyakból. A gimnáziumi képzés terén a továbbtanulás bázisát az 1977-ben utoljára indított tanévenkénti l-l tagozatos osztály adta. A közvetlen munkába állást és a szakirányú továbbtanulás megkönnyítését segítette elő a 70-es évek közepétől több ütemben beindított fakultációs képzés (népművelési szervezési ismeretek, majd a nevelési alapismeretek). A fakultációs képzés a közoktatás-politikai rendelkezések alapján az évtized végétől vált általánossá, mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati tantárgyak vonatkozásában. A 70-es években a továbbtanulási mutatók iskolai szinten nem voltak kiemelkedőek, hiszen szinte minden óvónő el tudott helyezkedni, és el is helyezkedett. A munka mellett végezték el a felsőfokú óvónőképzőt. A társadalmi igényeknek megfelelően folyt az iskolában a felnőttképzés egészen 1985-ig. A 70-es években országos ismertséget szerzett az iskolának az Isten adta tehetséggel megáldott, de sajnos fiatalon elhunyt Szabó András által vezetett diákszínpad, az Odorvári kutatótábor tevékenysége (a Hajnóczy barlang feltárása), az iskola kiváló kórusa. Nyitottá vált az iskola a tudomány, a kultúra irányába is: író-olvasó találkozók szervezése, Jánossy Lajos akadémikus előadása a fizikatanároknak, a Magyar Földrajzi Társaság vándorgyűlésének itt megtartott programja, Benda Kálmán történész előadásai, újságírók tájékoztatásai (Földvári Géza, Bereczky Gyula és Benda László). Ebben az időszakban az iskola két gyönyörű szoborral gazdagodott. 1973. május 28-án lepleztük le az iskola névadójának, Hajnóczy Józsefnek a bronzszobrát (Ungvári Lajos Kossuth-dijas szobrászművész alkotása), 1977-ben pedig a Kopernikusz szobrot (Papi Lajos szobrászművész nagydíjas alkotása). E viszonylag rövid, de tevékenységben és értékekben gazdag korszakról említem meg az iskolánk egy már korábban kialakított értékét: az intézményben folyó nevelő-oktató munkának és adminisztrációjának pontos szervezését, irányítását és végrehajtását. Fennek megteremtésében kiemelkedő szerepe volt Nagy Imréné (Szútor Mária) igazgatóhelyettesnek, aki az iskola első évfolyamának diákja volt. Ennek folytonosságát biztosították a később megbízott helyettesek (Nagy Áronné, Virágné Katona Zsuzsanna és Kesztyűs Mária), valamint a közel negyven éve itt dolgozó Fekecs Erzsébet iskolatitkár. Összességében az iskola nevelőtestületének és vezetésének 1971—78 közötti tevékenysége rendkívül eredményes volt. Olyan értékek teremtődtek az intézményben, amelyekre lehetett építeni a következő három évtizedben is. 1979-1989, igazgató Huszár László Ez a bő egy évtizedes időszak tulajdonképpen az előző rendszer utolsó tíz évével esett egybe. Az iskolánknak egyrészt igazodnia kellett az ekkor bekövetkezett társadalmi folyamatokhoz, másrészt ki kellett használnia az iskolai autonómia megnövekedéséből (1985. évi I. tv.) is adódott lehetőségeket. Ezeket a feladatokat úgy kellett megoldania, hogy időközben az intézmény — önhibáján kívül — nevelőhiánnyal küszködött. Eközben a népes korosztály megjelent a középiskolában, nőtt a tanulólétszám, egyre nehe136