Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Patkós Csaba: Fejlettségi indexek és fejlődés a Tiszazug példáján
szélybe sodorjuk (környezetszennyezés, a társadalom kizsigerelése). (BECK, U. 2005) Számos szervezet (kutatóintézetek, civil szervezetek, ENSZ stb.) azon dolgozik, hogy különböző területi szintekre olyan fejlődési indexeket dolgozzanak ki, amelyekkel egy adekvát kép kapható. Jelen cikk célja egy lehetséges fejlődési index bemutatása, illetve a Tiszazug kistérségének települései példáján bemutatni a létező különbségeket, illetve összehasonlítani a lehetséges különbségeket a hagyományos, gazdasági alapú fejlődési indexek és a komplex mutató között. Ebből — vélekedésünk szerint — támpontokat, segítséget kaphatnak a különböző szintek döntéshozói, projektgazdái, hogy fejlesztéseik milyen irányban fogják módosítani adott térség szocioökonómiai helyzetét. Elméleti megközelítés, alternatív fejlődési indexek a világban Amartya Sen, a Nobel díjas közgazdász szerint a fejlődés kérdése alapvetően etikaifilozófiai kérdés, amivel előbb-utóbb mindenkinek szembe kell nézni: „Bár az a tendencia, hogy kerüljük az alapvető kérdések felvetését meglehetősen elterjedt, ezt inkább menekülési reflexnek tarthatjuk, mint a kivételes bölcsesség jelének. " (SEN, A. 1989) Sen szerint a fejlődés értelmezések napjainkban két csoportra oszthatók. Az egyik ún. vulgár-ökonomista, vagy fiskális felfogás mely szerint a fejlődés egy „kemény" folyamat, amit vér, izzadság és könnyek kísérnek. Az értelmezés hívei szerint a fejlődés korai szakaszában felesleges luxusnak számítanak az olyan „könnyű" tényezők mint például állampolgári jogok, biztonságos szociális háló, társadalombiztosítás, demokrácia. Ezekre csak akkor lehet költeni, ha a fejlődés már elég felesleget termelt, amiből finanszírozhatók a luxuskiadások. A másik szemlélet szerint a fejlődés egy sokkal emberközpontúbb folyamat, amit olyan folyamatok jellemeznek mint a kölcsönösen hasznos csereügyletek, a szociális háló működése, politikai szabadságjogok, társadalmi fejlődés stb. (SEN, A. 2003) Megmérni egy jelenséget jelenti az első lépést a felelte való uralom megszerzése felé. A modem nemzetállamok megszületése magával hozta a nemzeti statisztikai hivatalok létrejöttét, melyeken keresztül pontos információkat nyerhettek a gazdaság, a társadalom, az emberi és természeti erőforrások állapotáról, a terület fejlődéséről. A statisztika tehát kulcsfontosságúvá vált a hatalom kezében. Valójában egy nagyon nehéz kérdés, hogy megmérjük egy olyan összetett rendszer fejlettségét, mint napjaink emberi közösségei. Az értékelő megközelítéseknek egyik fontos jellemzője az információs bázis: milyen információra van szükség az ítéletek meghozatalához és milyen információkat zárunk ki az értékelésből az adott módszerben. (SEN, A. 2003) A társadalom és a gazdaság fejlődésének mérésére a különböző térségekben különféle „mértékegységet" találtak ki. A bruttó hazai össztermék (gross domestic product, GDP) 1 egy adott terület gazdaságának időegység alatti teljesítőképességét (az előállított javak: termékek és szolgáltatások összességének értéke) mutatja meg. Egy főre jutó alakját (GDP/fő) a területen élők átlagos életszínvonalának leggyakoribb mutatójaként alkalmazzák. A GDP a második világháború terméke, amikor a központi kormányoknak arra volt szüksége, hogy nagy pontossággal meg tudják jósolni az ország gazdasági teljesítőképességét, így képesek legyenek erőforrásaikat a háborús erőfeszítésekre koncentrálni. Természeténél fogva ez egy statisztikai mutató, tehát az összetett valóság leredukálása egy számadatra. Éppen ezért a fejlődésre vonatkozó számos tényező hiányzik belőle. 1 Egy másik, hasonló mennyiség a GNP (gross national product), vagy bruttó nemzeti termék, ami az egyes területegységek közötti átutalásokat is tartalmazza.
