Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Kelemen Éva: Tiszaföldvárt és környékét bemutató 18-19. századi kéziratos térképek

végrehajtott telekszabályozás következmé­nyei még a 19. század első felében is hatással vannak a gazdálkodás rendjére. Az úrbérren­dezés megszüntette a földközösséget és beve­zette a szabályos telekrendszert. A vizsgált településen ez a folyamat 1770—1771-ben ment végbe. Ennek következtében a jobbágy­föld elválik az urasági földtől és létrejönnek a saját kezelésben levő majorságok, amelynek során rögzítették a jobbágyok telekállomá­nyát, amely a fiak öröklése útján elkezdődő telekaprózódást eredményezte. A szétaprózó­dott parcellák megnehezítették a termelést, szükségessé vált a tagosítás, amely Tiszaföld­váron 1845-ben történt meg. (Pete 1997) A 19. század első felében az uradalomban a szántóföld terjeszkedése ellenére, az állat­tartás (szarvasmarha, később juh- és ménte­nyésztés is jelentős) a fő gazdálkodási forma. A legelőterület csökkenése az ártér jobb ki­használására ösztönözte az embereket. A má­sodik és a harmadik katonai felmérések térké­pei adják a legpontosabb képet Tiszaföld­várnak erről az időszakáról. A második katonai felmérést I. Ferenc ren­delte el (Franciskánus felmérés vagy Fran­zische Aufnahme) és 1806-tól 1869-ig tartott. A hosszan (63 évig) elhúzódó térképezés lap­jait szintén 1:28 800 méretarányban rajzolták. A második felmérést a háromszögelési hálózat kialakításával és a kor legjobb műszereivel (vége felé már teodolittal) végezték. A dom­borzat kiemelkedéseit kezdetben még mindig „szemrevételezve,, térképezték és a térké­peken pillacsíkokkal jelezték a lejtőt. Magyar­ország felvétele 1829—1867 között történt meg. A II. katonai felmérés térképei tartal­mukban és rajzi kivitelükben lényeges előre­lépést jelentettek. A település neve pontosabb (Tisza-Földvár), magyar nyelvűek a felíratok, bár számuk elég kevés és nem jelzi az utak és a kisebb területek nevét. Már feltüntették a ma­gassági adatokat, egységes a jelkulcs haszná­lata, az úthálózat és a vízrajz ábrázolása jobb és pontosabb. Tiszaföldvár területét ábrázoló felvételi lap 1861-ben készült. (Mutató én.) A legelő továbbra is nagy területeken van jelöl­ve, s Homokon a szőlő területe sem változott. A szántó kiterjedése nőtt, viszont eltűnt a települést délről övező ólaskert öv. A keletre található „Sziget" ezen a térképen „Erdős Szi­geteként van jelölve, amely ártéri erdők jelenlétére utal. Csak a nagyobb halmokat (pl. Egyes halom), tanyákat (pl. Podmaniczky tanya) és csárdákat (Kucurgó csárda) ábrá­zolták. A harmadik katonai felmérés, az előző tér­képezés hiányosságai miatt már befejezésekor elavulttá vált. Az Osztrák-Magyar Monarchia teljes új felmérését 1869-ben I. Ferenc József rendelte el. 1869-től 1887-ig tartott. A rész­letes és korszerűbb térképlapok elkészíté­sében a kor technikai fejlettsége tükröződik (pl. a magassági adatokat már műszerrel álla­pították meg). Ezekben a munkákban már jelentős szerepet kaptak a magyar kartográ­fusok. A bécsi mértékek helyett 1871-től már a metrikus rendszer egységeit használták. A térképszelvények 1:25 000 méretarányban készültek, majd ezekből vezették le az 1:75 000-es speciális térképeket, valamint a polgári célokra szánt, kevésbé részletes fel­dolgozásokat. A térképek béltartalmát a rész­letes kataszteri térképekről átvett információs anyagokkal gazdagították. A domborzatáb­rázolás itt is Lehmann-féle pillacsíkozással készült. Tiszaföldvárról 1883-ban készült el a térképlap. (Mutató é.n.). „Tisza Földvár" Tisza-szabályozás utáni állapotát figyelhetjük meg. A település területe sűrűn beépült, délről ún. „Gyalog földek" övezik. A „Sziget" neve mellől eltűnt az „Erdős" jelző, de a térképjel vizes legelőre utal. A Homoki szőlőkben meg­jelentek az apróbb házak, délebbre Homok pusztán a mai település kialakulásának első jelei figyelhetők meg. (3. ábra) A III. katonai felmérés térképlapjain továbbá a szántó további növekedése 6 látható. A földművelés vált a legfontosabb tevékenységgé. A lakosok már nem kizárólag önellátásra törekedtek, hanem mindinkább előtérbe került az áruter­melés és a közép- és nagybirtokok váltak az árutermelés központjává. A legelőterület le­csökken, s korábban árterületnek számított részek vízmentessé válnak, így eltűnik a mo­csár és rét kategória a területhasználati kate­góriák közül, illetve a térképről, helyét a szántó és a legelő veszi át. A lakott terület kiterjedése alig változik, de a szántók növe­kedésének hatására a század 2. felében Föld­vár lakossága megkétszereződik. 1828-ban 3349 fő, 1890-ben 7752 lakos élt a telepü­6 1861-ben 63 %, 1883-ban 82 %. (Kálmán 2000)

Next

/
Thumbnails
Contents