Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Kelemen Éva: Tiszaföldvárt és környékét bemutató 18-19. századi kéziratos térképek
lésen. (Botka 1989) Az 1880-as évekre eltűnik, illetve teljesen benépesül a szérűskert övezet. A vasútvonal kiépülésével új elem kerül a tájba, s így a térképre. A felmérések idején nagyszabású környezet átalakító munkák zajlottak az ország egész területén. Tiszaföldvár és környezetének átalakulására a Tisza szabályozása volt nagy hatással, amely során 1863-ig csak átvágási munkákat végeztek a területen. Az 1861-es térképen (amely még a Tisza szabályozása előtti állapotot mutatja) látható, hogy az ármentes térszíneken már teljesen eluralkodott a szántó, a legelőterület minimális. A szabályozás után a lakosok az egész határt birtokba vehették, s kb. 20 %-aI nőtt a szántó területe. A megmaradt legelőteriilet (Sziget, Érhalom) egy hosszú nyúlvánnyal kapcsolódik az ártérhez. Az állattartás a gazdaság egyik fontos tényezője maradt, de legelők hiányában az extenzív gazdálkodásról áttértek a takarmánytermelésre alapuló, intenzív, istállózó állattenyésztésre. Megfigyelhető a szőlőterület növekedése is, amely a jobbágyfelszabadítás utáni kedvező földrajzi fekvés és vasút általi távoli piacok elérhetősége miatt következett be 7 . A Martfüvei és Homokkal egyesített Tiszaföldvár 1886-ban 7000 lakosával és kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően Tiszai alsó járási székhely lesz. (Botka 1989) A nagyjából azonos méretarányú, de különböző időszakokból származó térképek megfigyelése és összehasonlítása tájékoztat arról, hogy hogyan alakult át a kezdetben gyéren lakott terület fejlett kultúrtájjá. Megfigyelhetjük, hogy miként terebélyesedett ki a település, hogyan fejlődött a közlekedési hálózat és miként szorult vissza az eredeti természetes növénytakaró a növekvő földművelés és építkezések hatására. A táj arculatának térképen is ábrázolt, drasztikus változása majd a 20. században következik be. Irodalom BORBÉLY Andor—NAGY Júlia (1932): Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Különlenyomat. A Térképészeti Közlöny 1932/11. kötet 1—2. füzet. 5—64 o. BOTKA János szerk.(1989): Adatok Szolnok megye történetéhez II. kötet. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, 357—383 o. CSEH Géza (1995): A Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírása (1782—1785) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei I. 5—93 o. CSENDES László (1975): Az I. katonai felméréshez készült országleírás katonaföldrajzi és történelmi forrásértéke. Hadtörténeti Közieménvek 1975/1. 349—371 o. EPERJESSY Károly (1961): Az I. katonai adatfelvétel (1782—1785) országleírásainak forrásértéke. Agrártörténeti Szemle, 1961. 3—4 szám. 522—533 o. FRISNYÁK Sándor (1990): Magyarország történeti földrajza. Tankönyvkiadó, Budapest. 22—65 o. KÁLMÁN Éva (2000): Tiszaföldvár területhasználat változása az I. katonai felméréstől napjainkig. Szegedi Egyetem Diplomamunka (Kézirat) Mutató Magyarország I., II., III. katonai felméréséhez. Hadtörténeti Intézet Levéltára PETE Ildikó Éva (1995): Tiszaföldvár helytörténete a helvéti hitvallás elfogadásától az utolsó békeévig (1590—1938). KLTE Diplomamunka. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattár (745—99.) PETE István ( 1997): Tiszaföldvár társadalma a türelmi rendeletet környező hét évtizedben 1745—1817. Kézirat, tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattár (744—98.) STEGENA Lajos (1980): Térképtörténet. Tankönyvkiadó, Budapest. 151—154 o. SOÓS Imre ford. (1968): Bél Mátyás Heves megye ismertetése (1730—1735). Eger. 3—120 o. PÁPAI Gabriella (1980): A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron. OKTV dolgozat, tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattár (419—83) Felhasznált térképek: A Podmaniczky uradalom térképe SZML TI38, 60x46 cm I. Katonai felmérés. Hadtörténeti Intézet Levéltára, Col. XIX. Sect.22., Col XIX. Sect.23. II. Katonai felmérés. Hadtörténeti Intézet Levéltára, Col. XXXVII. Sect.54., Col. XXXV11. Sect. 55. III. Katonai felmérés. Hadtörténeti Intézet Levéltára, 5164/3., 5264/2. 7 A Földvár mellett elhaladó kunszentmártoni vasútvonal a régi 1784-es térképen is látható országutat követi (Via Commercialis). 1885-ben adják át Tenyő-Kunszentmárton vasútvonalat.
