Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Albert: Göröngyös úton az első kapavágásig (Töprengés a Széchenyi-Vásárhelyi programot illetőleg)

így — bár akadtak állami ármentesítések is — a magánföldesúri és megyei törvényhatósági vízszabályozások voltak többségben. Érthető tehát, ha különösen becsesek számunkra a nép összefogásán és a közös akaraton alapuló munkálatok. Ilyen saját kezdeményezéséből született meg és jól szervezett közmunkában széles társadalmi erőfeszítéssel valósult meg a Mirhó-fok elzárása is. A Mirhó-gát megépítésével az egymás ellen feszülő érdekütközések rendkívüli módon felerősödtek. Korabeli levéltári dokumentumokat tanulmányozva tömegével találkozhatunk szomszédos települések tanácsaitól származó olyan jegyzőkönyvi hivatkozásokkal, amelyekből kiviláglik, hogy adott esetben kinek mi a fájdalmas panasza. Egyikük a vízért, másikuk a víz ellen háborog. Könnyű belátni, hogy a belterjes gazdálkodásra áttért, földművelő lakosság sérelmezi a megújuló árvizek fenyegető pusztításait, a rétgazdálkodóknak, a külterjes állattartóknak pedig a rétek rendszeres megöntése volna a kívánatos. Egyre több panasz hangzik el a kiszáradt terület „székes volta" és „hasznavehetetlensége" miatt. Az érdekütközést jól példázza a szomszédos települések egy időben (1796) keletkezett panasza, igen eltérő helyzetmegítélése. Kunhegyes elöljárósága pl., amely korábban „ megsirathatatlannak és kimondhatatlannak" nevezte veszteségét, hamarosan „károsnak mondta ki magéira nézve" a Mirhó-gátat, mivel „ a nádvágás, halászás, csíkászás, kenderáztatásbeli beneficium (= kedvezmény) elmúlt. " Karcag és Kisújszállás elöljárói, bíráló megjegyzéssel emlékeztetik Kunhegyest a gátépítés előtti helyzetére: „ vissza kelletik tekinteni az elmúlt boldogtalan időkre, s meg lehet látni, hogy akkor volt a legsiralmasabb sorsa, amikor azon hasznokkal tetszés szerint élt " — hangzik a bírálat. Ezek után nézzük meg, hogy a Mirhó-gát megépítését hatvan évvel követően, miként kellett Gróf Széchenyi Istvánnak megküzdeni igazáért, azért, hogy a Tisza-völgy rendezési programja következtében végbemehessen kontinensünk vízzel kapcsolatos legnagyobb tájátalakítása. Már most szögezzük le, hogy ez akkor sem volt könnyű vállalkozás! Elég, ha csak Kossuth és Széchenyi történelemből tanult programkülönbözőségeire gondolunk. Kossuth a fejletlen hazai ipar gyorsított gyámolításához fogott a Védegylet-mozgalom meghirdetésével. Számításaiban a kezdeti lelkesültség után csalatkoznia kellett, mivel e vállalkozása — ellentétben a Tisza-völgy rendezésével — gazdaságilag megalapozatlan volt. A kereslet-kínálat piaci törvényszerűségei helyett a hazafias buzgalomra épített. Talán erre a fiaskóra is gondolt Kossuth, amikor a későbbiekben Széchenyiről a következőket írta: ,, Ujjait a kornak ütőerére tevé és megértette lüktetését. És ezért, egyenesen ezért tartom Ót a legnagyobb mag\'arnak... ". A Tisza-szabályozás ügyének már a maga korában is számos ellenzője volt. Petőfi Sándor is közéjük tartozott az egyik legszenvedélyesebb hangú szószólóként. Az 1847. május 14-én kelt, Kerényi Frigyes barátjához íródott útirajzában a következő sorokat veti papírra Poroszlóról Tiszafüredre átkelve a Tiszán. (Ekkor már javában folytak a szabályozási munkálatok!) „Gyönyörködve néztem jobbra balra a tájat, melly a kiöntés által hasonlíthat Amerika ős erdeihez regényességben. És az az átkozott szabályozás majd mind e regényességnek véget fog vetni, lesz rend és prózaiság. Bizony nem szeretnék mostanában a Tiszának lenni. Szegény Tisza! Eddig kénye kedve szerint kalandozta be a világot, mint valami féktelen szilaj csikó, most pedig zablát vetnek szájába, hámba fogják, s ballaghat majd szépen a kerékvágásban. így teszi az élet a lángészt filiszterré! " Gróf Széchenyi István viszont a haza felvirágoztatásának sorskérdéseit a Tisza-völgy ármentesítésében látta. Érdemes eltöprengeni morális szempontból is figyelmeztető, idevágó hatalmas körmondatán. „Minél fogva én, ki áltáljában véve az érdeket tartom legnagyobb 'indítómnak', és ezen alapra állítám politikámnak nem egy sakkvonását, mint dunántúli és felföldi, kit a Tisza völgye közvetlenül nem érdekelhet, sőt kinek a Tisza völgy kifejtése provinciális tekintetben és közönséges felfogás szerint még árthatna is, még is nemcsak magasb nemzeti szempontbul kívánom a magyarság e bölcsőjének minél előbbi és minél férfiasb kifejtését, hanem azon alárendeltebb ok miatt is, melly szerint világos előttem — s bár ne volna e tekintetben olly sok 5 Petőfi S.: Útirajzok. III. levél, Helikon Kiadó, 1987, Gyomaendrőd 30. o.