Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Albert: Göröngyös úton az első kapavágásig (Töprengés a Széchenyi-Vásárhelyi programot illetőleg)

vak — hog)' bizony a dunántúli és egyéb magyarság is nemzetiség dolgában csak hervadozni és kora halálra jutni fog, ha pusztulásnak indul a ' Tiszavölgy. " Egy politikailag megosztott országban egy ekkora vállalkozás sikeres végrehajtása szinte megoldhatatlan nehézségekbe ütközött. Tépelődései, naplójának drámai bejegyzése tanúsítja: ,, O Istene??!, nem vagyok-e bolond, gyenge és enervált létemre ily nagyot merni? " Széchenyi tisztán látta, hogy az ellenzék gyenge gazdasági ereje miatt önmagában nem képes e feladatot megoldani, ugyanakkor a kormányzat anyagi támogatása mit sem ér, ha azt az Alföld birtokossága gyanakvással szemléli. 3. ábra. A tiszadobi magaslat híres emlékműve. Az emlékmű felirata csupán ennyi: „Andrássy" (Fotó: Tóth Albert) A vizek átfogó rendezéséhez sem a kormányzat, sem pedig az érintett megyék nem foghatnak hozzá, mert egyikük sem képes önmagában a munkálatokat következetesen végrehajtani. Meggyőződése volt, hogy az ügy legkitartóbb támaszai maguk a part menti birtokosok és lakosok lesznek. Vagyis a vállalkozást érdemben csak kettős — állami és birtokosi — érdekeltségre lehet alapozni. Ez a felismerés jelenleg és a jövőben is a sikeres végrehajtás záloga. Ebben lehet érdemi szerepe a civil szerveződéseknek is! Terveinek reális valóra váltási lehetőségét állami funkcióba kerülése jelentette. Az uralkodó 1845-ben megbízta a Helytartótanács Közlekedési Bizottságának elnöki teendőivel. Ez a mai fogalmaink szerint a közlekedési miniszteri pozíciót jelenti. Ezzel viszont Széchenyi népszerűsége egyszeriben jelentősen csorbult. Még a fontolva haladók sem álltak egyértelműen mellé, annyira nem volt előnyös az időtájt a Helytartótanács megítélése. A megváltozott közhangulatot jól mutatja, hogy még kinevezése előtt 1845 nyarán kocsiját — melyben feleségével utazott — sárral megdobálták, a megyegyűlésen lepisszegték, kifútyölték. Névtelen levélben halálosan megfenyegették. Ennek ellenére 1845 őszén erőltetett tempóban végrehatja tiszai körútját. Debrecenben népes ünneplő sereglet fogadta. A város és a Hajdú kerület küldöttsége díszpolgári oklevéllel köszöntötte. Innen Tiszadobra utazott, ahol megalakították a Tisza-Dobi Társulatot. Jeles dátum a Tisza-völgy szabályozásának történetében 1845. október 10-e. E napon Kunmadarason, Fegyverneken át érkezett meg Szolnokra, ahol díszebédek és vacsorák helyett macskazene várta. A szegényes kocsmában mindenki maga fizette fogyasztását. Mennyire más volt ez, mint a fényes debreceni fogadtatás! Itt ugyanis attól tartottak a birtokosok, hogy a felsőbb szakaszon majdan elvégzett munkák a nyakukra hozzák a vizet. Ráadásul az ellenzéki urak a grófban a Helytartótanács emberét látták, ezért aztán nem különösebben lelkesedtek a szabályozás gondolatáért. Tiszai útját Szegeden fejezte be, ahol szintén ünnepélyesen fogadták. Szegedről Kecskeméten át október 16-án este érkezett vissza Pestre. Alig három hét alatt a mérleg: közel ezer kilométer lovas kocsin, számtalan hivatalos találkozó és öt társulati toborzóülés. Fényes fogadtatás, teljes támogatás — lehurrogás, kifútyölés, ellenszegülés egyaránt jellemezte ezt a tiszai körutat. És ebben döntően az egymás ellen feszülő, ellentétes érdekek voltak a viszály szülői. A munka neheze viszont még hátra volt! Az első tiszadobi kapavágásig még tíz hónap volt hátra. Ez idő alatt drámai dolgok történtek... Széchenyi István felkérésére Vásárhelyi Pál még 1845. június 8-án elkészítette „Elsődleges javaslat "-át, majd 1846. április 1-én keltezve megírta „A Tisza folyó általános szabályozása — tervezet"-ét. Elképzeléseit a 6 Széchenyi I.: i.m. 12—13. o.