Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Csaba: A Tiszazug kunhalmainak állapotfelmérése

megbontott, roncsolt és elhordott halmok száma is. A felszínüket borító vegetációtípusok közül a szántóföldi kultúrák, ezzel összefüggésben a szántóföldi gazdálkodási mód a meghatározó. Több mint egyharmaduk felszínét valamilyen gyeptakaró borítja, ezek közül kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bírnak az ősgyepes halmok. Sajnos ez utóbbiak száma a Tiszazugban alacsony, összesen 5 halom felszínén maradt fenn értékes löszgyep társulás kisebb-nagyobb kiterjedésben, de ezek közül csak egy felszínén számít uralkodó társulásnak. A kunhalmok különösen a XX. század folyamánjelentős tájképi értékvesztést szenvedtek el. A halmok közel felének sajnos nincs tájképi értéke az intenzív szétszántás, valamint a felszínükön és környezetükben található ember által létesített zavaró objektumok miatt. A kunhalmok jelentős része régészetileg feltáratlan, a Tiszazugban mindössze 2 halmon folyt legális régészeti ásatás. Főképpen a szántóföldi gazdálkodásnak köszönhetően 7 halom felszínén található régészeti lelet. A felmérés során közel kétharmadukat ítéltük erősen veszélyeztetettnek, azaz a felszínükön illetve a környezetükben zajló jelenlegi gazdálkodási módok komolyan veszélyeztetik a még meglévő értékeiket. A hatályos természetvédelmi törvénynek és az országos állapotfelmérésnek köszönhetően remélhetjük, hogy a kunhalmok állapota tovább már nem fog romlani. Sőt bizakodhatunk abban is, hogy a természetvédelmi hatóságok és civil szerveződések különböző rekonstrukciós munkálatokkal értékesebbé teszik azokat. Irodalom [GÁRDONYI] NAGY G. 1893: A régi kunok temetkezése. Arch. Ért. 13. kötet. 105—117. o. [GÁRDONYI] NAGY G. 1914: A magyarországi halmok kérdéséhez. Arch. Ért. 34. kötet. 381—398. o. CSÁNYI M. 1999: A kunhalmok régészeti értékei. In: Kunhalmok, (szerk.: Tóth A.) Kisújszállás, 41. o. DÉNES V. 1979: Cartographical data of the kurgans in the Tisza region. In: The people of the pit-grave kurgans in Eastern Hungary (szerk.: Ecsedy I.). Akadémiai kiadó, Budapest. 117—148. o. GOMBOS, A. F. 1937: Catalogus fontium históriáé Hungaricae. II. Budapest. 1230—1231. o. HAMPEL J. 1889: Az alföldi halmokról. Természettudományi Közlöny 24. kötet. 181 —182. o. HORVÁTH I. 1825: Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történetéből. Pest. Jász-Nagykun-Szolnok megye régészeti topográfiai adatbázisa. Damjanich János Múzeum, Szolnok. JERNEY J. 1851: Jerney János' keleti utazása a' magyarok' őshazájának kinyomozása végett. 1844 és 1845. 2. kötet. II. Lebediai út. A' szerző' tulajdona. Pest. 91—93. o. K.OZMA B. 1910: A kunhalmok elhelyezkedése az Alföldön. Földrajzi Közlemények XXXVIII. 437^*43. o. LONGNON, J. 1957: Les Toucy en Orient et en Italie au treizième siècle. Bulletin de la Société des sciences historiques et naturelles de F Yonne. 1953—1956. 96. 33—43. o. MAROSI S.—Somogyi S. 1990: Magyarország kistájainak katasztere 1. MTA FKI, Budapest, 200—203. o. MISKOLCZY K. 1864: A magyar alföldi halmokról. Vasárnapi Újság. 11. évf. 23. sz. 1864. jún. 5. Pest. RÓMER F. 1 878: Résultats Généraux du Mouvement Archéologique en Hongrie. Congres International D'Anthropologie et D'Archéologie Préhistoriques. Comte-Rendu de la Huitième Session f Budapest, 1876. 103—187. o. SOÓ R. (1931): A magyar puszta fejlődéstörténetének problémája. Földr. Közi. LIX. 1—15. o. TÓTH A. 1988,1989,1990: Szolnok megye kunhalmai I—

III. Különlenyomat a Szolnok Megyei Levéltár Évkönyvéből. Szolnok. TÓTH A. 1999: Kunhalmok. Alfóldkutatásért Alapítvány kiadványa, Kisújszállás. 13—45. o. TÓTH Cs.—Kozák J. 1998: Országos kunhalom kataszteri adatlap. Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás. TÓTH Cs. 2002: A kunhalmok országos állapotfelmérésének eredményei. Alföldkutatásért Alapítványjelentése, Kisújszállás. TÓTH Cs. 2003: A Hortobágy negyedidőszak végi felszínfejlődésének főbb természeti és antropogén vonásai. Doktori (PhD) disszertáció. Debreceni Egyetem TTK, Debrecen, 187—188. o. ZOLTAI L. 1938: Debreceni halmok, hegyek, egyéb mesterséges és természetes kiemelkedések ú.m.: laponyagok, telkek, ülések, dombok, gerendek és hátak a város határában, valamint külső birtokain. Városi Nyomda Debrecen, 1—57. o.