Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
FÖLDRAJZI GYŰJTEMÉNYEK, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁRLATOK - Lovas Márton: A természettudományos kutatások története Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében (A Déri Múzeum természettudományi gyűjteményének kialakulása)
múzeum" kialakulását eredményezte. Ezt a gyűjteményt elsősorban a tanításban hasznosították, de vasárnaponként az istentisztelet után a város polgárai is megtekinthették. A gyűjtemény egzotikus darabjai különösen népszerűek voltak a város lakosai között. Megállapíthatjuk tehát, hogy elsősorban Kovács Jánosnak köszönhetően már 1856-tól megtekinthető volt Debrecenben a kollégiumi természettudományos gyűjtemény. Déri Frigyes (1852—1924) Bécsben élő selyemgyáros 1920-ban Debrecenbe látogatott, azzal a céllal, hogy felajánlja rendkívül értékes kultúrtörténeti gyűjteményét, hogy „a város ifjúsága eredeti műtárgyakon tanulmányozhassa az emberiség történetét. " Ez az adomány kiemelte a debreceni múzeumügyet addigi „vidékiségéből" és azt országos, sőt nemzetközi jelentőségűvé emelte. Déri Frigyes nem érhette meg a Déri Múzeum 1930. május 25-i megnyitását. A Múzeum azonban a közönség különleges érdeklődését élvezi megnyitása óta. A Déri család mindig magáénak érezte „Múzeumát", Déri György rendkívüli néprajzi anyaggal, felesége, Müller Ilona üveggyűjteménnyel, Déri Miksa festményekkel, Déri Kálmán pedig hetven saját festményével gyarapította a gyűjteményeket. A természettudományos gyűjtemény Déri Frigyes ajándékával, egy ásványkollekcióval és egy őslénytani anyaggal bővült. Sajnálatosan az ásványok a második világháború zavaros körülményei között nagyobb részben elkallódtak. Az egykori leltárkönyv alapján a természettudományi gyűjtemény 1930-ban 525 darabot számlált. 1931-ben vetődött fel a Hortobágyi Múzeum megalapításának gondolata. Ecsedy István, a Déri Múzeum első igazgatója, néprajzosként és számos hortobágyi témát feldolgozó könyv szerzőjeként úgy gondolta, hogy a Puszta természeti értékeit is be kellene mutatni az oda látogatóknak. A gondolatot többen támogatták, ennek ellenére akkor még nem valósulhatott meg az ötlet. 1934-ben a Déri Múzeum munkatársai elkészítették a Hortobágyi Múzeum berendezésére vonatkozó terveket. A Múzeum a hortobágyi csárda három szobájában került volna elhelyezésre. A tervek szerint az egyik szobába a Hortobágy talajviszonyait, növény1 Omis = madárvilág világát és madárvilágát bemutató kiállítást, a másik szobába egy akváriumot szántak, melyben a Hortobágy folyó apróbb halait akarták bemutatni, a nagyobb halakat pedig kitömve állították volna ki. A harmadik szobába néprajzi tárgyakat terveztek összegyűjteni a pusztai emberek életének bemutatására. Ez az elképzelés anyagi okok miatt nem valósult meg. Sikerült viszont a kitömött madarak számát növelni, így a Hortobágy ornisának 1 bővebb bemutatására kerülhetett sor. A Déri Múzeum felkérésére a kivitelezésben részt vettek: Arany Sándor egyetemi magántanár, Nagy Jenő ornithológus és Soó Rezső egyetemi rendes tanár. A rendelkezésre álló preparátumok azonban kevésnek bizonyultak, ezért a múzeum vezetősége a várossal karöltve felkérte a Református Főgimnázium igazgatóságát, hogy a természetrajzi szertárban lévő duplum példányokból díjmentesen engedjen át néhányat a Hortobágyi Múzeum madárkiállításának. A kérést teljesítették. így jött létre a madárvilágot bemutató kiállítás, s ezzel a Hortobágyi Múzeum. A Hortobágyi Múzeum sikert aratott. Ettől kezdve főként, a hortobágyi vadászok ajándékaival, gyarapodni kezd a természettudományi gyűjtemény madártani anyaga. 1935-ben a város 13.104-1935 II. számú határozata elrendelte, hogy a Déri Múzeum 5. ábra. Madárpreparátum az egykori Hortobágyi Múzeumból (1934) (Fotó: Lovas Márton)