Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Vas Béla: Az az igazság, hogy... (Tiszaföldvári és cibakházi történetek a XX. századból)

bojtos sapka is ott volt a fej in. Na aztán szaladtak a templomba, de nem ám a gyalogúton, a kocsiúton elöl ment Marci kántor, utána Jancsi pap, harmadiknak Matyi bácsi cikkcakkba, mer' már igen be vót rúgva. Mikor a kántor mellé értek, mondta a pap Matyi bácsinak: — Matyi bácsi, most ne gyöjjön be a templomba, mer' ott volt a házuk a templom mellett, menjen be, oszt feküdjön le. A pap ment a sekrestyén keresztül az oltár elébe, a kántor meg fel az orgona mellé. A kántor elorgonált egy szent éneket, a Jancsi pap meg elduruzsolt latinul valamit, aztán még másik énekhö' akart fogni a kántor, feláll, állva vót a pap az oltár előtt, féloldalt fordul, felnéz csúnyául Marci kántorra, oszt az vót a jel, hogy most már menni kell, nem orgonálni. Na aztán úgy, ahogy jöttek vágtába' a kocsiút közepén szaladtak, nem egymás mellett, hanem elöl ment Marci kántor, utána Jancsi pap. Na aztán, mikor mentek valahova vasárnap a szőlőbe, inni, mert szerették a jó bort, hát Cibakon az volt a szokás, hogy sarkokon kiálltak így az emberek, asszonyok beszélgetni. Volt olyan, aki lábfájós vót, kisszéket is vitt, aztán leült. Aztán a kaparóvasat elővette a Kotrocó mester, oszt fújta a marsot. Elfújta a marsot, mer' trombitás volt a katonaságnál. Aztán mikor odaértek a tömeg mellé, akkor hangosan mondta: Marci kántor, Jancsi pap! Odamegyen, ahun kap! — oszt akkor fújta tovább a marsot. Jancsi pap jó oldala Összeadott egy fiatal házaspárt. Összeeskettette őket. Hát aztán ő el is felejtkezett már róla, majd egy idő múlva megy nagy bánatosan a fiatalember, bekopogott a papi irodába. Mondja neki a Jancsi pap: Mi járatba gyütt fiatalember? — Hát, nagy az én bánatom tisztelendő úr! El akarok válni a feleségemtül. — Hát még most adtalak össze benneteket! 3. ábra. Római katolikus temp lom, Cibakháza (Képeslap-részlet; Gyevnár László tulajdona) Mire föl? Én legalábbis úgy láttam, hogy szeretitek egymást, nincs semmi zökkenőbökkenő közöttetek, mér' akarsz elválni? — Mer' — aszondja — most tudtam meg, hogy négy hónapos, vagy három hónapos terhes, oszt nem is őtülle való. — Ezér' akarsz elválni? Ezér' ne váljál el, kár vóna. Szereted? — Szeretem. — Az is szeret téged? — Biztosan — azt mondja. — Nahát akkor ide figyelj! Jól jegyezd meg, amit most mondok! Első gyerek meg lehet három hónapra, meg lehet négy hónapra, meg lehet öt hónapra, hat hónapra és kilencig sorolhatnám. De majd most, ami lesz gyerek, ezt jegyezd fel, mikor lett, aztán maj' meglátod, hogy pontosan kilenc hónap múlva lesz meg a következő. Ezt én mondom papi becsületemre! Hát oszt nem szólt semmit a fiatalember, köszönt, oszt elment. Majd megin' telikmúlik az idő, ugye faluhelyen, itt is, meg Cibakon is az vót a divat, hogy karácsonyra disznót vágtak. No még tán most is fennáll ez. Eladásra is, mert Egyed napján fogják be, ez szeptember elején van, hogy eladásra is hizlalnak, meg levágásra is. Ne kelljen kétszer kínlódni vele. Na aztán hát a fiatalemberek is rendbe gyüttek, akinek három hónapra is lehet gyereke. Na aztán mikor végeztek a disznóöléssel, odamegy az anyjáho' a fiatalember kiskosárral: — Anyám rakja ezt tele kóstolóval, meg tegyen bele egy literes üveg jó bort! — Hát minek kisfiam? — Hát megígértem a tisztelendő úrnak, ha disznót vágunk, akkor viszem. Mán akkó' megvót a gyerek, ami télleg kilenc hónapra lett. Na aztán beállít megin', bekopog, beköszön. — Na, mi a helyzet fiatalember? — Hoztam tisztelendő úrnak egy kis kóstolót! — mán akkor nagy örömmel mondta. — De hát mire fel?