Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Vas Béla: Az az igazság, hogy... (Tiszaföldvári és cibakházi történetek a XX. századból)
akkor arra biztatja az. olvasókat, hogy ennek az elmúlóban lévő kincsnek őrizőjévé váljanak. Az igaz történeteket úgy jellemzi, mint az akkori idők legelevenebb műfaját. Számomra biztató, hogy eme neves néprajzkutató is (értsd dr. Gulyás Éva) hasznosnak véli az igaz történetek minden alfajának gyűjtését, és szomorúan jegyzi meg, hogy „A lehetőségekhez képest kevés az ilyen anyagunk." 7 Említésre méltóak még azok az értekezések, amelyek Csépát, a Szolnok megyei községet bemutató monográfiában jelentek meg. BENCZE Lászlóné népdalokat, népzenét gyűjtött a községben, s azokat ebben az összefoglaló kiadványban adta közre. A példatárhoz az alábbi megjegyzést fűzte: „A gyűjtött dal- és a hozzá kapcsolódó egyéb adatanyag sokarcú. " Számomra a mondat második fele tartalmazza a lényeget. Ugyanis ez az egyéb adatanyag nem más, mint a példatárban Egyéb címszó alatt 94—99. számig lajstromba vett igaz történetek. 8 Ugyanebben a kötetben BARNA Gábor Mészáros Mihály, a csépai halottlátó címmel írt tudományos értékű értekezést. Az írás a vallási néprajz és a szövegfolklór határmezsgyéjén egyensúlyozik. Egyrészt betekintést enged a halottkultusz, a halottlátó-halottlátás jelenségének képzetkörébe, mint a vallási néprajz egyik kultikus ága. Másrészt a történetek egy része arról szól, hogy az érdeklődők hogyan, milyen körülmények között jutottak el Mészáros Mihályhoz. Hogyan viselkedett, s hogyan viselkedtek az őt felkereső idegenek, részletesen elmesélve a beszélgetések körülményeit. Ez az előbb említett kultusz külcsínye. Amennyiben a vallási tartalom a szövegfolklór belső tartalmát adja, úgy az oda vezető út és a körülmények elemzése az a külső tartalom, amely teljessé teszi a tudományos munkát. Ennek köszönhetően válik a gyűjtött anyag egyszerre két tudományos ág forrásává a néprajzon belül: vallási néprajz, illetve igaz történetek, anekdoták. 9 De kiadványok terén sincs szégyenkezni valónk, már ami az igaz történeteket illeti. Az érdeklődőknek felsorolok néhányat, de vigyázzanak, a lista nem teljes! Kutakodjanak, búvárkodjanak könyvtárak mélyén, almáriumokban, s ha már kifogytak a leltárból, vegyék a fáradtságot, s térképezzék fel környezetük anekdotázó „öregjeit". Néhány ajánlott olvasmány, a teljesség igénye nélkül: Szűcs Sándor: Madarász bácsi. In: Múzeumi levelek 6. Szolnok, én. Szűcs Sándor: Karcagi híres legények, Karcagi emberek, kikapós menyecskék, boszorkányok. Múzeumi levelek. Szolnok, 1973. Kovács Imre: Három karcagi anekdota. Múzeumi levelek. Szolnok, 1974. Szabó István: A forradalom szemtanúi. Szolnok, 1987. Gergulics Péter: Mesterszállási történetek a szentesi Veszett Nagy Sándorról. Múzeumi levelek. Szolnok, 1988. Kertész Mihálv: így éltünk mi... Verseghy Kör, Szolnok, 2004. A gyűjtés 2004. november 13-tól 2005. december 11-ig Tiszaföldváron, Székely Sándor otthonában. Az adatközlő Székely Sándor, született Tiszaföldváron, 1924. január 2-án. A gyűjtés idején tiszaföldvári lakos. Székely Sándor önmagáról Azzal kezdem, hogy a nagyapáim, nagybátyáim még gyerekkoromból meséltek énnekem. Én nem idevaló vagyok. Mondhatnám úgy is, hogy nem csonka Magyarországra való vagyok. Az ük-, vagy déd-, vagy még előbbi elődöm énnekem Gyergyószentmiklósról gyöttek ide, két testvér. Székely Albertnak hívták az őselődömet, a másikat, a testvérit Székely Mihálynak. Ezek fiatal korukba' elindultak Gyergyószentmiklósrul ide, de hogy minek, azt nem mondták! Kérdeztem, de nem mondták. Na aztán itt letelepedtek, itt is nősültek meg, majd később, mikor Miska bátyám — az 96 éves vót', mikor meghalt — az én apai részemrül. Nagyapámat nem ösmertem, mer' 7 DR. GULYÁS É., 1981. 194. o. 8 BENCZE L., 1982.435.0. 9 BARNA G, 1982. 337. o.
