Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai II. (XX. század)

ám a vetésben kárt tesz. Korszakunkban vala­mennyi állatfajta ettől kezdve a legelőn és a paraszt udvaron gyarapodott a szakembernek számító pásztor és a gondos gazda és a gazd­asszony gondjaira bízva. Apróbb gyógyítást a pásztor maga végzett. Volt saját készlete, amiben szembetegség el­len kenőcs, éles kések, bicska, borotva, pemz­li, dokároló kés volt. Kisebb betegségek esetén közbe tudott avatkozni. Csak akkor for­dultak állatorvoshoz, ha nagyobb volt a baj. Gonda Sándor csépai állatorvos módsze­resenjegyezte fel a harmincas években az élö népi gyógyítási gyakorlatot, s kis könyvben is közreadta feljegyzéseit. Nemcsak a pászto­rok, hanem a parasztgazdák tudományát és gyakorlatát is pontosan megörökítette. 1 Az állattartás építményei A Tiszazug népi építkezését a környező alföldi tájakhoz képest szegényesebbnek, visszamaradottnak kell tekintenünk. A sár (fold), fa, nád és szalma jelentették a legfonto­19. ábra. Farazatos tetejű, padlásolatlan birkahodály (Tiszakürt, 1977. Fotó: Szabó L.) sabb építőanyagot, s a legtöbbször specia­listák és nem mesterek által épített épületek technikai megoldásai között számtalan régi, de bevált módszert találhatunk. Még a vagyo­nosabb gazdák is csak a XX. század elején építenek tégla házakat a kunszentmártoni Mátrai-féle téglagyár meg-megújuló akcióit, kedvező árait, hitel lehetőségeit kihasználva. Ennek hatása leginkább Tiszasas külső képén érzékelhető. Ugyanilyen folyamatot indított el a Tiszazug északi településein a tiszaföldvári téglagyár is, de az nem olyan szembeötlő, mint a jellegzetes vörös téglát vakolás nélkül alkalmazó „kunszentmártoni stílus". A mel­léképületek azonban még a rangosabb tégla­építkezésü kőházaknál is legfeljebb vályogból épültek, s ha a házakra jellemzőnek tartjuk az archaikus megoldások, helyi anyagok alkal­mazását, akkor a melléképületekre ez még inkább vonatkozik. 19 Sztrinkó István össze­foglaló munkájában megjegyzi: „Feltűnő, hogy a tiszazugi községek régi település mag­jaiban még ma is kevés a melléképület." Ez a tényt a kertesség felszámolásával és az árvíz­mentes szinten összezsúfolódó falvak sokszo­rosan osztódó telkeivel magyarázza. Ez a valós ok. Egy korábbi írásomban Tiszasas egy ilyen, akkor még megvolt kettős telkének alaprajzát közlöm, ahol az osztott telek két háza összeér és közös falu, a melléképület (disznóól és árnyékszék) pedig csak egyik udvaron építhető meg helyhiány miatt. Csé­pa tabáni részében hasonló, legfeljebb disz­20. ábra. Birkahodály karómmal (Tiszakürt, 1977. Fotó: Szabó L.) 18 GONDA S., 1935. 19 SZTRINKÓ I., 1981. 115. ,,A gazdasági épületekről már említettük, hogy ezek őrzik a legtöbb archaikumot, anyaguk, technikájuk a legjobban vall s korábbi építő gyakorlatról. " 20 SZABÓ L., 1967. 177.

Next

/
Thumbnails
Contents