Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai II. (XX. század)

az azért van, mert a frissen telepített szőlőkben apró lakótanyákat építettek maguk a telepítők, illetve a nagyobb gazdák kapásaik számára. A szőlőben a hegyközségi törvény értelmében számosállatot tartani tilos volt. Elmondhatjuk, hogy a tiszazugi gazdasági átalakulás, mondhatni fellendülés az állattartás rovására, a rét és legelő illetve a szabadon élhető (legeltethető) területek rovására történt. Ha grafikonon összesítve ábrázoljuk a fő művelési ágak által elfoglalt területet, s Palugyay Imre 1852-es adatait alapnak tekinthetjük, látható, hogy az ugrásszerű változás a vízszabályozásokkal összefüggésben következett he. 1852—1895 között a szántó területe hirtelen éri el a legmagasabb szintet. Ezt követően némi, alig értékelhető csökkenés megy végbe 1935-ig, majd igen lassú emelkedés, ami inkább természetesen ingadozó szinten tartásnak mondható. A szántó részesedésének nagyarányú és gyors felfutása elsősorban a legelő terület vesztésével függ össze. 1852-ben még csaknem azonos a legelő és a szántó mennyisége, míg 1895-ben szinte tükörképe az emelkedésnek az esés. Mivel közvetlenül a vízszabályozások után még nem foghattak minden legelőt eke alá, sok volt a visszamaradt vagy időlegesen vízjárta rész, ezért a szintén állattartási célt szolgáló rét területe önmagához képest többszörösére emelkedett 1852 és 1895 között. 1895—1935-ig eltelt négy évtized az intenzív szőlőtelepítések kora is a Tiszazugban. A telepítés láthatóan 4. ábra. A Tiszazug művelési ágai településenként (1895) (Szerk.: Szabó L.) 5. ábra. A Tiszazug művelési ágai településenként (1935) (Szerk.: Szabó L.) a legelő és rét rovására történik, de érinti a valamelyest a szántót is. A következő korszakban (1935—1962) arányaiban a korábbihoz képest kicsiny és kevéssé látványos az átalakulás. Mondhatnánk inkább finomodott, kiegyensúlyozódott a rendszer. A kert és a szőlő részesedése enyhén növekedik, míg a legelő területe szinte stagnál, csak a rét visszaszorulása jelentősebb. Ezeket a változásokat községenként is bemutatják szerkesztett grafikonjaink.

4 A grafikonok adatainak forrásai: PALUGYAY I., 1854. — tika, 1935. — Szolnok megye statisztikai évkönyve, 1962. 1980—1989. OMGH Statisztika, 1895. — OMGE Statisz— Adatok Szolnok megye töténetéből I—II.,