Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Varga Lajos: Tegyük védett területté, arborétummá a tiszakürti parkot!

dése szempontjából nem közömbös az sem, hogy a Tiszazug és a Közép-Tiszavidék (sőt távolabbi területek!) tanulóifjúsága minél több ilyen biztató jelet lásson: higgyenek az Alföld nagyarányú erdősithetőségében, lássák ehhez az élő, funkcionáló példákat, és maguk is kedvet kapjanak ilyen pályákhoz, munkálatokhoz. Ugyancsak hasznos és eredményes látogatásokat tehetnek itt egyetemi, főiskolai és akadémiai hallgatók, tudományos szakemberek is. Nem arról van szó, hogy egészségtelen versenyt támasszunk pl. Szarvasnak, Vácrátótnak, Debrecennek, stb.-nek, hanem a változatokat, a lehetőségeket kell szaporítanunk, és ezeket meg is kell mutatnunk azoknak, akik egykor a helyünkbe lépnek. 3. Nem lehet elhanyagolni a leendő arborétum gazdasági jelentőségét sem. Magvak, termések begyűjtése, csemetekert létesítése, dugványozási, oltási lehetőségek megteremtése, s ezeken keresztül az Alföld erdősítésének elősegítése: olyan cél, ami jövedelmet, visszatérülést is jelent, de előbbre viszi az Alföld erdősítési problémáinak megoldását is, haszonfa-szükségletünk kielégítésének emelését. 4. Igen sok előremutató dolgot (tudományos és gyakorlati-mezőgazdasági szempontból egyaránt) megtudhatnánk a park élete és fejlődése, nemkülönben a benne kialakult mikroklíma közötti viszonyokról, ha a Szegedi Tudományegyetem Éghajlattani Intézete itt is végezne a tenyészidőszakban néhány éven keresztül részletes mikroklíma-vizsgálatokat, mint Tiszaug mellett tették néhány évvel ezelőtt. (Benedek Éva: Mikroklímakutatás a Tiszazugban. Földrajzi Értesítő, 1954. év 3. füzet, III. évfolyam, 544—553. old.) Ugyancsak célszerű lenne 4—5 ásott és lezárt kút segítségével talajvízszint-ingadozásokat is mérni. Állandó meteorológiai állomás felállítása is szükségessé válik a védett területté nyilvánítás után, nemkülönben növényfenológiai megfigyelések megindítása, de fontos gyógynövény betelepítési munkát is lehet végezni. Mindezt azonban csak nyugodt körülmények között lehet megcsinálni, a park mai állapota mellett nem. Fontos és eredményes már most is a növényasszociációvizsgálat, megfigyelés. A tölgy—diófa-társulás pl. gyönyörűen díszlik és fejlődik a park ÉK-i szélén a „Nagy árok tava" nevü egykori Tiszamorotván keresztül húzódó csatorna környékén. Látjuk tehát — de más hasonló példákból is tudjuk régóta —, hogy a diófa igen szereti az ártéri talajokat. Akkor viszont miért nem telepítjük tömegesen ezt a sok szempontból fontos és nehezen pótolható haszonfát!? A szomorúfűznek gigantikus példányát láthatjuk itt, nemkülönben pompásan fejlett nyírfákat (másik fontos haszonfánk!). A nagyüzemi mezőgazdaság igen megkönnyítené és meggyorsítaná Szolnok megye hasonló talajú és fekvésű területein a diófa nagyarányú telepítését. Ez a javaslat nemhogy nem áll ellentétben Alföldünk erdősítési céljaival, de egyenesen elősegítené azt! A dr. Kakas József-féle Alföld-erdősítési tervtérkép széles pasztát irányoz elő a Tisza alföldi szakaszán. De nemcsak a Tisza 2 gátja között, az ún. hullámtéren, hanem a gátak külső lábánál is, ahogyan ez kicsiben Tiszakürtnél is megvan. Az ÉNY-i és északias irányú szelek pusztításának megfékezése fontos és sürgős célunk, ezért kell minél hamarabb védőerdősávokat, szélvédő fasorokat telepítenünk. A Tiszazugban éppen fontos és gazdaságos lenne a tiszakürti tapasztalatok alapján az ÉK—DNY-i és É—D-i irányú védőerdősávok telepítése a Tiszától keletre — mindjárt a Tisza-gáttól kezdve az első védőerdősávot —, mivel így a Tiszazug finom meszes homokját még jobban meg tudjuk védeni a szél szállító és szárító ereje ellen. A Tisza-gát keleti szélére javasolt és tervezett első védőerdősáv telepítéséhez Tiszakürt adja a példát, csak „másolni" kell! A második védőerdősávot nagyjából ott kell telepíteni, ahol a Tiszazugon keresztül húzódik a műút Martfű—Tiszaföldvártól Tiszasas—Csépáig. Ez az út nagyjából ÉK—DNY-i irányú, tehát az ott telepített második védőerdősáv az ÉNY-ias szelek ellen jó védelmet jelentene. A harmadik védőerdő-csoportot a tiszazugi lepelhomokfoltok körül kell telepíteni, hogy ezt a kiváló, mészben gazdag, humuszos homokot még biztosabb alapjává tehessük a nagyarányú szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelésnek. Ne feledjük el, hogy Szolnok megye, ill. gazdasági-földrajzi „nyelven": a Közép-Tiszavidék szőlő- és gyümölcsellátó körzete a Tiszazug lesz, de szerepe meglesz külkereskedelmünkben is. Magam is tapasztaltam 1958-ban Prágában, hogy sorba álltak a bolgár és a magyar paradicsomért és más, vitaminban gazdag zöldségekért, de ezt