Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Varga Lajos: Tegyük védett területté, arborétummá a tiszakürti parkot!
tapasztalja minden Német Demokratikus Köztársaságot, Lengyelországot és Csehszlovákiát járt tanítványom, ismerősöm, sőt ugyanezt írják ismerőseim a skandináv országokból is. Az Aliold magas napfénytartama (a napos órák nagy száma), a talajok kiváló összetétele és még sok más tényező így válik külkereskedelmi, anyagi-pénzügyi valósággá: jövedelemmé. A fent vázolt perspektíva is a magyar valóság egy része, ezt kell nekünk gyorsan és ügyesen realizálnunk. A leendő tiszakürti arborétum kiinduló pontja, mag- és termés-ellátója, kísérleti telepe, mintája, követendő példája, meg2. ábra. „Hármasplatán", amely a szájhagyomány szerint az egymáshoz közel ültetett facsemetékből nőtt össze (Fotó: Szlankó István, 1964) (Forrás: TFMFotótár, Ltsz.: 2695.) valósítható „prototípusa" lehet egy egész Szolnok megyét behálózó védőerdősáv, védőerdőpászta és erdősziget komplexumnak, aminek teljes kiépülése és fejlődése után beláthatatlan eredmények születnek: csapadékvíz- és hóiétárolás, talajvízszint-emelkedés, terméseredmények emelkedése, egészségügyi viszonyok javulása, talajkiszáradás ellen való eredményes védekezés, tájesztétikum fejlődése, fa-ellátás megjavítása. Mi tehát a teendő? A védetté nyilvánítás realizálását röviden a következőkben látom. Szakképzett, csupaszív, csupamunka erdész-kertész és egy olyan erdőőr személyének biztosítása, aki megvédi a leendő arborétum minden fáját, minden fűszálát, akinek szívügye az arborétum jelene, fejlesztése, gyarapítása. Mindkettő részére a leendő arborétum szélén megfelelő lakást kell építeni, velük törődni kell, munkájukat állandóan figyelemmel kell kísérni, úttörő tevékenységüket megfelelően kell értékelni és segíteni. Műszakilag legelső és legfontosabb feladat az arborétum erős, megbízható körülkerítése megfelelő anyaggal, ahol szükséges: esetleg kőfallal is, legalábbis széthúzott téglakerítéssel, felül a kerítés koronáján erős és sűrű szögesdróttal, ahol meg drótkerítés lenne, ott sűrűn átszőve ugyancsak szögesdróttal. Sürgősen ki kell telepíteni a labdarúgó pályát is. Ezt a szükségességet emberi módon meg kell értetni a tiszakürtiekkel, Tiszakürt vezetőivel, a sportolókkal. A régi tiszakürti sportpálya környéke is alkalmas a parkosításra, fásításra, gyorsan növő bokrokkal, cserjékkel ezt hamar meg lehet csinálni, az is a falu mellett van, ill. volt. Aki ismeri a tiszakürti parkban a sportpálya elhelyezkedését, az látja, tudja azt is, hogy a park károsodása nélkül ott sokáig nem lehet labdarúgó-mérkőzéseket tartani. El kell határolni pontosan és műszakilag is a fiúnevelő intézet épületeitől és területétől a leendő arborétumot. (Mindez nem bizalmatlanság és exkluzivitás, de a szomorú tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos szigorúságra szükség van. Amikor az égetően szükséges és sürgős Alföld-erdősítést szeretnénk megoldani, nem érünk arra rá, hogy hosszas rábeszélésekkel és ráhatásokkal akadályozzuk meg a fapusztítást, a parkdibolást.) Természetesen a park látogatása továbbra is szabad lenne előírt keretek és lehetőségek között, de meg kell akadályozni minden rongálást, karácsony tájékán pedig kettőzött figyelemmel kell őrködni, esetleg társadalmi erők bevonásával is. A szarvasi arborétumban figyeltem meg több alkalommal is, hogy órák hosszáig bolyongott az ember a 85 holdas területen, de félóránként bukkant fel hol itt, hol ott egy-egy erdőőr, figyelmeztetve azokat, akik a nagy táblákra kiírt megfelelő viselkedésről elfeledkeztek, sőt, ha arra szükség volt: szép csendesen el is távolították az illetőket az arborétumból. A fákat, bokrokat, cserjéket, virágokat meg
