Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Varga Lajos: Tegyük védett területté, arborétummá a tiszakürti parkot!

tapasztalja minden Német Demokratikus Köz­társaságot, Lengyelországot és Csehszlovákiát járt tanítványom, ismerősöm, sőt ugyanezt írják ismerőseim a skandináv országokból is. Az Aliold magas napfénytartama (a napos órák nagy száma), a talajok kiváló összetétele és még sok más tényező így válik külkereske­delmi, anyagi-pénzügyi valósággá: jövedelem­mé. A fent vázolt perspektíva is a magyar való­ság egy része, ezt kell nekünk gyorsan és ügye­sen realizálnunk. A leendő tiszakürti arborétum kiinduló pontja, mag- és termés-ellátója, kísér­leti telepe, mintája, követendő példája, meg­2. ábra. „Hármasplatán", amely a szájhagyomány szerint az egymáshoz közel ültetett facsemetékből nőtt össze (Fotó: Szlankó István, 1964) (Forrás: TFMFotótár, Ltsz.: 2695.) valósítható „prototípusa" lehet egy egész Szol­nok megyét behálózó védőerdősáv, védőerdő­pászta és erdősziget komplexumnak, aminek teljes kiépülése és fejlődése után beláthatatlan eredmények születnek: csapadékvíz- és hóié­tárolás, talajvízszint-emelkedés, termésered­mények emelkedése, egészségügyi viszonyok javulása, talajkiszáradás ellen való eredményes védekezés, tájesztétikum fejlődése, fa-ellátás megjavítása. Mi tehát a teendő? A védetté nyilvánítás realizálását röviden a következőkben látom. Szakképzett, csupaszív, csupamunka erdész-kertész és egy olyan erdőőr személyének biztosítása, aki megvédi a leendő arborétum minden fáját, minden fűszálát, aki­nek szívügye az arborétum jelene, fejlesztése, gyarapítása. Mindkettő részére a leendő arbo­rétum szélén megfelelő lakást kell építeni, velük törődni kell, munkájukat állandóan figye­lemmel kell kísérni, úttörő tevékenységüket megfelelően kell értékelni és segíteni. Műsza­kilag legelső és legfontosabb feladat az arboré­tum erős, megbízható körülkerítése megfelelő anyaggal, ahol szükséges: esetleg kőfallal is, legalábbis széthúzott téglakerítéssel, felül a kerítés koronáján erős és sűrű szögesdróttal, ahol meg drótkerítés lenne, ott sűrűn átszőve ugyancsak szögesdróttal. Sürgősen ki kell tele­píteni a labdarúgó pályát is. Ezt a szükséges­séget emberi módon meg kell értetni a tisza­kürtiekkel, Tiszakürt vezetőivel, a sportolók­kal. A régi tiszakürti sportpálya környéke is alkalmas a parkosításra, fásításra, gyorsan növő bokrokkal, cserjékkel ezt hamar meg lehet csinálni, az is a falu mellett van, ill. volt. Aki ismeri a tiszakürti parkban a sportpálya elhe­lyezkedését, az látja, tudja azt is, hogy a park károsodása nélkül ott sokáig nem lehet labda­rúgó-mérkőzéseket tartani. El kell határolni pontosan és műszakilag is a fiúnevelő intézet épületeitől és területétől a leendő arborétumot. (Mindez nem bizalmatlanság és exkluzivitás, de a szomorú tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos szigorúságra szükség van. Amikor az égetően szükséges és sürgős Alföld-erdősítést szeretnénk megoldani, nem érünk arra rá, hogy hosszas rábeszélésekkel és ráhatásokkal akadá­lyozzuk meg a fapusztítást, a parkdibolást.) Természetesen a park látogatása továbbra is szabad lenne előírt keretek és lehetőségek kö­zött, de meg kell akadályozni minden rongálást, karácsony tájékán pedig kettőzött figyelemmel kell őrködni, esetleg társadalmi erők bevoná­sával is. A szarvasi arborétumban figyeltem meg több alkalommal is, hogy órák hosszáig bo­lyongott az ember a 85 holdas területen, de félóránként bukkant fel hol itt, hol ott egy-egy erdőőr, figyelmeztetve azokat, akik a nagy táblákra kiírt megfelelő viselkedésről elfeled­keztek, sőt, ha arra szükség volt: szép csende­sen el is távolították az illetőket az arborétum­ból. A fákat, bokrokat, cserjéket, virágokat meg

Next

/
Thumbnails
Contents