Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok a tiszazugi tiszai átkelőhelyekhez a XVIII-XIX. században (A cibakházi rév és híd történetéhez)

5. táblázat A meglévő néhány év adatainak bevételi és kiadási oldala 1788/89 1789/90 1790/91 1791/92 Komp jövedelme 1533 ft. 61,6 d. 2016 ft. 8,5 d. 618 ft. 42,3 d. 776 ft. 86,6 d. Úsztatás jövedelme 340 ft. 37,3 d. 219 ft. 12 d. 156 ft. 1,3 d. 158 ft. 79,6 d. Összesen 1867 ft. 99 d. 2235 ft. 20,5 d. 774 ft. 43,6 d. 935 ff. 66,3 d. Dologi kiadások 16 ft. 33,3 d. 18 ft. 55,6 d. 6 ff. 18,3 d. 11 ft. 45 d. Személyi kiadások 84 ft. 40 d. 55 ft. 10 d. 55 ft. 10 d.* 55 ft. 10 d.* Összesen 100 ft. 73,3 d. 73 ft. 66,6 d. 61 ft. 28,3 d.* 66 ft. 55 d.* Mérleg + 1767 ft. 25,6 d. +2161 ft. 53,9 d. +713 ft. 15,3 d* +869 ft. 11,3 d.* *Becsült adatok az előző évek alapján — 1788-ban 14 x 800 (11 200 db) állatra 186 ft. 40 d., — 1789-ben 14 x 800 és 1197 (12 397 db) állatra 206 ft. 37 d., — 1790-ben 15 x 800 (12 000 db) állatra 200 ft., — 1791-ben 28 x 800 (22 400 db) állatra 373 forint 20 dénár. A per majd két esztendeig húzódott, végül Csekonics báró a követelt 975 ft. 53 kr. összeget 1794 tavaszán kifizette. Ez az adat egyrészt a rév forgalmát szemlélteti, másrészt az is kitűnik belőle, hogy az úsztatópénz ezekben az években minden marha után 1 kr. (=1,6 d.) volt. Sajnos a cibaki rév többi vámtarifájára e korból sincs adatunk.

12 A rév fenntartásának költségei kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy azokban nem szerepelt a rendszeres nagy felújítások ráfordítása, amit Kunszentmártonban 5-6 évente végeztek el. Ez főképp új hajó építését jelentette, melyre rendszerint szolnoki mestereket fogadtak fel. Ezek munkadíja 600—650 ft. körül mozgott. Valószínűnek tűnik, hogy ettől a cibaki helyzet sem különbözött túlságosan. A rév gazdaságosságát ugyanakkor az elmondottak alapján a bérlők szemszögéből is érdemes megvizsgálni. Mivel 1791-től kezdődően a rév árendába adása a Földváryaknak jó tíz éven át 800 ft. éves jövedelmet hozott, ennek alapján úgy tűnik, a bérlő számára már lehettek veszteséges esztendők. (Az egyes bérleti szerződéseket ekkoriban már 6 évre kötötték.) Elgondolkodtató a cibakházi rév ismert forgalmát a kunszentmártonival összevetni a párhuzamos évekből. Itt 1782/83-ig a teljes bevétel 1000 ft. körül mozgott, aminek mintegy 20%-át adta az úsztatás, a többi pedig a kompból származott. Ekkortól indult növekedésnek a forgalom, ami aztán 1787/88 táján mintegy 2200 ft-tal tetőzött. Az úsztatás bevételei éppen a csúcsidőszakból hiányoznak, a korábbi és későbbi évek alapján azonban valószínűsíthető, hogy ezek messze nem a kompjövedelmekkel azonos mértékben növekedtek (már ha egyáltalán növekedtek). A csökkenés itt is 1787/88 után következett be, mégpedig rohamosan. Ennek eredményeként 1790-től nagyjából az 1782/83 előtti adatokkal találkozunk. A jelek szerint Cibakházán is — ha nem is teljesen pontosan — hasonló tendenciákkal találkozunk. Az alapvető eltérést az jelenti, hogy itt a csúcsbevételt az 1789/90. évben figyelhetjük meg. De mivel is magyarázható ez? Véleményünk szerint az 1783—1790 közötti magas révbevételek okai főképp a déli határon a török ellen 1787—1790 között folyó 12 Uo.