Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok a tiszazugi tiszai átkelőhelyekhez a XVIII-XIX. században (A cibakházi rév és híd történetéhez)

háborúhoz, a hadmüveletek előkészítéséhez, a nagyarányú csapatmozgásokhoz, illetve az élelmiszer-szállításokhoz köthetők. Az egyik meghatározó útvonal vezetett itt, amelyet a többi mentesítése érdekében is fokozottabban használhattak. E tekintetben elgondolkodtató a kunszenti révjövedelmek későbbi alakulása. Ez a francia háborúk kitörésével jelentős ingadozást mutat, de igazán magasra 1804/06 táján növekedett, amikor Napóleon Bécsig nyomult előre.

13 A cibakházi rév a XIX. század elején és a tiszai híd felépítése A cibaki rév tényleges jövedelméről (és forgalmáról) a XIX. század első éveiből is vannak adatok, melyek a bevételek jelentős ingadozásáról tanúskodnak. 1804/05-ben 1617 ft. 5 kr. volt a bevétel, míg az úsztatás 154 ft. hasznot hozott. Az 1805/06-os esztendő ennél is sikeresebb volt, ekkor a kompból 2837 ft. 4 kr., az úsztatásból pedig 236 ft. 2 kr. jött be. Az 1806/07-es év bevételei viszont az 1200 ft-ot alig haladták meg, a révpénz 836 ft. 12 kr-t, az úsztatás haszna pedig 368 ft. 57 kr-t tett ki. A forgalom alakulásában a háborús konjunktúra igen nagy szerepet játszott. Az is valószínű, hogy a bevételek növekedésére a pénz inflálódása szintén hatással volt. 1817-ben új kompot vásárolt a Földváry família, amit a régi vonalában működtettek. Ez 3000 (?) ft-ba került, feltehetően váltócédulában. 1821-ben a révből a földesúri jövedelem 300 ft. volt, alighanem ezüstpénzben számolva. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy a rév működtetését továbbra is bérbe adták.

14 A cibaki rév forgalmát mindazonáltal komoly veszély fenyegette, a XVIII. század végétől a szomszédos településeken is létesültek révek. Nagyréven 1782 táján a földbirtokos Récskeyek engedélyével sokan a Tisza túlparti Bög pusztán fogtak fel maguknak szőlőt. Itt alakult ki a szőlőskert, amit a birtokosok aztán magukhoz vettek. 1791-ben Nagyréven már három kocsi szállítására alkalmas komp működött két révésszel, ráadásul a tarifája is alacsonyabb volt a cibakinál. A kocsik után 3, az igás marhák után 2, a ,,gyalog emberektől" 1 kr-t szedtek be. A cibakiak azt is sérelmezték, hogy az új révhez az ő vetéseiken keresztül mennek az utasok, és így abban jelentős kárt okoznak.

13 1818-ban a cibakiak a tiszainokai rév hatását is megérezték. Ezt gróf Teleki és mások létesítették, akik azonban a túlparti kecskéi birtokosokkal is perbe keveredtek emiatt. A Heves megyei vizsgálat szerint itt emberemlékezet óta volt rév, amelyen keresztül a tiszakürtiek, szarvasiak, kunszentmártoniak, békésszentandrásiak jártak át Kecskemétre búzát eladni. Az inokai réven háromlovas vagy terhes szekér után 15, kétlovas szekér után 12, ökör után 3, míg a „gyalog emberek" után 1 kr-t fizettek (feltehetően váltócédulában). A Földváryak a rév létesítését igyekeztek megakadályozni. Amikor 1821-ben Pest megyénél a Telekiek révprivilégiumot kértek, a Földváryak az ügyben új tárgyalást kívántak. Végül 1824-re az inokai révet — mivel jogellenesen létesült — átmenetileg megszüntették. Feltehetően a szomszédos révlétesítések bírták rá a Földváryakat, hogy egy tiszai híd felépítésével cibakházi birtokuk közlekedés-földrajzi szerepét megőrizzék. A hídlétesítés tervét a nagykunok is támogatták, mivel a szolnoki hídon igen magas volt a tarifa, és a nagy sár gyakorta akadályozta a gyors közlekedést. Délebbre a bődi rév viszont meglehetősen veszélyes volt, sokszor a jég tette járhatatlanná. Még inkább ösztönözhette azonban a Földváry famíliát, hogy a szomszédos Tiszaföldváron a 13 HAVASSYP. i. m. 43. és 47. p. 14 PML. A Földváry nemzetség közbirtokossági levéltára iratai. XIII.2.d. Birtokszámadások. Lineáris számadások és mellékleteik. 1774—1810., 1811—1830. (51—52. rakt. egys.) 15 Uo. XIlI.2.b. Jogbiztosító iratok, osztályok és örökösödési perek. 2. Birtok iratok. Cibakháza. 1780—1836. Révjövedelmek lajstroma. (30. rakt. egys.)