Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Madaras László: Régészeti feltárások Szelevény-Telekparton (Előzetes ásatási beszámoló a Kunszentmártoni Szilárd Hulladéklerakó területén végzett kutatásokról)

gyakran előfordultak, ami azt sugallja, hogy egy-egy ház, teleprészlet nem egy alkalommal lehetett a tűz martaléka, a romok pedig bekerültek ezekbe a gödrökbe. Sajnos a paticsfoltokból igazán jellegzetes kerámia nem került elő, ezért nem foglalhatunk állást abban a kérdésben, hogy vajon melyik neolitikus kultúrához köthetők a feltárt házak. A megtalált sírok egy részével is hasonló a helyzet. Ebben az időszakban (neolitikum) még gyakorta előfordul, hogy a település hulladékgödreiben emberi csontvázakat vagy csontvázrészeket találunk (RACZKY 1982., pp. 18— 22.). Szelevény-Telekparton többféle temetkezési módot figyeltünk meg. A 77. objektumban egy koponya töredékei, az ENY-i sarokban pedig teljes összevisszaságban egy gyermek csontjai kerültek elő. A 78. objektumban, annak keleti felében egy jobb oldalára zsugorított férfi (?) sírmelléklet nélküli csontvázát bontottuk ki. A 42. objektum temetkezésrendszere teljes egészében különbözött az előbbi „síroktól". Ez egy rendkívül bonyolult gödörkomplexum volt, amelybe különböző időkben több halottat temettek. A bontás során kiderült, hogy nem csupán a síregyüttes, de a sírokat befogadó gödörrendszer is több részből állt (3. tábla, 5. tábla és 8. tábla). A sírok leírása A nyugati oldalon két csontvázat találtunk, amelyeket egy időben temettek el és azonos szinten kerültek elő. Ezt a két sírt egy korábban is használt — nagy téglalap alakú — hulladékgödörbe ásták be, melyet kemény agyagos, humuszos talaj töltött ki, s ebben a sírgödrök kitöltése egy jól elkülönülő, sárgás agyaggal kevert, laza világosbarna humuszos talaj volt. Az edények beborították a sírokat. Egyes töredékek (pl. egy nagyméretű fazék darabjai) teljesen „betakarták" az 1. és a 2. sírban fekvő halottat. Különösen a 2. sírban eltemetett holttest térdét takaró fazékdarab „lógott" át az 1. sírban elhantolt keresztcsontjára. Egyértelmű, hogy az edénykupac mind a két sírt befedte. Megfigyelésünk szerint ez az edényréteg mintegy 15-20 cm-rel feljebb volt, mint maguk a halottak. Néhány edény a 2. sír nyugati oldala mellett került elő, ami arra utal, hogy a halottakat valamivel „betakarták". Nem kizárt, hogy a temetés során 15-20 cm vastagságban földet szórtak az elhunytak fölé, majd erre a rétegre tették a nekik szánt edényeket. Egy ilyen típusú temetés bonyolult szertartást feltételez. Ugyanebből a kitöltésből nagyobb mennyiségű konyhai hulladék is előkerült (állat- és halcsontok, kagylók). Ám hogy ez a halotti tor, esetleg a halotti áldozat maradványa lehetett-e, vagy csupán egyszerű konyhai hulladék, nem tisztünk eldönteni. Miután az 1. és a 2. sírról leszedtük az edényeket, megállapítottuk, hogy az 1. számú sírban eltemetett holttest bal oldalra zsugorítva, fejjel pontosan délnek fekszik, arccal nyugatnak néz. A halott oly módon zsugorított helyzetű, hogy felső testén, a hátán fekszik. Felső karja a test mellett nyújtva, jobb alkarja a hasra hajlítva, a bal alkarja pedig az arc elé visszatörve helyezkedett el. A test kissé „megtekeredett": a lábakat felhúzták a mellkas elé a sarkat egészen a combcsontig visszahúzva, a medencéje oldalt volt (2. ábra). A 2. sír tájolása némileg eltért az 1. sír tájolásától. Az ebben eltemetett fejjel pontosan keletnek nézett, szintén a bal oldalán feküdt. Arccal délnek fordult. Felső teste nagyjából vízszintesen, a medencéje azonban szokatlan helyzetben volt. Lábait, térdét vízszintesen fel2. ábra A 42-es objektum egyik edényekkel beborított sírja (Fotó: Madaras László )