Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Tallósi Béla: A Tiszazug maradvány jellegű élőhelyeinek bogárvilága

jai az elhalt növényi biomassza lebontását végző szervezetek. Egy erdő- vagy faállomány természeti állapotát a korhadéklakó fauna diverzitási szintje jelzi. A korhadó fában és az avarban élő gerinctelen együttesekben nagy számban vannak jelen a különböző bogárcsaládok képviselői. Mindenekelőtt a holyvák és az egyéb holyvaalkatúak érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Az olyan idős faállományokban, mint a Tiszakürti Arborétum régi magterülete, a megfelelő módszerekkel végzett mintavételezések során (rostálás, talajcsapdázás) a holyvák (Staphylinidae), a pecebogarak (Catopidae), a tapogatósbogarak (Pselaphidae), a kéreg-fénybogarak (Rhisophagidae), az ormányosbogarak (Curculionidae) és más bogárcsaládok több tucatnyi faja került elő. Az előbbiek során már említett rostálás és talajcsapdázás mellett a szegélyek és a tisztások növényzetén végzett kopogtatás, a lombkoronába felakasztott ún. boroscsapdák, továbbá a lámpázás és a fénycsapdázás az erdei életközösségek — rendkívül fajgazdag, de különben nagyobbrészt rejtett — bogárvilágát tárják fel. Tavasszal, főleg rügyfakadás idején, az alacsonyabb ágakról és a cserjékről a lágybogarak (Cantharidae), a fénybogarak (Nitidulidae), a katicabogarak (Coccinellidae), a levélbogarak (Chrysomelidae) családjába tartozó fészkesbogarak (Cryptocephahis), a cincérek (Cerambycidae), az eszelények (Atelebidae) és a különböző ormányosbogarak (Curculionidae) 16. ábra A pompás rózsabogár rendszerint magasan áfák lombkoronájában tartózkodik, s így ritkán kerül szem elé (Forrás: http://www.hlasek.com) 17. ábra Idős tölgyesek védett és vörös könyves bogárfaja a laposorrú ormányosbogár (Forrás: http://www. hlasek. com) színpompás tömegeit figyelhetjük meg. Ezeknek a fajoknak a többsége a zsenge növényi részeket fogyasztja. Mások viszont — mint pl. a katicabogarak — a növényevőket tizedelik. A növényevők általában a teljes fejlődési ciklusuk során a tápnövényükhöz kötődnek. A rövid ideig aktív imágókkal elsősorban a tavaszi szaporodási időszakban találkozhatunk. Később hiába keressük őket. Június közepétől már csak a rejtett életmódú, nehezen felfedezhető lárvákat találhatjuk meg. Az előzőekben bemutatott, többnyire apró bogarak mellett a kemény fal igétekben szép számmal akadnak igen impozáns méretű fajok is. Jó példa erre a Tiszazugban is elterjedt szarvasbogár (Lucanus cervus). A tölgyesek közismert és jellegzetes bogara korhadó tölgytuskókban fejlődik több éven keresztül. Az imágók nagyságát döntően befolyásolja a lárvakorban rendelkezésre álló táplálék és a környezeti tényezők megfelelő minősége. A könyvekből ismert „tenyérnyi", hatalmas „agancsokkal" rendelkező hímek manapság már valódi ritkaságnak számítanak. Ezzel szemben a tölgytelepítésekben és az ún. ápolt erdőkben meglehetősen hasonló méretű, legfeljebb 5—6 cm-es szarvasbogarakkal találkozhatunk. A kisebbre növő rokon faj, a kis szarvasbogár (Dörens paralellepipedus) jóval igénytelenebb a táplálékául szolgáló fafaj és az egyéb környezeti feltételek tekintetében egyaránt. Ezért jóval gyakoribb, és még a folyók hullámterében, sőt a településeken is előfordul. A Tisza-