Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Tallósi Béla: A Tiszazug maradvány jellegű élőhelyeinek bogárvilága

12. ábra A pézsmacincér az idős füzesek egyre ritkább lakója (Forrás: http://www.hlasek.com) számos igen ritka és természetvédelmi szempontból nagyon értékes eleme — ma úgyszólván kizárólag — a folyók hullámterében maradt fenn. A hullámterekben kimagaslóan nagy bioprodukció figyelhető meg. A folyó által biztosított folyamatos tápanyag-utánpótlás, az elegendő nedvesség és a kedvező hőmérsékleti viszonyok — viszonylag alacsony biodiverzitási szint mellett — a növényzet gyors növekedését segítik elő. Az állatvilágban a kedvező életfeltételek elsősorban az ízeltlábúak bizonyos fajainak nagy egyedsűrűségét eredményezik. Az emberi tevékenység következményeként a hullámterekben napjainkban a növényi biomassza legnagyobb részét a behurcolt özönfajok teszik ki. A fent leírtakkal összefüggésben figyelemre méltó a hullámtéri életközösségek szerkezetének különlegessége. A bekövetkezés és tartósság szempontjából kiszámíthatatlan, rendszerint drasztikus sebességgel történő árasztás döntő hatással van a vízzel elborított területek élővilágára. A hosszan tartó átmentés időszakokban a hullámtér életközösségei fokozatosan átalakulnak, és a mentett oldalról történő bevándorlásnak köszönhetően gazdagodnak. Ilyen időszakokban a hullámtérben — a térszintnek megfelelően — az egykori nyílt ártérhez hasonló mozaikosság alakul ki. Az árvíz időszakosan nagyszámú faj eltűnését okozza, és hatására a térszerkezet tekintetében megnő a homogenitás. A hullámtéri erdőkből hiányzik a valódi cserjeszint, mely helyett az invazív fajokkal nem fertőzött területeken a nyárfélék sarjhajtásai a jellemzők. Napjainkban azonban általánosan a különböző behurcolt özönnövények (gyalogakác, zöld juhar, amerikai kőris) alkotják a hullámtéri erdők cserjeszintjét. A tisztásokon 13. ábra A skarlátbogár védett és NATURA 2000jelölőfáj. A beteg vagy holt fához kötődő társaihoz hasonlóan fennmaradását az iparszerű erdőgazdálkodás veszélyezteti (Fotó: Talló

si Béla) és erdőszegélyeken különböző, részben tájidegen fajokból álló (pl. amerikai aranyvessző) magaskórós társulások tenyésznek. A Tisza mentén a különböző kúszónövények (süntök, amerikai vadszőlő) nagy erdőterületeken alkotnak ún. fátyoltársulásokat. Az árvizes időszakokban megtelepedő spontán fűz—nyár állományok mindenekelőtt a növényevő bogarak (cincérek, levélbogarak,