Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Tallósi Béla: A Tiszazug maradvány jellegű élőhelyeinek bogárvilága

TI S ZAVILA G II. szennyezések, valamint a növényzet leégetése mellett leginkább a meliorációs beavatkozások veszélyeztetik a mocsaras területek vízháztartását és fermmaradását. Szikes tavak A Tiszazugban hiába keressük a vastag sólerakódásoktól fehérlő medrű vízterületeket, mint amilyeneket pl. a Kiskunságból ismerünk. Néhány, a mocsaraknál már említett wetland erősen szikes területtel határos részein azonban a víz vegyi összetétele alapján megállapítható a szikes tó jelleg. Ez utóbbi kifejezetten a természetvédelmi oltalom alatt álló Csépai-fertöre érvényes. A tó vízutánpótlását a csapadék- és talajvíz mellett a partján létesített pozitív artézi kút kifolyó vize biztosítja. Csapadékos periódusokban inkább a mocsárjelleg jut kifejezésre, amit az időnként bekövetkező aszályos években a fokozatos kiszáradás vált fel. A nagy dinamizmussal jellemezhető, és a tipikus szikes tavaknál ismert erősen sós, kopár partszakaszok korlátozott kiterjedése miatt nem jelentős az eddig előkerült sziki bogárfajok száma. Az ilyenek megjelenése faunisztikai szempontból mindenképpen nagy jelentőségű. Az eddig ki6. ábra A parlagi homokfutrinka jól alkalmazkodott a szikes puszták szélsőséges életfeltételeihez (Forrás: http://www.hlasek.com) mutatott sókedvelő futóbogarak közül a legjelentősebb a sötét székifutonc (Pogonus persicus) és a széki törpefutonc (Acupalpus elegáns). A szikes tó jellegű Csépai-, Cserkei- és Inokai-fertőn időnként gyakran kerül szem elé a széki zsuzsok (Sphenophorus piceus), amely az Alföld legnagyobb testű, közel 40 mm-es ormányosbogara. A kátrányszínű, furcsa megjelenésű imágói főleg a nedves, part menti, dús növényzettel borított helyeken fordulnak elő. Ezen élőhelyek esetében fokozottan érvényesek a mocsárrétekre vonatkozó természetvédelmi megállapítások, amit némileg árnyal, hogy a szikes tavak a törvény erejénél fogva védett természeti területnek számítanak. Szikes puszták A Tiszazug szikes pusztái ugyanúgy, mint az Alföld más vidékein, főleg a mély fekvésű vízjárta területeken fordulnak elő. Jellemző rájuk a mozaikos struktúra, ami eltérő életfeltételeket biztosít. A mikrodomborzát változatosságának következtében a talajviszonyok kis területegységenként jelentősen különböznek. Ez utóbbi a növénytársulások összetételét éppen úgy meghatározza, mint a bogáregyüttesekét. A szikes területeken uralkodó szélsőséges életfeltételek miatt élőviláguk sokfélesége is messze elmarad a jobb adottságú gyepekétől. A mozaikos szerkezetnek köszönhetően a tipikus faunaelemek mellett rendszeresen előfordulnak a kedvezőbb adottságú területrészekről bevándorló fajok is. Hasonlóan az Alföld egyéb füves, puszta jellegű területeihez, a szikesek bogáregyütteseiben is a különböző futóbogárfajok vannak többségben. A már említett bevándorlók mellett megtalálhatók a szélsőséges ökológiai feltételeket jól tűrő sziki fajok is. A feltűnően hosszú lábú, fürge mozgású parlagi homokfutrinkát (Cylindera germanica) gyakran figyelhetjük meg ezeken a száraz és forró élőhelyeken. Ez a különleges bogár a szikes puszták mellett szántókon és agyagbányák területén is előfordul. A füves területekre jellemző bogarak a különböző fémfutók, amelyek közül a szikes gyepeken több jellegzetes faj él. A délies elterjedésű sötétlábú bársonyfutó (Ophonus eribri-