Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Varga Lajos: Tegyük védett területté, arborétummá a tiszakürti parkot!
Tegyük védett területté, arborétummá a tiszakürti parkot! 1 I 2~\ Dr. Varga Lajos Let 's turn the Tiszakürt park a protected area — In World War II and the years that followed, part of the dendrology collection was destroyed, in this paper, which was first published in I960 in a journal called Jászkunság, the author was one of the first people urging the rescue of the dilapidated values of the arboretum, and placing them under environmental protection. The writer summarised the necessity of developing a park in 4 points: I. carrying out scientific research; 2. recreation and experience in the open air; 3. making money through the maintenance and development of young trees; 4. strengthening. The efforts conduced to a result: the Tiszakürt Arboretum was placed under local protection in 1971, then in 2000, it gained the title of nature reserve of national importance. A Tiszazug K—Ny-i irányú felező tengelyén fekszik Tiszakürt. Közvetlenül a falu mellett terül el a majdnem 30 kat. holdas park, melyet még a XIX. században telepített a szarvasi Bolza grófokkal rokon Bolza József. Hozzáértő, jóízlésű kertészét Erdélyből — Székelyföldről — hozta ide: K. Tompa Lászlót, aki segített megvetni a szép park alapjait. A park szerényebb és kisebb mása a szarvasi arborétumnak. A Bolzák a fák változatossága mellett a virágok, lágyszárú növények, bokrok, cserjék változatosságára is törekedtek. A fiúnevelő intézetté átalakított kastély előtt valamikor hatalmas rózsaágy volt rengeteg rózsafélével tarkítva, a nagy díszkert akácfélékkel, főleg lilaakáccal kerítve. A park ÉK-i szélén fácánost, a DNY-i szélén teniszpályát és pavilont telepítettek. (Ez utóbbi helyén épült 1960-ban a szabadtéri színpad, mely sajnos, máris elhanyagolt állapotban van: kissé megsüllyedve, körülötte papírosdarabok százai eldobálva.) A kastély előtt létesített Bolza József két pálmaházat is: ezek süllyesztett melegházaiban szubtrópusi és trópusi növények díszlettek. A növénykedvelő gróf ritka virágokat és primőrzöldségeket is termelt. A parkban állandó alkalmazottként főkertész és erdőőr dolgozott. Az utolsó erdőőr, Köböl János 1960-ban halt meg. A főkertész mellett ún. „kertészbojtárok" tevékenykedtek. Olyan nagyarányú mag- és termésgyűjtés, csemetenevelés kereskedelmi célokra, mint a szarvasi arborétumban, Tiszakürtön nem volt. Bolza elsősorban saját gyönyörűségére telepített, és erősen őrködött afelett, hogy idegenek ne tehessék be oda a lábukat. 1945 után megváltozott a helyzet. A Bolzaföldeket (1935-ben 3400 kat. hold) felosztották, a park pedig a tiszakürtiek kezébe került. Azóta szabad a bejárás, a séta, a pihenés, a gyönyörködés a hatalmas fák árnyékában (tölgy, kőris, platán, dió, nyír, nyár, tiszafa, különböző fenyők, stb.), a legrekkenőbb nyáron is üdezöld, füves tisztásokon. Eddig nem is lenne baj, ha ezt a népvagyont kellően meg is védték volna, vigyáztak volna rá, sőt gyarapították volna, az anyagi lehetőségeket hasznosították volna. De eltűntek a kerítések, a pálmaházak, pavilon, fácános, teniszpálya, rózsakert, és eltűnt rengeteg fa is! Az elmúlt évek során magam is láttam, amikor hatalmas fákat vágtak ki, felesleges „ritkításokat" végeztek, s a hatalmas fenyőfákat karácsony tájékán büntetlenül csonkolták „karácsonyfá"-nak. Ma már nehéz megállapítani a kivágott fák számát, fenyőt meg 1 Az írás a Jászkunság című folyóirat 1960. évi 3. számának 100—106. oldalán jelent meg. A tanulmányt betűhíven, változatlan formában közöljük (a szerkesztő megjegyzése). 2 Varga Lajos (1913—2003) a Tiszazugi Földrajzi Múzeum megalapítója és első igazgatója.
