Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Gulyás Katalin: Adalékok Tiszaföldvár oktatástörténetéhez: az izraelita elemi népiskola

Tóra fordításával, majd kommentálásával foglalkoztak. Az erkölcsi szabályok begyakoroltatása a családban történt, a felnőttek példája is a Biblia szellemében folytatott erkölcsös életre ösztönzött. A jesivába 14 éves kor fölött járhattak a fiatalok, itt a Talmud (zsidó hitviták, bibliamagyarázatok gyűjteménye) tanulmányozása és magyarázata folyt a rabbi (eredeti jelentése: mester, tanító) vezetésével.

2 2. A XVIII. század végétől kibontakozó ún. zsidó felvilágosodás nyomán az emancipálódás lehetősége került mind közelebb: a nyelvhasználat, a ruházkodás terén tett engedmények, az életmód, foglalkozás megváltoztatása a befogadó nemzethez való közeledést, alkalmazkodást segítette elő. 1867-ben törvény mondta ki az ország izraelita lakosainak egyenjogúságát minden polgári és politikai jog gyakorlása terén. Ezzel felszabadult az út asszimilálódásuk előtt, melyben az oktatásnak is fontos szerepet szántak. A kérdéssel az izraelita országos kongresszus (1868—69) is foglalkozott. Egyik határozata kimondta, hogy minden hitközség a népoktatásról szóló Eötvös-féle törvénycikk

3 előírásainak megfelelő népiskolát köteles felállítani. Jól mutatja a zsidóság alkalmazkodási hajlandóságát, hogy saját hagyományaik helyett az állami törvényt tekintették mérvadónak a fiatal nemzedékek képzésében. Addig számos zsidó iskolában a heti óraszámok tekintélyes részét még az ún. héber tárgyak tették ki, a továbbiakban a hit- és erkölcstan csupán egy lett a tantárgyak közül. A nemzeti műveltség elemeinek: a valamely hazai nyelven való olvasás és írás, a nyelvtan, a számolás, a természettan és természetrajz „figyelemmel az életmódra és vidékre, melyhez a gyermekek nagyobb részének szülői tartoznak", a „hazai földleírás és történet", a polgári jogok és kötelességek rövid ismertetése, valamint az ének és a testgyakorlás elemi szintű oktatását egységesen szabályozta a törvény felekezettől, iskolafenntartótól függetlenül. A zsidók a felekezeti iskola megtartását — vagy ahol nem volt, létrehozását — létfontosságúnak tartották: ezt tekintették zsidóságuk őrzőjének, megalapozójának. A kongresszus határozatát persze nem érvényesíthették maradéktalanul, hiszen a hitközségek — iskola fenntartására szolgáló javadalmaik nem lévén — csak tagjaik anyagi hozzájárulására támaszkodhattak oktatási infrastrutúrájuk kialakítása és működtetése során. Hamarosan bebizonyosodott az is, hogy a szerteágazó vallási ismeretek tanítására a heti pár óra kevésnek bizonyult. A millennium alkalmából megjelent zsidó iskolatörténeti monográfia

5 szerzői másféle nehézségeket emeltek ki. A legtöbb — zsidók által is lakott — településen a gyermekek szervezett oktatása általában a hitközség megalakulásával egy időben (megyénkben már az 1850-es évek közepétől) kezdetét vette. Nagy gondot jelentett azonban a saját iskolaépület hiánya. Többnyire bérelt lakóházakban rendezték be a tantermeket, a bérleti díjat a tandíjakból, illetve a tagokra kivetett hitközségi és az ún. iskolai adóból fedezték. A zsidó hitközségek anyagi stabilizálódása eredményeként iskoláik többsége az 1880-as évekre került állandó — megvásárolt vagy e célra készült — épületbe, ami véget vetett a gyakori költözködések keltette bizonytalanságnak. Törökszentmiklóson pl. „ ...alacsony nádfedelű hajlék volt ez, s benne 3 tanterem rendeztetett be oly módon, hogy az egyik az udvarra, a másik kettő egymásba nyílott".

6 Még komolyabb gondot jelentett a tanítók személyének gyakori változása. Az oktatás minőségére is rányomta bélyegét, hogy többnyire csak egy évre szerződtették vagy csak ideiglenesen alkalmazták őket. A tiszabői iskolánál pl. „alig akadt egy is, aki 1 évnél tovább működött volna... "

7 E téren is az 1880-as 2 FELKAI L. 1998. ll.o., 13.0. 3 Az 1868. évi XXXVIII. tc. egységesen rendezte a magyar iskolaügyet. Előírta az általános tankötelezettséget 6—15 éves korig, és biztosította a szülők szabad iskolaválasztási jogát. Népiskolákat tarthattak fenn a hitfelekezetek, a társulatok, a magánszemélyek, a községek és az állam. Megszabta az iskolák berendezésének mértékét, a tananyagot, a tanítók képesítését és fizetésük alsó szintjét, tanfelügyelőségeket állított fel az iskolák irányítására és ellenőrzésére. 4 A korszakban az elemi iskolák 95,45%-ál tartotta fenn valamely vallásfelekezet, az 1880-as évektől emelkedett fokozatosan az állami és a községi iskolák száma. 5 A magyar-zsidó felekezet elemi és polgári iskoláinak monográfiája. Szerk.: BARNA Jónás—CSUKASI Fülöp. Bp., 1896. II. kötet (DMHA: 3862-04.) 6 KLEIN Ármin: A törökszentmiklósi izr. iskola. In: BARNA .1.—CSUKÁSI F. i. m. 160—165. o.