Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Gulyás Katalin: Adalékok Tiszaföldvár oktatástörténetéhez: az izraelita elemi népiskola

Adalékok Tiszaföldvár oktatástörténetéhez: az izraelita elemi népiskola Gulyás Katalin* Additional data to the history of education in Tiszaföldvár: the Jewish school — This paper is trying to summarize the sporadic data about the Jewish elementary school of Tiszaföldvár. This school must have been one of the small village Jewish denominational schools operating at various locations in Jász-Nagykun-Szolnok county (e.g.: Tiszavár kony, Tiszaroff Tisza bő, Kisújszállás, Jászárokszállás etc.). Most of them operated only for a short period of time, but due to the considerable destruction of sources, they have sunk into oblivion without leaving any traces behind. Next to the names of some teachers, we only know the names of those students who entered secondary education. Based upon ourfragmented sources, it has become clear, that at the end of the 19

th century all denominations — including the Protestants, the Catholics, the Evangelists and the Jewish — sponsored schools in Tiszaföldvár. During the short period of operation of undivided Jewish classes of 30 or 40 pupils, several students completed their elementary studies who went on to secondary schools. The decline in population of the Jewish communities of the region, the depression of their financial possibilities resulted in the closing down of these schools in great numbers in the 1890s nationwide — the Tiszaföldvár Jewish school shared that fate as well. 1. „A zsidóknak csak dicséretes tulajdonsága az, hogy gyermekét nagy költséggel és örömest taníttatja. Igen ritkán látunk zsidót, ki — még ha szegény is — írni, olvasni, főképpen pedig szcimolni ne tudna... " — így jellemezte a hazai zsidóságot a XIX. század közepén a jeles statisztikus, Fényes Elek. E megfigyelést a későbbi népszámlálási adatok is alátámasztják. A magyarországi felekezeteket tekintve az izraeliták körében volt a legmagasabb az írniolvasni tudók aránya — 1880-ban pl. 71,3%, míg ugyanekkor az analfabéták részesedése a reformátusok esetében 37%, a római katolikusoknál 54% volt, a görög katolikusoknál pedig megközelítette a 90%-ot.

1 A zsidóság átlag feletti iskolázottsága mindenekelőtt a vallási hagyományokon alapult, hiszen a Biblia ismerete, vallási törvényeik és életvezetési szabályaik betartása ősidők óta megkövetelte az írás és olvasás ismeretét, az egész életen át tartó tanulást — legalábbis a férfiak körében. Zárt közösségeikben évszázadokig a tanulás számított a legfőbb értéknek, a társadalmi hierarchia csúcsán a szent iratokban és az azok kommentárjaiban jártas ember állott. A befogadó keresztény társadalmakban elfoglalt helyzetük, a XVIII. század végétől megkezdődő közeledésük-beilleszkedésük és túlnyomórészt kereskedelemmel kapcsolatos foglalkozásaik a világi jellegű tudás felértékelődését eredményezték. Gyermekeik nem születési előjogaiknál fogva, annál inkább megszerzett tudásuk, magasabb képzettségük révén érvényesülhettek, s ez fokozatosan mind a közép-, mind a felsőfokú oktatásba való bekapcsolódásra késztette őket. Magyarországon az első világi jellegű zsidó iskola 1782-ben Sopronban nyílt meg, ahol német nyelven folyt az oktatás. A nem vallásos irányultságú iskolák száma kezdetben igen lassan emelkedett, így a zsidó gyermekek többsége sokáig a chedereket, illetve a jesivákat látogatta. A chederbe már 3—6 éves korukban kezdték járatni a fiúkat, ahol a vallási ismeretek alapjait szerezhették meg, s imádságokat, héber írást és olvasást tanultak, a nagyobbak pedig a * Történész-muzeológus. Damjanich János Múzeum, 5000 Szolnok, Kossuth tér 4. E-mail: gkata@djm.hu 1 FELKAI László: Zsidó iskolázás Magyarországon 1780—1990. Bp., 1998. 17. o, 47. o.