Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai I. (XVIII-XIX. század)

emlékét (Tóköz, Rétlapos, Sárgapart, Hosszúhát, Hajlás, Korhány, Bokros, Körtvélyes, Nádas, Szőlős-halom, Búzás-sziget). A kataszteri térképeken mindössze hat olyan név van, amely egy-egy állatfajta elkülönített legelőjére 16. ábra. A juhász állatgyógyító készsége (Tiszakürt, 1977. Fotó: Barna Gábor) 17. ábra. A birka körmölése (Tiszakürt, 1977. Fotó: Barna Gábor) utal (pl. Göböly-, Ökör-, Borjú-járás). A mai névadásban mindössze három ilyen név maradt fenn: Tehenes, Bivalyos, illetve Csikós-ér. Ezek vizsgálata egyértelműen azt mutatja, hogy sem a ma élő, sem a kataszteri térképeken fel18. ábra. A birka végbelének bekenése kerozinnal férgesedés ellen (Tiszakürt, 1977. Fotó: Barna Gábor) lelhető, sem a Pesty-féle gyűjtésből származó legelőnevek nem utalnak közvetlenül az állattartás tenyéré. A legelők sokkal inkább megőrizték a korábbi térszínformákra, táji jellegzetességekre utaló neveket, a lecsapolás előtti természeti állapot képét, mint gazdálkodását. Ez egyben világosan jelzi, hogy a Tiszazug gazdálkodását elsősorban a víz, a víz mozgása, kiöntései határozták meg.

24 Az uradalmakban az esztrengában fejték a juhokat a fejős juhászok. Segítője egy bojtárgyerek volt, aki egyenként felhajtotta az egy helyben ülő fejőnek juhokat. A lótartás jelentősége egyre csökkent, a jobbágyfelszabadítás után paraszti szinten csak egy pár lovat tartottak munkaállatként, holott korábban még ők is nyári méneseket tulajdonoltak, nemcsak az uradalom. A lótartáshoz hozzá tartozott az éjszakai legeltetés, ami a lovak pihentetése és feljavítása szempontjából fontos volt. Nagyon sokszor tilosban legeltettek, megdézsmálva a földesúr rétjeit, szántóit. Major Bálint szerint még a 24 SZABÓ L., 1989. 173. o. — Ez utóbbi Csíkos-ér is lehet.