Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai I. (XVIII-XIX. század)

3. ábra. Kipányvázott tehenek (Tiszakürt, 1977. Fotó: Szabó László) s lté s it kívánjuk". Mindezeket az intézkedéseket az urbáriumra hivatkozva készítik el, s „az Urbáriális Regulationak értelmihez képest" kívánják kivitelezni. Már most előrebocsátjuk, hogy az új birtokigazgatóknak nem sok mindent sikerült megvalósítaniuk az intézkedésekből. Benne foglaltatik azonban az urbárium előtti és az azt követő állapot, amelyből az állattartás és az egész gazdálkodás rendje elemezhetővé válik, ugyanakkor benne vannak a célok és az el nem ért törekvések, amelyek hiányoztak a kürti uradalomból ahhoz, hogy az egy jól funkcionáló majorság legyen. Egy távoli országrészben élő birtokos család jövedelmező birtokot szeretett volna a Tisza mentén kialakítani. A népesség, melynek egy része — egyik helyről a másikra húzódva — átvészelte a török uralmat, elsősorban az állattartásból élt. Mind a túlélő, mind az ideérkezett családok az elvadult táj adottságaihoz igazodva, meglehetős szabadsággal élték a tájat. Valamiféle rendet kellett teremteni, hogy egy ilyen táji és társadalmi környezetben jövedelmező uradalmi gazdaságot szervezhessenek. Ezért keletkezett az instrukció jogalapja pedig az urbárium volt. Átmeneti az az állapot, melynek képe kibontakozik a forrásból: az egyik oldalon a szabad használatú helyi lakosság, a másik oldalon egy alig kiépült birtok állt. Erdekeik természetszerűen ütköztek, az instrukció ennek ellenére nem volt jobbágyellenes. Mint ahogy a földvári Podmaniczky birtokon, a jobbágyok érdekeit itt is figyelembe vették, bizonyos szabadságot adtak nekik. Ezt megerősítendő idézzük az instrukció egyik részletét. A földesúr által használt Ságpusztáról szólva arról az áldatlan állapotról számol be, hogy a kürtiek annyira megélik Ságon az allodiális marhajárást, hogy az uraság gulyája augusztusban már csak „ kopár mezőt " talál. Ezen a tiszttartónak az urbárium értelmében változtatnia kell. Ám hozzáteszi, hogy ,,...a' Tiszttartó alább szabott rendhez alkalmaztattván szorosan magát a 'Jobbágyokat abban is regulázni el ne mulassa, meg adván mindazonáltal nékiek is, a ' mi az övék... " Mondhatnánk, hogy a húsz évvel korábban kelt urbáriumnak kívánt érvényt szerezni meglehetős rugalmassággal, a meglévő állapotokat (szokásjog) is figyelembe véve. Kiderül, hogy a jobbágyok a robotot sem nagyon teljesítik, ezért az ilyen Jobbágyok büntetésiről kegyelmesen emaniált Norma szerént, minden tekintet nélkül és kivált most első zsengéjiben megbüntettessen, annál inkább is, 4. ábra. Száradó tejesedények a kócsagján (Tiszakürt, 1978. Fotó: Szabó László) hogy Ujj Tisztinek leg inkább arra kelletik tzélozni, hogy a' mennyiben szoros, annyiban igazságos kormányzása által a' Jobbágyoknak mind magához való szeretet it, mind pedig félelmét meg nyerhesse". Azaz a szigorú, de igazságos fegyelmezést nem zárhatjuk ki. Azzal nem kívánunk foglalkozni, hogy a földesúri utasítás milyen más, ez idő tájt született instrukciókkal rokon, de hangsúlyozzuk, hogy az a tiszazugi sajátosságokra szabott, a birtok és az ott uralkodó állapotok kiváló ismeretéről tanúskodik. A dokumentum rendezte a jobbágy és a földesúr viszonyát, valamint a földesúri és a jobbágyi földek használatát. Ahogyan Szabó István az utasítást bemutató cikkében megállapítja: „...több évvel a Urbárium kihirdetése