Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Varga Lajos: A tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum a földrajzpedagógia szolgálatában

„jön" a tanulmányi utakra, a készült fényképek megjelennek a gimnáziumi KISZ-szervezet fali­újságján, a múzeum kiállításain, a földrajzi szertár folyosói kiállító szekrényében, a községi párt­bizottság hirdetőtábláján stb. A látottakat alapo­san megbeszéljük a földrajzi szakkör összejöve­telein, a gyerekek előadásokat tartanak, ezeket kisebb-nagyobb intenzitással megvitatják. A napokban pocoklyukak tömését végeztük a tiszaföldvári határ egy részében. Egy félig lehor­dott kurgánon haladt át az egyik csoport. Egyszer csak megjelenik nálam két földrajzi szakkörös: „Lajos bácsi!'Eleket a kó'kori cserépdarabokat találtuk! Egy kicsit bátra maradunk, és összegyűjtjük a múzeum­nak, egyszer meg majd kijövünk csak ezért!" Ez már öntevékenység, nagy eredmény! Valóban: egy kő­korszaki telephelyet „fedeztek fel" a gyerekek önállóan, mindjárt mutat­ták is, hogy morotvaszélen van a kurgán. A valóság kedvéért ide kell írnom azt is, hogy a „jámbor" olvasó ne fűzzön nil sokat munkánkhoz és eredményeinkhez. Ebben a munká­ban csak a leglelkesebbek, a legér­deklődőbb, a korán meghatározot­tan pályát választók vesznek részt leginkább. Olyanok, akik vállalják a napi 60-70 kilométert a kemény kerékpárnyergen, 20-25 kilométert gyalog, néha még többet is. Mindeh­hez a fiatalok és az öreg tanár el­szántsága, „megszállottsága" szük­séges! S a begyűjtött cserépedénvek, talaj minták, kéziratok, térképváz­latok, tiszazugi vonatkozasd írások, népi írások, löszbabák, löszcsigák, régészeti leletek, régi munkaeszkö­zök, őrlőkövek stb. megbeszélése és értékelése nélkül nem meg)' mindig zökkenő nélkül! A 15—18 éves fiatalok sokszor csak a sporttelje­sítményt, csak a romantikát érzékelnék. „60 kilo­métert tettünk meg földúton ennyi és ennyi idő alatt!", „Alicsodajó volt a tőserdői kökény!", „Micsoda »klasszj< volt áthatolni a% alpári Holt-Tisza vizenyős, turjányos részén!" stb. Sok pedagógiai „gyötrelembe", öt­letbe, gondolkodásba került szegény öreg tanár­nak, hogy a romantikus, fizikai csúcsteljesít­ményekre beálk'tott fiatalok fejébe minél több ér­telmes, megalapozott természeti és gazdasági geografikumot építsen be. Még jól összeszokott, 1—2 éve összetömörült csoportnál is újból és újból meg kell küzdeni azért, hogy konkrét, ala­pos és ellenőrzött földrajzi ismereteik legyenek. I 'arga IMJOS ex librise De lassan — ki-ki adottságai, képességei szerint — megtanul „földrajziul" fényképezni, gondol­kozni, látni, értelmezni. Egyik legnehezebb feladat az elkészült fény­képek földrajzos szelleméi magyarázó szövegei­nek megszerkesztése. E téren még nem nagyon dicsekedhetem nagy és átütő sikerrel. Pedig több mint 4000 darab fényképe van a múzeumunknak részletes, sokrétű magyarázatokkal. Ott vannak állandó és időszakos kiállításaink fényképei is, de ezek önmagukban nem „inspirálják" a nézciket arra, hogy maguk is hasonló szövegekkel tudja­nak fényképeket ellátni, pedig minden kiállí­tásunk rendezésében részt vesznek a földrajzi szakkör tagjai. Nincs más hátra: gyakoroltatni kell! Igen nehéz a régi paraszti fukarságból szár­mazó helytelen „fényképezési öko­nómiát" felszámolni, azt ti., hogy ne csak arcokat, személyeket fényké­pezzenek, hanem tájakat, földrajzi objektumokat is. Kevés még az eredmény, de az ilyenek, sok más jó földrajzos tulajdonságukkal, eljut­nak az Országos Középiskolai Ta­nulmányi Versenyig is. Nemcsak fényképeket próbálok földrajzi mó­don magyarázni, hanem képes le­velezőlapokat, folyóirat-kivágáso­kat, festőművészeti reprodukck'ikat is. Néhány diákommal már ott tar­tok, hogy észreveszik a talajeróziót Szinyei Merse képén, vagy a glaciális teknővölgyet, a mediterrán színeket és hangulatot Csontvárynál. Sok türelmes „aprómunkát" kíván ez a feladat. Igen érdekes két olyan képet összehasonlítani, ahol az egyiken 40—50 évvel ezelőtti állapot van, a másikon pedig a mai állapot pl. egy településen. Lassan fedezik fel a fejlődést, a különbségeket. Legjobban az bánt, ha valamit aztán végképpen nem tudnak megmagyarázni, hanem nekem kell elmondani. Tanári csőd! — mondom én „ön­kritikusan". Múzeumunk évek óta szervez a helyi gimná­ziummal karöltve közös gyűjtő- és kutatótábort valamelyik hegységünkben. Ehhez némi anyagi segítséget nyújtanak illetékes felsőbb szerveink is, de sohasem eleget! A múzeum fő feladata termé­szetesen a tiszazugi geografikum kutatása, évi munkánk nagy részét ez a munka teszi ki, de nem zárkózunk el más területektől sem. Alföldi diákok részére rendkívül izgalmas egy vulkáni vagy mészköves-dolomitos területen szervezett 2—3

Next

/
Thumbnails
Contents