Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Varga Lajos: A tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum a földrajzpedagógia szolgálatában

TJSZAVJLAG I. hetes mozgó- vagy állótábor. Ennek már szervezésében, majd a lebonyolításban is részt vesznek a helyesen értelmezettt demokradkus centralizmus szellemében. (Itt ezt nagyon jól megtanulhatják!) A gondos előkészítéshez tartozik a tudományos előkészítés, amihez gazdag anyag van a múzeum könyv- és folyóirattárában, térképtárában. Tanulmányozzák már áprilisban, májusban a tervezett hegység minden felépítő kőzetét, esetleg az ott található érceket, ásványokat, történelmi és más megismerni valókat. így valamennyire előre megismerik a résztvevők azt a területet, ahol 2-3 hetet szándékoznak eltölteni. Felemelő érzés a tanárnak, ha diákjai — lelépve a vonatról, kisvasúiról, autóbuszról — felismerik néha (nem mindig!) az iskolai évben tanulmányozott táj egy-egy részét, egy-egy kőzetet, észrevesznek gazdasági földrajzi jelenségeket, objektumokat. Persze, nem mindenki. Vannak lelkes kiscsacsik is, akik nagyszerű bevásárlók lesznek, nagyszerűen építik a tábori tűzhelyet, csak éppen a mészkövet cserélik össze valami mással minduntalan. Ezért kell őket folyton „biztatni", mozgatni, kérdezősködni, ügyeskedni, rávezetni. Aki magától rájön természeti és gazdasági földrajzi okokra, jelenségekre, tényekre, adottságokra, perspektívákra, hibákra: „megérett" arra is, hogy rábeszéljük az országos középiskolai tanulmányi versenyen való részvételre. Nem mindig sikerül. A gyűjtő- és tanulmányi táborokban sok száz kőzet, ásvány, ipari nyersanyag, építőipari alapanyag, természeti földrajzilag felhasználható tárgy stb. gyűlik össze barangolásaink során. Ezek mind a múzeum leltári anyagát, leltári értékét növelik, és mind több időszakos kiálk'tásunkhoz járulnak újabb és újabb anyaggal. A begyűjtött anyag tisztításában, lemosásában, rendezésében, csomagolásában itthon segítenek a földrajzot kedvelő diákok is. Tapasztalatom szerint ilyenkor is, egyszerű manuális munkáknál is sok és jó anyagismeretre tesznek szert. A látszólag egyszerű mosási, sorolási munka egyben tanulást is jelent: ismerkedést a felszínt felépítő anyagok változatosságával, tulajdonságaival, a közbeszúrt magyarázatok révén pedig ipari és egyéb felhasználhatóságukkal. Igen nagy jelentősége van múzeumunknak az országos középiskolai tanulmányi versenyen földrajzból dolgozatot író tanulók munkájában! A földrajzi profilú múzeum könyv- és folyóirattára elég gazdag régi és korszerű földrajzi munkákban. A Földrajzi Közlemények, Földrajzi Értesítő, Földgömb stb. hozzáférhető évfolyamait, számait beszereztük, nemkülönben a Földrajzi Zsebkönyveket, Nemzetközi Almanachokat. Rendszeresen előfizetünk a Földrajzi Közleményekre, Földrajzi Értesítőre, Földtani Közlönyre, A Földrajz Tanítására, Jászkunságra, de megvásárolunk más folyóiratokat is, a járatott napilapokat évek óta kötetenként leltározzuk, felhasználjuk. Könyvtárunkba az Akadémiai Kiadó és más kiadók földrajzi, földtani, éghajlattani, talajtani, gazdasági földrajzi művei majdnem mind megvannak. Egyetemi tankönyveket, rotaprintes egyetemi jegyzeteket, a KPTI (ma: OPI) földrajzi tartalmú kiadványait lassan mind beszerezzük, a különféle statisztikai kiadványokból is szép kötetszámmal rendelkezünk — természetesen a rövid fennállási időkhöz és a szűk, hivatalos anyagi kerethez képest. Ez a könyv- és folyóirattár méizeumunkban rendelkezésükre áll a dolgozatíróknak külön, télen fűthető „kutatószobá"-ban, amelyben senki sem zavarja őket, ők sem minket a munkánkban. Időnként benézek hozzájuk, s ha van valami „probléma": Szókratész modorában megkíséreljük megoldani azt, vag\' kapnak egy szakirodalmi utalást, ahol utánanézhetnek. Ha szorgalmasan, csendben és eredményesen dolgoznak: egy-egy csésze „dupla" is bekerül néha hozzájuk. — Persze, így leírva, minden igen simának, gördülékenynek, szinte idillikusnak látszik. Nem egy jó földrajzosom, az országos középiskolai tanulmányi versenyen részt vevő tanítványom azonban tanyáról került be, és vasárnaponként a diákszállásról újbcil tanyára kerül ki látogatóba, meg élelemért, tiszta ruháért. Jó részük nem tanul és nem tanult latin nyelvet, eg}' részük nálunk tanulta meg a cirill betűket, az első atlaszát nálunk vásárolja. Az elvont gondolkodásba bele kell őket vezetni, néha „szelíd erőszakkal" belekényszeríteni — saját érdekükben, hog}' boldogulni tudjanak, hogy legyenek valakik az érettségi után, ne kallódjanak el. Amíg ezek a különben tehetséges, de előképzetlen, primitív körülmények között élő gyerekek biztosan helyre rakják fejükben a triászt meg az eocént, pleisztocént, a termelési mód két oldalát, a munkatermelékenységet, a különféle összefüggéseket, addig szegény tanár fején újfent már hajszálak szürkülnek meg. Van persze fájó pedagógiai „csődöm" is! Nem is egyszer! A következőkben leírt diáktípus szinte évenként jelentkezik tanulmányi versenyre rendszeresen. Príma földrajzi érzéke van, a geografikumot gyorsan és helyesen ismeri fel önállóan. Ragyogó, azonnal jelentkező meglátásai még a 26. éve tanító vén tanárt is megtévesztik, mert elméletben és terepen is „felragyog"! De nem izzik!