Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

FÖLDRAJZI GYŰJTEMÉNYEK, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁRLATOK - Hír János: Évmilliók üzenete Nógrádban

4. Korai oligocén kor (32 millió évtől 28 millió évig) Ezen a ponton el kellett térni az általános földtani időskálától, mivel Nógrádban az oligocénmiocén határmegvonás nehézségekbe ütközik. Jellegzetes nyugat-nógrádi képződmények a Tardi Agyag és a Hárshegyi Homokkő. Eléibbi oxigénmentes tengerfenéken képződött, míg az utóbbi sziklás partok közelében rakódott le. A Romhány közelében fekvő felhagyott kőbányákban gyűjtötte be a kilencvenes években f legedéís Péter magángyűjtő azt az értékes ősmaradványanyagot, mely a Hárshegyi Homokkő faunáját reprezentálja. Például a Chlamys biarritzensis kagylófaj különböző méretű példányait, fúrókagylók által „összerágott" uszadékfát, növényi lenyomatokat, fenyőtobozt és terméseket. Ezek legszebb példányai a kiállításban láthatók. Felsőpetény közelében több évtizedig bányászták a kerámiaiparban értékes nyersanyagnak számító, Hárshegyi Homokkőbe települt nemesagyag-telepet. Az egykori felszíni bányában egy kisebb barnaszéntelep és egy gipszkristályokat tartalmazó agyagréteg is tanulmányozható volt. A mélyművelésű bányában másodlagosan keletkéz tek óriás méretű gipszkristályok. Az innen származó nagyméretű ásvány- és kőzetminták a látogatók által is megtapinthatok. 5. Késői oligocén (Hgerien) és korai miocén (Eggenburgien) korszakok (28 millió évtől 18 millió évig) Észak-Magyarországon az oligocén végi tengerben vastag, egynemű, finomhomokos iszap képződött, melyet a geológusok slírnek, a báMesterséges barlang (remetelakás) a sóshartyáni Kőlyak-oldalban. Pétervásárai 11omokkó' Formáció nyászok apokának neveznek (Szécsényi Skr). Nógrádban nag}' területen található a felszínen. A tengermedence peremén ekkor rakéidott le a Pétervásárai Homokkő. Leglátványosabb előfordulása a sóshartyáni Kőlyuk-oldal, ahol meredek sziklafalat alkot, és amelybe a XVIII. századi remeték mesterséges barlangot vájtak. Az üledékképződés a miocén elején változatlanul folytatódott. A tenger uralma az eggenburgi korszak végéig tartott, amikor Észak-Magyarország jelentős része újra szárazulattá vált. A miocén Nógrádban különösen változatos és gazdag ősmaradványanyagot hagyott ránk, ezért a kiállításban a miocén korszakokkal is részletesen foglalkozunk. íme a korai miocén képződmények néhány kiállításban szereplő kagylófaja (az anyag a Magyar Természettudományi Múzeum tulajdona): Flabe/lum sp., Kiskérpuszta, Pecten hornensis, Kisterenye, Arany-hegy, Ostrea lamellosa, Kisterenye, Elő-domb, Cardium hoernesianum, Kisterenye, Arany-heg}', Cardium burdigalinum, Kazár, Fatraria sanna major, Kazár, Pinna tetragona, Kazár, Chlamys sp., Kazár, Chlamyspalmata, Karancsalja, Arca jichteli, Kazár, Cassis sp., Ipolytarnóc, lurricula rustica, Ipolytarnóc, Anomia ephippium, Szandaváralj a. Ezek mellett őslénytani kuriózum a Mátraszelén talált homokkőlap tele kígyókarú tengeri csillagokkal (Ophiuroidea), melyet Prakfalvi Péter ajándékozott az intézménynek. 6. A. korai miocén eggenburgi korszak szárazföldi faunája Az eggenburgi korszak legvégén a Salgótarjáni-medencében folyóvízi-mocsári üledékösszlet (Zagyvapálfalvai Tarkaagyag Formáció) képződött, melyből több ősormányos-maradvány is előkerült. A leletek különleges fontosságúak az úgynevezett „ormányos dátum" szempontjából. Az elefántfélék ugyanis az oligocén során Afrikában alakultak ki. Legkorábbi képviselőik sertés nagyságúak voltak. Mivel a kondnens óriási sziget volt akkoriban és csak a miocén elején jött létre az első szárazföldi kapcsolat Eurázsia felé (a mai Szíria irányába), ezért az elefántok ősei hosszú időn keresztül Afrikában maradtak. Ennek pontos ide-