Tiszazugi Tudósítások, 2014 (1. évfolyam, 1. szám)
2014-07-01 / 1. szám
2 TISZAZUGI TUDÓSÍTÁSOK 2014. július Folytatás az 1. oldalról. A háborúba bekapcsolódó országok sorát az Amerikai Egyesült Államok és Görögország zárja. Az Amerikai Egyesült Államok korábbi békepárti álláspontját feladva 1917. április 6-án az Antant oldalán lép be a háborúba. Görögország 1917. június 12-én üzen hadat a Központi Hatalmaknak. A háború óriási méreteit a háborúban résztvevő országok nagy számán túl jól érzékelteti az is, hogy a haditevékenységek nem csak szárazföldön, hanem vizeken, tengereken, óceánon és a levegőben is folytak. Megemlítem, hogy az I. Világháború legnagyobb tengeri csatáját 1916. május 31-én és június 1-én vívták, Dánia legnagyobb egybefüggő területének Jylland félszigetnek a közelében. A tengeri csata hadászati eredménye döntetlen. Veszteség élőerőben 6 000 brit tengerész és tiszt. A németek embervesztesége 4 500 fő. Ugyancsak a háború nagy méreteit mutatja az is, hogy több nagykiterjedésű front jött létre. Ezek közül csak néhányat említek. Keleti front. A Központi Hatalmak és Oroszország összecsapásának fő hadszíntere. Jelentős és gyakori arcvonal eltolódások jellemzik. A hadműveletek 1918-ra a Központi Hatalmak sikereivel zárultak. Ez a front azonban az 1917-es orosz forradalom és az Amerikai Egyesült Államok hadbalépése miatt nem gyakorolt hatást a háború kimenetelére. A háború kezdetén az Osztrák-Magyar Monarchia 1 800 000 fővel, az oroszok 3 420 000 fővel vettek részt a haditevékenységekben. (Ez a létszámbeli különbség mindvégig megmaradt, sőt az orosz mozgósításokat követően még nőtt is.) Olasz front. Ezen a fronton olasz és más Antant egységek harcoltak az Osztrák-Magyar Monarchia csapataival és az idevezényelt szövetséges német segédcsapatokkal. Az Antant Olaszországnak ígérte Dél-Tirolt, Triesztet, az isztriai partvidéket és az Albánia fölötti protektorátust. Ebből adódóan kezdetben, nagyon határozott olasz támadó fellépés bontakozott ki, ami viszonylag hamar kifulladt és így, ezen a fronton is állóháború alakult ki. Román front. Miután 1916-ban a Bruszilov offenzíva visszaszorította az Osztrák-Magyar Monarchia erőit, Románia az Antanthoz csatlakozott. 1916. augusztus 17-én az Antant és Románia titkos szerződést írt alá, mely a Tisza vonaláig a románoknak ígérte a Monarchia és Magyarország területeit. Románia 1916. augusztus 27-én este 9 órakor hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, de fél órával korábban csapatai már megindították a támadást, megkezdték Erdély elfoglalását. Mintegy 50-70 kilométert nyomultak előre, utána a támadásuk kifulladt. Később az Osztrák- Magyar Monarchia német segítséggel ellentámadást indított, kiszorította a románokat Erdélyből és 1916. decemberében a Központi Hatalmak csapatai elfoglalták Bukarestet. Balkáni front. A Balkán félsziget területén húzódott. A hadviselő felek 1914-től a háború végéig harcoltak, váltakozó sikerrel. Bulgária a Központi Hatalmak mellett. Szerbia, Montenegró, Románia, és utóbb Görögország is az Antant hatalmak oldalán. Nyugati front. Ezen a fronton csak kisebb létszámú osztrák-magyar elitkötelékek vettek részt a harcokban. Az ide vezényelt egységeknek jelentős túlerővel, anyagi fölénnyel rendelkező ellenséggel, bombázásokkal és gáztámadásokkal kellet szembenézni. (Szálasi Ferenc - a későbbi nemzetvezető - ezen a fronton harcolt főhadnagyi rendfokozatban, egy rohamzászlóaljat vezetett.) A továbbiakban a harceljárásokban, a hadműveletek, a hadászati tevékenységek megvívásában bekövetkezett változásokról. Feltétlenül említést érdemel, hogy a háborúban szembenálló felek kivétel nélkül néhány hétig, néhány hónapig tartó, gyors lefolyású háborúra számítottak. Az élet, a gyakorlat más irányt szabott. - Állóháború alakult ki. - Megmerevedett arcvonalak. Szinte mozdulatlanságba dermedt szembenálló századok, zászlóaljak, ezredek és hadosztályok néztek egymással farkasszemet, akik jobbára az éjszaka, a természetes és mesterséges köd leple alatt próbálták magukat beásni, lövészárkokat, tüzelőállásokat, fedezékeket kiépíteni, az ellenség különböző intenzitású, esetenként szórványos tűzhatása alatt. Mit jelentett ez a végrehajtó katonákra nézve? Mindenekelőtt azt, hogy hetekig, hónapokig: fagyban, hóban, esőben, sárban, hiányos felszerelésben, papírtalpú bakancsokban, elhasznált, elkoszosodott ruházatban, a melegedési, pihenési, tisztálkodási lehetőségek nélkül, esetenként letetvesedve a lövészárkokban, a tüzelőállásokban kellet maradniuk. Gyakorta élelem nélkül, több esetben az elpusztult, csonttá fagyott lóból lefűrészelt, lefaragott, fagyos nyers húst fogyasztva. Ehhez társult még az is, hogy időről-időre csökkenő mennyiségű lőszer, kézigránát, robbanó anyag, gyógyszer, kötszer, fertőtlenítőszer, fájdalomcsillapítók, a sérültek, a súlyosan sebesültek ellátásához nélkülözhetetlen anyagok hiányával kellett a nappalokat és a még több veszélyt jelentő éjszakákat átélni a harcoló magyar katonáknak. Nyilvánvalóan közöttük voltak azok a tiszaföldvári katonák is, akiknek a neve olvasható a I. Világháborús emlékművünkön. - Reményeink szerint - jó szándékú emberek, tevőleges hozzájárulásával - már a közeljövőben ugyanitt lesz olvasható, annak az 54 tiszaföldvári katonának a neve is, akikre a közelmúltban végzett kutatómunka derített fényt. Az elmondottak, a katonák kínzó gyötrelmein és szenvedésein kívül arra is rámutatnak, hogy a politikai és a katonai vezetés, a harcoló és a harcbiztosító csapatok felkészületlenek voltak. Bár mozgósítási, felvonulási és egyéb tervek készültek, a háború megvívásának hogyanja, metodikája, kellő alapossággal nem került kimunkálásra. Ez számottevően járult hozzá a veszteségek, az emberáldozatok számának növeléséhez! Ettől eltérő, kedvező tapasztalat, hogy az alegység - a szakasz, a század, a zászlóalj-parancsnokok egy részének jó helyzetértékelése és gyors döntése eredményeként számos esetben kisebb harci sikerek következtek be. Ezek révén, az adott helyen harcoló katonák tízei, százai menekültek meg a haláltól, vagy az egész életükre kiható súlyos sebesülésektől. Egykori frontharcos katonák, fennmaradt, viszszaemlékező elbeszélései, a lövészárok falára fektetett papírlapra írt, a hozzátartozóknak küldött levél néhány mondatos szövege szól elismerően ezeknek az alegységparancsnokoknak az emberségéről, határozottságáról, bátorságáról. Ezek a harci cselekedetek azonban, a hadműveletek menetét és kimenetelét nem befolyásolták, mégis a legnagyobb tisztelettel kell beszélni róluk, mert a katonák életének megmentéséért érzett felelősséggel követték el azokat. Tették ezt olyan viszonyok és körülmények között a harctéren, ott ahol nincsenek piszkozatok, ahol nincsenek próbák, ahol mindent vérrel írnak, mindent, az elejétől a végéig, az első betűtől az utolsóig. A háborús cselekmények során főként 1916-tól új technikai eszközök, új fegyverek is alkalmazásra kerültek. A technikai eszközök között kell megemlítenem a drótnélküli hírközlés eszközeit, a gázálarcot, a nagyobb védettséget biztosító vassisakot, a léggömböket, a léghajókat, a fényképezőgépeket, a távcsöveket, a periszkópokat, az ejtőernyőket, a mesterséges ködösítő eszközöket, és gyújtóanyagokat. A fegyvereket illetően új típusú gyalogsági és tüzérségi eszközökről, géppuskákról aknavetőkről, különféle űrméretű ágyukról és lövegekről, harckocsikról, repülőgépekről, hajókról, tengeralattjárókról, a britek által megépített első repülőgép-anyahajóról lehet szólni. Csaknem a végére hagytam a lángszórót (iszonyatos fegyver!), amit egy makói születésű, Szakáts Gábor nevű magyar mérnök alkotott meg, a több mint 300 szabadalmazott találmánya egyikeként. Az ő neve egyedüli magyarként szerepelt az 1920-ban összeállított háborús bűnösök névsorában. A franciák szorgalmazták elítélését. - Nem lett belőle semmi! Az eddig ismertetett fegyvereken túl alkalmazásra kerültek vegyi fegyverek is. Mustárgáz, klórgáz, foszgén, arzénvegyületek és egyebek. Alkalmazták a vegyi fegyvert az oroszok, a németek, a franciák és az angolok is. Megfelelő gázálarc hiányában a lövészárkokban lévő katonák gáztámadáskor bevizezett, lepisilt zsebkendőkkel, rongydarabokkal fedték be arcukat, így próbáltak védekezni. Meg kell említenem, hogy a hadban álló felek a háború során nagyszámú új, a vegyi fegyvert célbajuttató eszközt alkottak. Ezek: a gázbomba, gázzal töltött tüzérségi lőszer, gázgránát, gázpalackrobbantás, gázvetés aknavetővel, gázfújás széllel és/ vagy nagyteljesítményű ventillátorokkal. Sajnálatos, hogy a vegyi fegyver alkalmazása következtében 880 000 katona vesztette életét, és több százezren szenvedtek egész életükre kiható súlyos sérüléseket. A HÁBORÚS VERESÉG OKAIRÓL Az Antant országaihoz képest jelentősen kisebb gazdasági potenciállal rendelkező, több fronton lekötött, nemzetiségi problémákkal terhelt, a háború során egyre inkább a Német Birodalom alá rendeződő Osztrák-Magyar Monarchia vereséget szenvedett, az I. Világháború végére szétesett, átadva helyét több utódállamnak. A korábbiakban a vereség okai közül néhányat már említettem, most azokat kiegészítve kell szólnom: Redl ezredes árulásáról. Az osztrák-magyar kémelhárítás fejeként dolgozó, de az orosz titkosszolgálattal egészen 1913-ig együttműködő Alfréd Redl az oroszoknak átadta az Osztrák-Magyar Monarchia mozgósítási és felvonulási terveit. Nemzetiségi problémák. - Az I. Világháború során mindkét szövetségi rendszer kapcsolatok kiépítésére törekedett a szembenálló hatalmak lázadóival. Talán az egyik legismertebb példa, a német vezérkar Lenin 1917-es hazatérését lehetővé tevő támogatása, de ezenkívül más szervezetek és más országok is segítették, pénzelték és támogatták őt. Ez nem egyedüli sajátosság, minden kisebb nagyobb helyi háborúkban, forradalmakban, a II. Világháborúban is tetten érhető volt, és napjainkban is így van ez. Gazdasági háttér. - A nagymértékű sorozások súlyos munkaerő hiányhoz vezettek. Ennek következménye, hogy a termelékenység lecsökkent. A kenyérgabona termelése a békeidőkhöz képest 1916-ra Уз-ára, 1918-ra У-éré esett vissza. Nőtt az infláció, a feketézés elképesztő méreteket öltött, a reálbérek 50-70%-al csökkentek. Mindez leginkább a kiskeresetűeket, a munkásokat, a mesterembereket és a kishivatalnokokat sújtotta. A hadvezetés hibái és a felkészületlenség. - A nem megfelelő helyzetértékelésekből adódóan gyakorta irreális célkitűzéseket fogalmaztak meg. Több esetben téves következtetéseket vontak le, a vezérkarok és a vezérkari főnökök. A támadásokat erőltették akkor, amikor annak feltételei hiányoztak. A Monarchia hadvezetési stílusát túlhaladta az idő. Mindezeken túl a Monarchia serege, műszaki, logisztikai és hadigazdálkodási szempontból sem készült fel megfelelő mértékben a háborúra. És most a legszomorúbb és a legfájóbb tényekről, a háború következményeiről szólok. A hadban álló felek katonái nem kíméltek semmit, könyörtelenül romboltak, pusztítottak mindent. Fáradságos munkával létrehozott építmények, lakóházak, utak, hidak, vasutak, ipari létesítmények, kulturális és művészeti értékek, múzeumok, könyvtárak, iskolák és kórházak sokasága pusztult el a háború dúlta területeken. Ehhez társult még a betakarítatlan mezőgazdasági termények, a megműveletlen szőlők, gyümölcsösök és szántók, a parlagon hagyott földek, a kaszálatlan legelők sora. Nyilvánvaló azonban, hogy ezeket a jelentős veszteségeket is számottevően túlhaladják az élőerőbeni veszteségek.