Tiszazugi Tudósítások, 2011 (1. évfolyam, 1. szám)
2011-09-01 / 1. szám
2011. szeptember TISZAZUGI TUDÓSÍTÁSOK 3 A KUNSZENTMÁRTONI ÚJSÁGOK 1887 decemberében Kunszentmártonban a szentesi Sima Ferenc áttelepített nyomdájában látott napvilágot a Kunszentmárton és Vidéke. Megjelenésében, rövid, de tartalmas működésében elévülhetetlen érdemei voltak Veress János szerkesztőnek. A hetilap második sorozata 1896-1907 között jelent meg. Tizennégy év után, 1921-ben Dani Pál ügyvéd megpróbálta feléleszteni a komoly múlttal rendelkező lapot, kevés sikerrel. A tiszavirág életűnek bizonyult hetilap első száma 1921 októberében jelent meg, de a 9. számmal véget is ért. Egyetlen lapszáma sem maradt meg az utókorra. Az 1902-1913 közötti időszakban, részben a Kunszentmárton és Vidéke c. lappal párhuzamosan, egy ellenzéki programmal indított lapot is kiadtak a településen, Közérdek címmel. A Közérdek még létezett, amikor 1910-ben elindult a Kunszentmártoni Újság, amely 1916-ig jelent meg, 1913-1916 között vetélytárs nélkül. A település leghosszabb ideig megjelenő és legnépszerűbb lapja a Dr. Dómján Jenő által alapított Kunszentmártoni Híradó volt (1918-1944). A hetilapok követve a társadalmi eseményeket, gyakran váltak a politikai csatározások színterévé. A negyedik sorozatú Kunszentmárton és Vidéke dr. Gulyás János orvos szerkesztésében 1926 karácsonyán indult meg. A Benke és Lakatos nyomdában készültek a lapszámok 1928-ig. Nem volt könnyű vállalkozás ez, hiszen a község már egy másik népszerű lappal is büszkélkedhetett. A Tiszazug első egyházi lapja a Kunszentmártoni Katolikus Tudósító volt (1924-1933). Az első számban a főszerkesztő a következő sorokkal ajánlotta az olvasók figyelmébe a Katolikus Tudósítót: „A hitélet bensőséges céltudatosságát szolgálni hivatott új lap a nagy katolikus társadalomban szép jövő elé tekint. Kulturális és erkölcsi életünk emelkedettségének jele is egyúttal: a kunszentmártoni második lap.” A település minden fontos eseményén az egyház vezetői is megjelentek, lapjukban beszámoltak. 1944 után a Kunszentmártoni Néplap című újságból csak öt szám jelent meg, s 1945 novemberében végleg megszűnt. Újabb kísérletet jelentett az 1959 márciusában elindult Tiszazugi Új Élet, a kunszentmártoni járás lapja, csupán néhány számot ért meg. Az 1986-os sajtótörvény után elsőként a Körösmenti Híradó jelent meg, üzemi lapként. Ezt követte a Kunszenti Hírek (majd Kunszentmártoni Hírek). 2000-től a Kunszentmártoni Hírlap a város helyi újságja. HOGYAN KÉSZÜL A „KÖZÉRDEK.” A »Közérdek eredeti tárcája« Az igazat megvallva, még néhány évvel ezelőtt a kőnyomatos, no meg az olló tartották a lelket kis lapunkban, ami csak részben volt az akkori szerkesztők rovására irható, mert elődeink sem voltak hijjával a kedvnek, ambíciónak, hogy lehetőleg mindig eredetit produkáljanak. Az egyik hiba magában az olvasóban találtatod, ki oly közönnyel vette - ha ugyan vette - kezébe a lapot, oly kevés érdeklődéssel honorálta a dilettáns újságíró igyekezetét, hogy lassanként kiölte belőlük azt az önzetlen becsvágyat, ami nélkül az apró ólomkatonák csak afféle lelketlen festéknyomokat hagynak a papiroson. A másik nem kevésbé lényeges hiba a hírszolgálat tökéletlensége volt. Az a néhány tudósító, kik szárnyaik alá vették a lapot, csakis a legintenzívebb nógatásnak engedtek, ám akkor is úgy, hogy értesítéseikben alig volt köszönet, mert - nem egyszer - régen elfeledkezett már a közönség azon - mondjuk - rabló-támadásról, amit a »Közérdek« hetek múlva, szenzációs ciceróval hirdetett. Az állandó munkatársak hiánya szintén erősen érzett, ami bizony az akkori 4 oldalas terjedelem mellett is sok fejtörést okozott a szerkesztőknek. Évekig tartó vegetálás után végre, úgy látszik embereire talált a Közérdek. Három, túlságos optimizmussal rendelkező férfiú fogott kezet ahhoz, hogy e lapot kiemeli a vidéki trombiták egyhangúan szürke sorából, sőt uram boccsá erősen fogadkoztak azzal is, hogy a lapnak olvasó közönséget szereznek. Illuzórikusnak látszó törekvéseiknek segélyére siettek az akkori politikai és társadalmi viszonyok, melyek kínálva kínálták a hetilapoknak is a különféle missiót. Reáadásul az újdonsült szerkesztők munkakedve szinte kifogyhatatlannak mutatkozott s a hét eseményeinek legkisebb momentumát is felhasználták a lassan engedő közöny tökéletes kiirtása végett. Különböző, tőlük telhetőén élénkített rovatokkal tették változatossá, élvezhetővé a lapot. Állandó, szorgalmas munkatársakról gondoskodva, a hírszolgálatot is megfelelően szervezték s a megbízható tudósítókkal elértük azt, hogy olvasóinkat gyorsan, hitelt érdemlőleg értesíthetjük a járás eseményeiről. A technika egyik régen óhajtott vívmányának, a telefonnak közbejöttével, hírszolgálatunk csak tökéleteseded. Felállított programunk, hogy figyelmünk minden aktuális dologra kiterjedjen s közgazdaságunk összes kérdéseit felváltva, kellő beosztással felszínen tartsuk, tényleg beváltott s az óta mind rokonszenvesebb fogadtatatásra talál a most már 6-8 oldalon jelentkező lap, mely ma már a járás tekintélyes orgánumává nőtte ki magát. Ezen rövid kitérés után, minek valódiságát éppen a nyájas olvasó hivatott igazolni, reátörhetünk azon kérdésre, melynek megválaszolásával, egyik kíváncsi nő olvasónknak régen tartozunk: hogyan is készül a »Közérdek« hétről-hétre el? Általában elmondhatjuk, hogy azt a bizonyos, lélekölő, lázas munkásságot csak híréből sejtjük s teljes hat nappal rendelkezvén minden héten, kényelmes lassúsággal dolgozzuk fel a beérkező jelentéseket. A különböző társadalmi mozgalmakat mindenkor nyilvántartjuk, valamint a lokális járást, politikát s így nem lehelünk kitéve annak, hogy a nyilvánosságba számot tartó ilyen, vagy olyan akció ne a mi lapunkban lásson elsőnek napvilágot. Vezető cikkeink többnyire a hét végén születnek meg, kivéve azon esetet, midőn a kőnyomatos kész közleményei helyi vonatkozásban felhasználhatók. Másodcikkeinkhez csaknem mindig szakíthatunk ki közéletünkből olyan eseményeket, melyekkel bővebben foglalkoznunk érdemes és szükséges dolog. Az ilyen beszámolók a hét közepén már készen sorakoznak a szedők elé. Szépirodalmi rovatunk mindjobban felszabadul a gyámság alól s szorgalmas Messzelátónk és társai segélyével egyre ritkábban kell idegen toliakkal ékeskednünk. Itt, mint előrelátó gazdákhoz illik, már jó előre, hetekre, besorozzuk a közleményeket. Ám azért ne méltóztassanak elhinni azt, hogy a szerkesztés mindig ilyen gördülékeny. Vannak bizony néha alapos zökkenők, mik talpra állítják az egész szerkesztőséget. Az egyik gyakori eset a hírszegénység, amit dehogy is venne szívére a »felezős«. Ilyenkor megindul a futkosás, kérdezősködés. Lapunk úgynevezett »jó-barátai«, kiknek jóakaratára számíthatunk, valóságos tortúrának vannak kitéve. Cseng a telefon, repülnek a levelek és gyalogposták; magán óráiban verselő riporterünk izzadva veri fel az egyhangú napok méla csendjét, s jaj, annak, kit sorsa ilyenkor elibénk vezet. Felkutatunk minden felkutatható s szép szóval, vagy csellel vallomásra bírjuk a diskcíóval oly szívesen takaródzó ajkakat. Valóságos dektívekké változunk nem egyszer, csakhogy a hiányzó 4-5 hír meglegyen, mik annál nagyobb örömet okoznak, mivel rajtunk kívül nem tudja, senki sem s mi vagyunk az elsők, kik hírül adjuk az olvasónak. S bizony abból a pár soros szürke hírből senki sem nézné ki, menynyi ácsorgás, avagy levél- és táviratváltás előzte meg. Előfordul viszont az eset, hogy a hírek árja annyira megdagad, hogy meg kell bontani a már készen álló hasábokat. A »felelős« ilyenkor is dühöng (úgy tartja, anélkül nem élet az élet) amiben ezúttal a kiadó is segédkezik neki. Valami fájdalmas dolog is az, mikor a kidolgozott hírek, sőt cikkek, prózai összevonásában részesülnek. Mindezeket felülmúlja azonban, ha valamely biztosra várt cikk az utolsó percben elmarad. Dörgedelmes átkok szállnak ekkor az ég felé s keserves izzadás közt telik meg a fenntartott 1-2 hasáb. Szóval akadnak mindig epizódok, mik változatossá teszik a redakció életét, de bármily zavarosan teljen el a hét. Bármenynyi bajjal járjon a 20-24 oldal előállítása, mikor szombaton sűrű (kompress) sorokkal telve a lap, boldog nyugalommal feledünk mindent, meg azt is, hogy hétfőn újra megkezdjük a táncot. Ugyan azért, ha néha-néha szegényes tartalommal jelenünk meg előtted nyájas olvasó, ha cikkeink nélkülözik olykor az aktualitást, vagy a szenzációs magot, ne a mi iparkodásunkba tudd be azt, hanem egyszerűen azon előre nem látott változatlan” körülményeknek, melyek részben szomorúan, részben vigasztalólag jellemzik járásunk, vármegyénk izgató fordulatokban szegény életét. Közérdek, VI. évfolyam, 14. szám, 1907. március 31. HÍREK Kunszentmárton, 1922, június 17. — Változás szerkesztőségünkben. Közéletünk sivársága céltalan egyhelyben toporgása, sőt visszafejlődése sokunkat enerválttá, közönyössé, reményvesztetté tett. Ilyen tétova állapotban nem lehet életet írni. Az újság pedig maga az élet, mely tervez, alkot, fejlődik és az igazi szerves élet minden megnyilvánulását visszatükrözi. Az ifjúság ellenállatlan energiájára, türelmére, kitartására szívós bizakodására van szükségünk, mely a kétségbeesésben sem csügged. Ezt a változást érzi és viszi keresztül lapunk, amikor a felelős szerkesztést dr. Mezey Lajos helybeli ügyvédnek adja át. Szerkesztők Kunszentmártoni Híradó, V. évfolyam, 26. szám, 1922. június 18.
