Tóth Attila: A szarvasmarhatenyésztés fejlődése a cibakházi „Vörös Csillag” MgTsz-ben (2018) / 1697-2018

A takarmánygondokkal telt évek rányomták bélyegüket úgy a növendékmarha nevelésre, mint a marhahizlalásra. A nem kielégítő takarmányozás a késői tenyésztésbe vételen túl determinálta az állatok végső kifejlődését az első, és a további laktációra való felkészítést. Az üszők súlya az első ellés után alig érte el a 450 kg-os súlyt. Ez különösen fontos akker, amikor tudjuk, hegy az élősúly emelkedése pozitív k®rrelációban van a tejtermeléssel.

Ezentúl nem tudtak kifejlődni a nagy termelést biztositó belsőszervek /szív, tüdő/. Az itatásos borjunevelés bevezetésével - éppen az egvséges technelógia alkalmazásával- ezek a felnevelési g©nd©k egyre jobban háttérbe szorultak. Mivel semmiféle takarmánvozási probléma nem merült fel, maximálisan ki lehetett használni a fiatal állatok erejét.

Az "ad-litium" etetés lehetővé tette az emésztő rendszer nagy takarmány befogadó képességének kialakulását. Ez biztosította az első laktáció magasabb termelését, és a születendő borjak nagyobb születési súlyát. Még mindig hiányzik véleményem szerint a tenyészüszők természetszerű felnevelése, legelőn való tartása a nyári hónapokban. Pedig ez olcsó takarmánybázis jellegénél fogva nagymértékben csökkentené a felnevelés költségeit, és kedvező hatást fejtene ki az első ellésre is.

A IV. és V. ötéves tervidőszakra kidolgozott programterv