Tóth Attila: A szarvasmarhatenyésztés fejlődése a cibakházi „Vörös Csillag” MgTsz-ben (2018) / 1697-2018

Az üszők termékenyítésénél 4-5, esetenként 6-8 hónap lemaradást, a hizóbikák előkészítésénél pedig 3-4 hónapét jelentett a visszaesés.

takarmányi »Idáiról vizsgálva ig.y a továbbten.yésztésre kijelölt üszőberjaknál, mint az értékesítésre szánt hizóbikáknál mennyiségileg is számottevő többlettakarmány fagyasztása jelentkezett. Ez, amikar az összköltség 70-75 %-át a takarmányok költsége adja, döntő mértékben befolyásolja ezen ágazatok gazdaságosságát.

Ezekután minden feltétele megvolt annak, hogy a gazdaság a régi, elavult borjunevelési módszert, egy uj, akkor még korszerűnek mondható technológiával, ás ennek megfelelő épülettel oldja meg.

Ennek az elképzelésnek megfelelően 1964-ben elkészült, és a gazdaság azonnal üzembe is helyezte a 120 férőhelyes borjunevelőt. E létesítmény a TEK-40 itatás technológiájára lett berendezve,

A technológiának megfelelően az épületben nyert elhelyezést a tejkonyha, az itatóállás és az abraktakarmány tároló helyiség.

Az uj rendszerben az előzőekkel szemben a borjak "ad-libitum" fogyaszthatták az abrakot, és a lucernaszénát, aminek következménye a napi súlygyarapodás egyenletes emelkedése.

A 120 férőhelyes horjunevelő lehetővé tette, hogy a gazdaság mindhárom üzemegységében született borjakat egy helyen, azonos körülmények között nevelhesse fel,